Világvége hangulatban zárták 2009-et a kereskedők. Az ön szakmájában is „válság” volt, vagy továbbra is slágerajándék a könyv?
A karácsonyi forgalom gyengébbnek bizonyult a vártnál. A tavalyi éves visszaesés a 20 százalékot is elérheti – az előzetes adatok alapján – 2008-hoz képest, pedig már akkor is válság volt. A kiadott művek száma is csökkent, legalább 30 százalékkal.
Budapesten, az egykori Divatcsarnok épületében nyitott új áruházuk hogyan kezdett?
Hozta, amit egy ilyen emblematikus épületnek hoznia kell, pedig a szkeptikusok szerint az Andrássy úton nem lehet könyváruházat jól üzemeltetni.
Ez a gyöngyszem hányadik tagja az Alexandra-láncnak?
Budapesten 14, vidéken 74 üzletünk van.
Nem sok ez egy kicsit? Elvégre a Tescónak is csak 178 boltja van az országban…
Való igaz, most nem terjeszkedni, hanem szűkíteni és racionalizálni kell. Megnézzük az üzleteinket, és a veszteségeseket megszüntetjük. Azt, hogy hány jut majd erre a sorsra, még nem tudom megmondani, de az érzelmi oldalt megpróbálom majd háttérbe szorítani. Korábban sokszor ez dominált, de most igyekszem üzleti szempontokat is figyelembe venni. Ez a módszer egy éve már működik.
A számok nem voltak jók az érzelmi döntések miatt?
Ne vicceljen, ez egy 16 milliárd forintos forgalmú cég. Ha rosszak lettek volna a számok, nem tartanánk itt. De eddig nem vettük észre, mekkora tékozlás és pazarlás ment; ehhez kellett a válság.
Kemény embernek tartja magát?
Nem eléggé.
Miért nem ad könyvet a Sunbooks könyvkereskedő cégnek, amellyel elszámolási vitája van?
Sohasem adtam. Egy nem létező cégnek nincs miért könyvet adni. Úgy gondolom, a szakma számára ez egy morálisan már nem létező vállalat.
És hogy áll a harc a Librivel és a Bookline-nal?
Nincs harc. Régen úgy gondoltam, milyen jó lenne versenytárs nélkül működni. Mára eljutottam oda, hogy a létezésünk eleme a konkurencia. Az ember úgy van kódolva, hogy ha nincs konkurencia, gyorsan leenged. Nincsenek olyan emberek, akik ezt a forráspontot egy életen át maguktól tudnák tartani, külső hatás is kell. A Bookline-nal öldöklő harc sosem volt, mindig korrekten mentek a dolgok. A Librivel viszont volt két-három év küzdelmünk, ami esztelenségbe torkollott, mert már minden logikát felülmúlva, „csak azért is” növeltük a kiskereskedelmi hálózatainkat. Nem is a két vállalat csatázott, hanem a két tulajdonos egója, de ezen túlléptünk, és megpróbálunk racionálisan működni.
Szóval ön az egykori elszánt „utcai harcos” könyvárusból jól szituált plázaüzletemberré vált?
Az ember nem tud kibújni a bőréből.
De milyen a bőre, ez a kérdés.
Amilyennek megismertek; ezt nem nekem kell megítélni. Én mindig igyekszem a nagyon szigorú íratlan és írott etikai szabályokhoz 100 százalékig tartani magam.
(A Figyelő legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számában arról is olvashat, hogy mit vár borászatától és focicsapatától Matyi Dezső. A vállalkozó beszél dinasztiaalapítási terveiről, munkatársai kvalitásairól és a mai fiatalok világlátásáról.)
