A versenyjog volt a fő téma hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián, ahol ott volt a szakma európai és magyar krémje. Joaquin Almunia, az Európai Bizottság versenyügyi biztosa az Európai Versenynap című konferencia megnyitóján arról beszélt, hogy a cégek, fogyasztók jogainak védelme azért fontos, hogy az 500 millió lakosú európai belső piac hatékonyan működjön. A kartellek és más versenyjogot sértő szövetkezések sok kárt okoznak a gazdaságnak, az államnak és a fogyasztóknak, ezért muszáj felszámolni ezeket.
A versenyjog érvényesítése segíthet kilábalni a válságból és a munkahelyteremtéshez is hozzájárulhat – jelentette ki Almunia. A versenyhivatalok feladata pedig az, hogy biztosítsák: a cégek ténylegesen versenyezzenek egymással. A visszaélések megakadályozása azonban nem mindig sikeres – ismerte el.
A konferencián a sikerre, és az útkeresésre is láthattunk példákat. Íme néhány.
Az egyik izgalmas kérdés, hogy mennyire vehetőek rá a leleplezésére azok, akiknek van információjuk a jogsértőkről.
Ennek eszköze lehet, hogy büntetésenyhítést vagy elengedést ígérnek annak, aki hajlandó kitálalni a titkos ügyletekről. Magyarországon 2003 óta van lehetőség arra, hogy a versenyjogsértésben résztvevő cég még időben kiszálljon a kétes együttműködésből. Ezt úgy teheti meg, hogy a jogsértésről információkat ad a Gazdasági és Versenyhivatalnak (GVH). Ehhez úgynevezett „engedményességi kérelmet” kell beadnia.
az engedményességi kérelemről röviden
A kérelmet szóban vagy írásban, alapvetően az eljárás megindítása előtt lehet beadnia GVH-nak, de folyamatban lévő ügynél is van rá mód. Hogy mennyi büntetést engednek el a bejelentő kartellezőnek, az attól függ, hogy mennyi információval, bizonyítékkal tudott szolgálni. Aki a bejelentést megteszi, annak az eljárás alatt végig együtt kell működnie a hatósággal. Ha valaki még csak tervezi a bejelentést, előzetesen anonim módon érdeklődhet a hivatalnál a részletekről.
Eddig még kevés magyar kérelem érkezett – derült ki a konferencián. Hogy jobb eredményt érjenek el (s hogy igazodjanak az EU-s modellhez) 2009-ben átalakították a rendszert. A GVH vizsgálója, Miks Andrea szerint most már „elméletileg jól működik”. De a bejelentők azóta sem tolonganak – ismerte el. Pedig van olyan ország, ahol a büntetésenyhítés vagy -elengedés igen komoly eszköz a versenyjogsértések feltárásában. A holland versenyhatóság például a kőkemény kartellek 40 százalékát a tagoktól származó információk alapján göngyölíti fel – említette meg Dennis Hesseling főosztályvezető.
Nálunk miért nem működik ez a dolog? Nem tudnak az érintettek a lehetőségről? Vagy példátlanul összetartóak lennének a magyar versenyjogsértők? Ez így nem merült fel. Viszont olyan részletkérdés igen, ami bizonyára visszatartó erő. A GVH jogi irodájának vezetője, Számadó Tamás például azt említette meg, hogy nem egészen egyértelmű, minden esetben megilleti-e az informátort a büntetés-elengedés (attól függ, hogy ki az eljárás alanya).
Versenyjogsértésről olyan személy is tehet bejelentést, aki maga nem érintett az ügyben. Sőt, tavaly április óta jutalmat is lehet kapni ezért: a bírság 1 százalékát, maximum 50 millió forintot. Lezárt vizsgálat még nincs és a gyakorlat még csak most van kialakulóban – tudtuk meg Számadó Tamástól.
A konferencia egyik célja volt, hogy a résztvevők megismerjék egymás jó gyakorlatát, hogy aztán mérlegelhessék, mit tudnak abból saját országukban átvenni.
S ha már a hollandoknál tartottunk, Hesseling beszámolójából kiderült, hogy náluk a versenyhatóság meglehetősen eredményes módszereket alkalmaz. Ahogy ő fogalmazott, aktívan készítik elő a vizsgálatokat. Ha gyanú ébred, informátorokat keresnek. Felhívnak például olyan volt dolgozókat, akik rossz szájízzel távozhattak a kiszemelt kartellgyanús cégtől. Más hatóságokkal is szorosan együttműködnek, így kaptak már fülest az adóhivataltól és a rendőrségtől is. Úgynevezett szektorfelelőseik is vannak, akiknek az a dolguk, hogy folyamatosan gyűjtsék az információkat, s aztán javaslatokat tegyenek a vizsgálatokra. A holland hivatal sikerességi indexe 55 százalék feletti.
Az EU-n belül a versenyjog már egységes, csak a részletekben és az alkalmazásban vannak eltérések az egyes országokban. Az előadók szerint teljes konvergenciára itt nem lehet számítani a kulturális különbségek miatt. De a jó példák megismerése segítheti, hogy közelítsenek egymáshoz a tagországok gyakorlatai.
