Szervusz BKV figyelő!
Épp egy hete, azaz 6-án reggel, miután 10 percig álltunk sorban a Nyugati hátsó metróbejáratánál lévő pénztárnál, a pénztáros hölgy közölte, hogy a bksz havibérlet elfogyott. Igen, elfogyott. Esetleg próbáljuk meg a másik oldalon… Ha valaki nem ismerné a Nyugati aluljárót, a másik oldalra átjutni kb. 5 perc, ahol ugye megint sorba állhatsz, ha bérletet akarsz. Megtettük, sorba álltunk (5 perc), majd itt is közölték, hogy nincs bérlet. A szomszéd ablaknál aztán újabb 10 perces sorban állással megkaptuk a bérletet.
Úgy látszik, hogy a békávé annyira büszke a megerősített jegyellenőrzésre, hogy bérletet már nem is akar eladni, vagy a büszkélkedés okán nem marad arra ideje, hogy az előző havi bérletek lejárta utáni első nap reggelén (amikor talán a legtöbben szeretnék megvenni a következő havit) elegendő készlet legyen a pénztárakban.
De ha már így alakult, ugyan miért nem tudják az egyik ablaknál meglévő készletet elosztani az adott állomáson nyitva tartó összes pénztár között? Vagy ha erre képtelenek, akkor miért nem állítják oda a sor végéhez az egyik léhűtő biztonsági őrüket/ellenőrüket, hogy figyelmeztesse a sorba beállókat, hogy ezért a bérletért nem érdemes végigállni a sort.
Hogyan veszik ahhoz a bátorságot, hogy a reggeli rohanásban (vagy akármikor) elvegyenek 20-25 percet az utasok (ügyfeleik) idejéből teljesen feleslegesen?
És ha már a biztonsági őrökbe oltott ellenőrökről szót ejtettem, a legnagyobb jóindulattal (tényleg) kérem a békávé vezetőit, nézzék már meg, hogy néz ki, hogyan működik az új ellenőrökkel az új ellenőrzési rendszer. Szedett-vedett külsejű emberek képezte csürhe — igen, ez a legjobb szó rájuk, azt hiszem — állja el többé-kevésbé a mozgólépcsők tetejét, alig lehet elférni köztük, mert természetesen a lépcsőhöz csatlakozó korláthoz állnak be, hogy megtámaszkodhassanak, néha még olyat is lehet látni, hogy némelyikük egy üveg kólával a kezében bámul az égre. Igaz, az ég nem bámul vissza, mert közbe jön a födém. Komolyan mondom, pont úgy néznek ki, mint azok a szerencsétlen, rosszarcú emberek, akik az üvegajtók másik oldalán az aluljáróban töltik az egész napjukat. Az meg — számukra — teljesen természetes, hogy az utas előkaparja a bérletét és felmutatja, de rá se hederítenek, mert a két ellenőrsorfal között átpréselődő utassor feje fölött átbeszélve éppen mondjuk a tegnapi tévéműsor tanulságait tárgyalják meg.
Az így végrehajtott ellenőrzés hatékonyságáról csak annyit, hogy a múltkor véletlenül a 14-én lejárt szelvény maradt a bérletemben, és annak ellenére, hogy minden nap legalább egyszer ellenőrizték, csak 30-án szólt a földalattin egy ellenőr, hogy nem érvényes. (Szerencsére az új szelvényt — kitöltve — időben bekészítettem a bérlet hátuljába).
Észre kellene venniük a békávé vezetőinek, hogy ezek az ellenőrök képezik a cég arcát az utasok felé; meg vagyok róla győződve, hogy a kinézetüknek és a munkavégzésük mikéntjének köszönhetően a békávé korábban sem fényes megítélése nagyot romlott az utóbbi hónapokban.
Fedup Sári
