Segíthetek, Adenauer úr? – kérdezte John F. Kennedy 1963-ban Kölnben, miután a német kancellár a város aranykönyve fölé hajolva rájött, hogy nincs nála írószer. Pedig éppen a találkozójuk emlékére szerettek volna beleírni néhány sort. Az amerikai elnök ekkor kivette zsebéből Montblanc Meisterstück 149 töltőtollát, és egy elegáns gesztussal Konrad Adenauernek ajándékozta.
A Montblanc életében ez az egyik legismertebb történet, pedig a cég tollai a legkülönfélébb eseményeken és helyszíneken bukkantak fel az elmúlt több mint száz évben. Montblanc-nal írták alá például Németország újraegyesítését, Diana és Károly herceg házasságát, néhány példány pedig még James Bond-filmekben is szerepelt.
A márka története 1906-ra nyúlik vissza, amikor Claus-Johannes Voss hamburgi könyvkereskedő és Alfred Nehemias bankár úgy döntött, hogy August Eberstein mérnökkel együttműködve megalkotja a tökéletes töltőtollat. Még ebben az évben megalapították a Simplo Filler Pen céget. Az első írószer 1909-ben jelent meg Rouge Et Noir néven, a márka névadója, a Mont Blanc típus egy évvel később látott napvilágot. Noha Németországnak nem sok köze van a Mont Blanc-hoz, a tulajdonosok a kiváló minőséget szerették volna szimbolizálni Európa legmagasabb pontjával. A hegycsúcsot ábrázoló fehér csillag 1913-ban került a tollakra, 1929-től pedig a Meisterstück modellek díszített hegyén a 4810-es szám is feltűnt, amely szintén a csúcs magasságára utal.
Igaz, a vállalkozás már néhány évvel korábban, 1924-ben piacra dobta az azóta kultusztárggyá vált típust, ez hozta meg számukra az igazi áttörést. Az üzlet virágzott, még úgy is, hogy időközben Eberstein elsikkasztotta a cég pénzét, és Amerikába szökött. A húszas évek végére már hatvan országban volt jelen a márka, ami nemcsak a Meisterstück sikerének, hanem a hatásos marketingnek is köszönhető volt. Forradalmian új módszerekkel kampányoltak, például autók tetejére hatalmas méretű töltőtollakat szereltek, s azokkal járták a városokat. Ráadásul a minőséget szavatolta, hogy az írószerekre életre szóló garanciát vállaltak (szemben a jelenleg két évre szóló jótállással).
A vállalkozás 1934-ben Montblanc-Simplo GmbH-ra változtatta a nevét, egy évvel később pedig bőrárukat kezdtek el készíteni, s kínálatukban megjelentek az asztali kiegészítők is. A második világháború pusztítása után az üzlethálózat gyors újjáépítésébe kezdtek, ebben az időben a töltőtollakat nemcsak Hamburgban, hanem Dániában is gyártották.
A céget 1977-ben felvásárolta a Dunhill, ekkortól kínálata olcsóbb tollakkal és további luxuscikkekkel bővült. Az ékszereket, szemüvegeket, parfümöt és órákat is forgalmazó, hetven országban 360 üzlettel jelen lévő márka ma a Richemont cégcsoport része, akárcsak a Cartier, a Van Cleef & Arpels, a Chloé, a Dunhill, a Piaget vagy a Baume et Mercier.
A márka fő vonzerejét továbbra is az írószerek jelentik. A cég rengeteg különböző típusú tollat árul, ezek közül talán azok a limitált példányszámú darabok a legérdekesebbek, amelyeket híres emberek ihlettek. A Writers Edition sorozatban többek között Hemingway, Dosztojevszkij vagy Kafka nevét viselő darabok vannak, míg a Patron of Art szériában olyan személyiségek előtt tisztelegnek, mint XIV. Lajos, Kopernikusz és II. János Pál pápa. Emellett léteznek jubileumi kiadások és más hírességek ihlette darabok is. Az Ingrid Bergman töltőtollat például a Westendben található márkaboltban is megvásárolhatjuk 220 ezer forint körüli áron, viszont ha nincs rá keretünk, akkor a golyóstollváltozatot ennél jóval olcsóbban, már 150 ezerért beszerezhetjük. De a kínálatban vannak ennél jóval drágább és némileg olcsóbb darabok is.
Nem csak a magas árakról, az adományokról is gondoskodik a márka: folyamatosan áldoz a jótékonyság oltárán, s évről évre minimum 1,5 millió dollárt utal az UNICEF számlájára.
