Mitõl kapós Magyarország üzletileg? Vonzó-e már most is a külföldi befektetõk szemében, vagy még sokat kell dolgozni azon, hogy az legyen? Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) szerdai konferenciájának sajtónyilvános részén eltérõ szemszögbõl kaphattunk válaszokat ezekre a kérdésekre.
Az elõadók mindegyike említett olyan dolgokat, amelyekben lehetne még fejlõdni ahhoz, hogy Magyarország vonzóbb legyen a külföldi befektetõk szemében. Felmerült, hogy egységes országképet és országmárkát kell kialakítanunk. Emellett kevesebbet kellene azzal foglalkoznunk, mit mond rólunk a külföld, s ezzel párhuzamosan szakítani a külföldhöz igazodás eddigi kényszerével (kisebbrendûségi érzéseinkkel), és a saját utunkat járni – legalábbis Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelõs államtitkár szerint. A Flextronics regionális igazgatója pedig megemlítette többek között, hogy javítani kellene a munkamorálunkon, az oktatáson, és egyszerûsíteni kellene az üzleti adminisztráción.
Ennyire jók lennénk?
A tennivalók mellett azonban annyi dicséretet is kapott a jelenlegi teljesítményünk, hogy az néhány ponton zavarba ejtõ volt. Elhangzott például, hogy Magyarország vonzó befektetési célpont, amit jelez az is, hogy a német vállalatok 83 százaléka ismét nálunk fektetne be. Az országok versenyképességi listáján legutóbb 4 helyet ugrottunk elõre (a 48. helyre). Kényelmi és logisztikai szempontból is remek a földrajzi elhelyezkedésünk, jó az infrastruktúránk. Eddig egyet is tudtunk érteni.
De hogy erõs lenne az oktatási rendszerünk, képzett a munkaerõnk, jó a nyelvtudásunk? Kreatív, okos, rámenõs nép lennénk, költséghatékonyan tudnánk magas hozzáadott értéket elõállítani? A külföldi befektetõket pedig abszolút megérné kedvezményekkel bevonzanunk (egyedi kormánydöntések), mert ezek a vállalatok munkahelyeket teremtenek, és pluszadóbevételt hoznak az államnak? Nem túlzás ez? A Sziget Kft. ügyvezetõje szerint igen.
Nehéz elképzelni, mitõl lennénk vonzók
Gerendai Károly rögtön levette rólunk a rózsaszín szemüveget, ahogy szólították az elõadói pulpitusra, és sorolni kezdte, mivel van szerinte baj. Jó lenne a képzésünk, meg a nyelvtudásunk? Nem úgy van, hogy kevés a képzett munkaerõ és a nyelvet is beszélõ képzett munkaerõ még kevesebb? – tette fel e költõi kérdést. Nem az a helyzet, hogy a külföldi befektetõk ugyan teremtenek munkahelyeket, de a profit javát kiviszik?
Nincs gond az életminõséggel? Nem olyan az intézményrendszer és a kiszolgáló rendszerek, hogy nehéz döntés egy külföldinek ide jönni a családjával együtt? Nem kéne arra törekedni, hogy olyan körülmények legyenek, hogy ez ne legyen probléma (s talán akkor a magyarok is jól éreznék magukat)?
Kiszámítható talán az adórendszerünk, ezzel is segítve az üzleti tervezést? És nem fordul-e elõ a választások után, hogy nemcsak az intézményrendszer, de az ügyintézõk is teljesen lecserélõdnek, s nem okoz-e ez fennakadást az üzleti ügyek intézésében?
Jó tervek
A „hogyan kéne megoldani” címû kérdésre általában mindig jó terveket gyártanak, csak éppen ezek nemigen valósulnak meg. Most ott tartunk, hogy még a terméket sem találtuk ki – tette hozzá Gerendai. Ezért is jó, hogy készül az országmárka, ami végre kitûzné az irányt: hogyan, mivel akarjuk magunkat eladhatóvá tenni külföldre. Az is jó szerinte, hogy az országmárka erõsítése érdekében szándék van az állami intézményi kommunikáció összehangolására. Ezzel jobban be tudnánk állni a közös célok mögé – vélte.
A jó tervek közé tartozik az is, hogy januárban megkezdte mûködését a Nemzeti Külgazdasági Hivatal is (kvázi az ITD Hungary utódjaként). A hivatal kettõs feladatot vállalt. Ha csak néhány kiemelt szektorra is (biotechnológia, informatika, elektronika, autóipar, egyes szolgáltatások) de vállalták pár ezer kkv exportra jutásának, illetve beszállítóvá válásának elõsegítését. Ezenkívül összefogják és koordinálják a befektetõk Magyarországra vonzását is – tudtuk meg Dobos Erzsébet elnöktõl. Jelenleg 70 külföldi befektetés útját egyengetik.
Gerendai nem a hivatalra célozva, de megjegyezte: néha lehet, hogy az is elég lenne, ha egyszerûen csak nem korlátoznák a vállalkozókat abban, hogy kibontakozzanak. Mert ha hagyják õket, akkor egész jól el tudják magukat adni a külföldnek is, utalt a fogászat és a szépségipar sikertörténetére.
