Ma is, mint majd’ minden nap, Újpest felől támadtam koszos-vidám kis városkánkra. Borús, fáradt, stresszes arcok mellett elcsusszanva már a reggeli kötelező rosszra készülve várom a BKV ellenőreinek masszív sorát, a jól megszokott éppencsaknem csöves kinézetű drága ellenőreinket, akik közismerten teljesítménybér alapján szemétkednek, s facsaró-alpári stílusban számolnak minket futószalagon – ádáz és lelkes szemekkel lesve a “férges almákat”. De mintha képesek lennénk változni és változtatni. Az elmúlt 2-3-4 hétben fel kellett tűnjön a változás: az ellenőrök mosolyognak, kedvesek, sőt mintha emberi vonásokat öltöttek volna (Újpest Központ, Ferenc körút), s hogy a csoda el ne maradjon az emberek is mintha mosolyognának rájuk. Mindenki köszön és udvarias. Én is megköszönöm, hogy jó reggelt kívánt, s azt is, hogy ellenőrizte a bérletem. [Attila]
