Az OECD a BEPS (Base Erosion Profit Shifting) akcióprogram keretében az elmúlt években az eddigi legösszehangoltabb támadást intézte a nemzetközi adótervezésben résztvevő országok adórendszerei ellen.
Az OECD munkacsoportja kifejezetten kitért a magyar adótörvények egyes, általa károsnak ítélt kedvezményeire, amelynek eredményeként Magyarország kénytelen volt a vonatkozó adójogszabályait módosítani. Ennek első lépcsője volt a társaságiadó-törvény és a helyiadó-törvény ún. jogdíj-kedvezményre vonatkozó szabályainak megnyirbálása, amely július 1-jén lépett hatályba.
Mi változott júliustól?
Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere összefoglalta, hogy jelentősen leszűkült azon szellemi termékek köre, amelyekből befolyó bevétel adókedvezményre jogosít.
Korlátozta a jogalkotó azt is, hogy mely forrásból beszerzett szellemi termékek jogosíthatnak fel a jövőben jogdíjkedvezményre. Az új szabályozás szerint ugyanis nem, illetőleg csak részlegesen érvényesíthető a kedvezmény, amennyiben a vállalkozás a jogdíj alapjául szolgáló szellemi terméket, vagy az ahhoz szükséges kutatás-fejlesztési szolgáltatást saját kapcsolt vállalkozásától szerzi be.
Fontos azonban látni, hogy a kedvezmény ezen szűkítése nem jelenti azt, hogy a jogdíjat termelő szellemi alkotást (így például egy szoftvert) a magyar vállalkozásnak feltétlenül Magyarországon kell létrehoznia. A korlátozás csupán arra vonatkozik, hogy azt ne a saját vállalkozáscsoportjába tartozó másik társaságtól szerezze be.
Bár kétségkívül csökkent júliustól a jogdíjkedvezmény igénybevételi lehetősége, az lényegében nem változtatta meg azon kedvezményeket, amelyeket a Magyarországon működő, szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalkozások érvényesíthetnek. Ezen cégek továbbra is elszámolhatják a jogdíjnak minősülő bevételük 50%-át a társasági adóalapot csökkentő tételként, ráadásul helyi iparűzési adót sem kell ezen bevételeik után fizetniük.
Viszont a vállalkozásoknak továbbra is figyelniük kell arra, hogy a szoftver értékesítéséből származó bevétel adott esetben nem minősülhet teljes mértékig jogdíjnak, hiszen az a szerzői jogi joggyakorlat szerint munkadíjat is alkalmaz. Hasonlóan tehát az eddigi gyakorlathoz, az ilyen jellegű bevételeket továbbra is meg kell osztani a kedvezményre jogosító jogdíj, illetve az arra nem jogosító munkadíj között.
Miért is (volt) annyira jó szellemi terméket alkotni Magyarországon?
A 2004. óta érvényben lévő szabályok szerint, ha egy cég egy szellemi termékre hasznosítási vagy felhasználási engedélyt ad, vagy átruházza a szellemi termékhez kapcsolódó vagyoni jogokat, úgy az ebből befolyó licenszdíjnak csak a fele társaságiadó-köteles. Ráadásul a licenszdíj iparűzésiadó-alapot sem képez. Mindez, a rendkívül alacsony magyar társasági adókulcsot is figyelembe véve, 5%-os tényleges adóterhet tudott biztosítani az ilyen jellegű jövedelmeken, ami nemzetközi viszonylatban is egyedülálló.
Legalább ennyire közkedvelt volt az ún. bejelentett immateriális jószág kedvezménye is: amennyiben a társaság egy szellemi termék megszerzését vagy létrehozását bejelentette az adóhatóságnak, úgy annak egy éven túli eladása esetén az értékesítésből származó nyereség adómentessé vált. Ez a szabály sok nemzetközi vállalkozáscsoport előtt nyitotta meg az adótervezési lehetőségek széles kapuját.
A június végéig érvényes szabályok szerint a fenti kedvezményeket szinte valamennyi szellemi termék esetén igénybe lehetett venni. Ez tág teret nyitott arra, hogy akár szoftvereket fejlesztő vállalkozások, akár szabadalmaztatható találmányokat kifejlesztő kutatók vagy éppen védjegyeiket Magyarországra hozó cégek, illetőleg know-how-t a magyarországi vállalkozásokban kamatoztató cégcsoportok is élhessenek a kedvezménnyel – összegezte a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.
