William Wallace figurája tökéletes alapot szolgáltatott ahhoz, hogy az Angliától mindenáron szabadulni akaró skót nép nemzeti hőst faraghasson belőle – és ehhez kezdetben még Hollywoodra sem volt szükség.
Wallace születéséről, családi hátteréről szinte alig rendelkezünk konkrét bizonyítékokkal, még az apja nevét sem lehet biztosan tudni. Nem tudjuk, hogy valaha megnősült-e, vagy azt, hogy hagyott-e hátra utódokat. Egyesek művelt, de szegény nemesi leszármazottnak, mások kegyetlen tolvajnak írják le. Két dolog van azonban, amiben szinte az összes kutató egyetért: 1. Wallace szívéből gyűlölte az angolokat, 2. Mel Gibson filmjének annyi köze volt a történelmi tényekhez, mint Andersen meséinek az esti híradóhoz.
Wallace és a skótok lázadása a trónutódlás kérdése miatt robbant ki: III. Sándor skót király leesett a lováról és nyakát törte, a nemesség pedig Sándor unokáját, a norvég (és mindössze 4 éves) Margitot tette meg királynőnek. Az Angliában ekkor uralkodó I. Edward király igyekezett kihasználni a skót trón pillanatnyi gyengeségét, és fiát eljegyeztette a gyermekkirálynővel. Margit azonban (alig 8 évesen) a Skóciába tartó utazás alatt megbetegedett és meghalt – az utódlás kérdéséről pedig a nemesek ezúttal nem tudtak megegyezni, így felkérték az angol királyt, hogy „független bíróként” döntsön az új uralkodó kilétéről. Edwardot azonban az angol sereg is elkísérte „királyt választani”, ő pedig bejelentette, hűbérúrként fogja eldönteni a kérdést (azaz miután mindenki esküt tett neki, ő majd kijelöli a neki legjobban tetsző skót nemest).
Edward választása végül John Balliolra esett, az új király pedig nem harapta meg a kezet, amitől a csontot kapta: az angol sereg feldúlta a skót határvidéket, Edward pedig idővel minden, kezdetben vonakodó nemesből kikényszerítette a hűbéresküt.
Wallace is a skót-angol határvidéken kapcsolódott be a harcokba – egyesek szerint egy nézeteltérés miatt megölt két katonát, más források arról számolnak be, hogy szerelme halálát megbosszulván végzett egy angol ispánnal.
Harctéri teljesítményéért lovaggá ütötték, azonban amikor a főnemesség váratlanul békét kötött Edwarddal, Wallace nem volt hajlandó fejet hajtani.
Végül 1305. augusztus elején jutott angol kézre, kivégzésére pedig tömegek gyűltek össze a londoni Smithfieldben. Wallace-t előbb meztelenre vetkőztették, majd a lábánál fogva egy lóhoz kötözve végighurcolták a városon. A kivégzés helyszínére érve felakasztották, de mielőtt megfulladhatott volna, levágták a kötélről. Ezt kasztráció követte, majd látványosan kibelezték, és a beleit elégették előtte – a korabeli beszámolók szerint Wallace ekkor még életben volt. Csak ezután fejezték le és négyelték fel – holttestének darabjait a királyság több pontján tették közszemügyre, szurokba mártott feje például hónapokig díszítette a London Bridge tetejét.
Mel Gibson és romantikus Wallace-ábrázolása ugyan 5 Oscar-díjat is elnyert, a történészek tiltakozása miatt a készítők később beismerték, az általuk kreált hős Hollywoodban, nem pedig Skóciában született. Gibson évekkel a bemutató után kijelentette, William Wallace egy valódi középkori szörnyeteg volt, akiből azért kellett szerelmes lovagot csinálni, mert különben a kutya sem lett volna kíváncsi a filmre.
A készítők a legtöbbet talán Blind (Vak) Henry 15. században íródott verséből merítettek, többek között azt is, hogy Wallace udvarolt egy Marion nevű lánynak – akinek halála végül belesodorta a szerelmes hőst a skót szabadságharcba.
A film másik szerelmi szála még ennél is kevesebb valóságalappal bír, hiszen Wallace hiába töltött el némi időt Franciaországban, Izabella királyné akkoriban még csak totyogó csecsemő volt.