Kedves Blog,
már írtam nektek pár sztorit, de most végső elkeseredésemben fordulok hozzátok és a BKV-hoz. Tényleg nem bírom tovább. Betelt a pohár. Nem tudom, hogyan tovább…
A siralmam a 26-os buszt érinti, amely a Margitszigeten közlekedik. Mivel a szigeten dolgozom, naponta ezzel a busszal járok oda-vissza. Ezzel a busszal rengeteg probléma van. Csak hogy párat soroljak:
1. Télen, nyáron, esőben, melegben, hóban, dugóban – bármi van, azonnal 10-40 perces késésekre lehet számítani, a leghosszabb várakozási időm eddig 48 perc volt. Mivel a szigeten nem jár más közlekedési eszköz és egyik csücskéhez, sem vagyok közel, ez igen kellemetlen bír lenni.
2. A vonalon a nemrég tesztelt, aprócska Ikarus 412 busz közlekedik. Nyáron ezen a buszon utaznak a szigeten dolgozók, a strandolók és az úszók egyaránt. El lehet képzelni a tömegnyomort, levegőtlenséget, valamit az ajtózárási nehézségekből adódó jelentős késést reggel és délután.
3. Ami viszont végképp kiakasztó, hogy a csövesek egyre inkább ingyen taxi gyanánt használják a buszt. Már a szigetre is kiözönlöttek, ott rontják a levegőt a halastónál, és a 26-os busszal ingáznak, ott isznak, alszanak, vedlik le a rühes cuccaikat. Ez a helyzet tűrhetetlenné fajult. Nincs nap, hogy ne az orrfacsaró bűzben menjek dolgozni és haza. Miért kell ezt nekem végigszenvednem? Ki az, aki az utazási feltételeket betartatja? Erről érdekes beszélgetésem volt ma délután.
Szokás szerint hazafelé mentem a busszal, amelyen egy, eddiginél is büdösebb csöves fetrengett a hátsó 4es ülésen keresztbe-kasul. Mondanom sem kell, hogy a középső ajtótól hátra senki nem bírt megmaradni a bűztől. A sofőrtől megkérdeztem, nem lehetne lepaterolni a buszról az illetőt? A válasz (flegma modor alapértelmezett): ‘Neki ugyanolyan joga van utazni, mint bárki másnak. A vezérünk megmondta.’ Hogy kit értett vezér alatt, nem sikerült megtudnom, mivel a sofőr nem tűnt lelkesnek az utassal való kommunikáció gondolatától.
Oké, felhívtam a BKV 80-as telefonszámát. Egy igen szolgálatkész úrral beszéltem, aki elmondta, hogy a sofőr valóban nem foghatja meg tettlegesen a hajléktalant, mert erre csak hatóság jogosult, ellenben kötelessége volna felszólítani a leszállásra. Megkérdeztem, hogy akkor itt mi is az összefüggés? Mert logikus ésszel azon szervezet munkatársainak kellene betartatni a feltételeket, amely szervezet megfogalmazta őket! Ki írta az utazási feltételeket? és kinek a dolga betartatni őket? Erre mind nem sikerült választ kapnom.
Most már ott tartok, hogy töröm a fejem, hogyan tudnám elkerülni a 26-os buszt, de túl nagy időveszteség, kényelmetlenség nélkül nem megoldható. A Combinora már nem szállok fel a hőség miatt (erről korábban a bkvfigyelon volt post). A 26-os is használhatatlan lett a kosz és a bűz miatt. Az lesz a vége, hogy a BKV minden járművéről le kell mondanom a tarthatatlan utazási körülmények miatt? Tényleg ez következik? Tényleg ennyire megoldhatatlan a helyzet???
Üdv: Réka
