Egy-nullra vezetnek a kalózok az angol focibajnokság ellen. A Premier League a minap első fokon pert vesztett Izraelben, ahol egy ismeretlen helyi honlaptulajdonos ellen indított eljárást, mert az a meccsek élő adását ingyen elérhetővé tette a világhálón keresztül. A bíró szerint az internetes átvitel az izraeli jog szerint nem számít tévéműsor-elosztásnak, de az üzemeltető egyébként sem sértette meg a szerzői jogokat, mert nem tett szert profitra.
A különböző tévécsatornák világszerte összesen 2,7 milliárd fontot, azaz több mint 80 milliárd forintot fizettek azért, hogy az angol topliga meccseit három évig közvetíthessék, és a „megszokott” üzletmenet szerint az előfizetési díjakból, illetve a reklámbevételekből tervezik a befektetés megtérülését. Ha viszont az izraelihez hasonló jogértelmezés terjed el, akkor a meccsek megtekintéséhez nem lesz szükség tévés előfizetésre, és az üzleti modellben apadni kezd az egyik fő bevételi forrás.
Pixeles
Az élő internetes kalózközvetítések ma még csak kompromisszumokkal képesek kiváltani az eredeti tévésugárzást. A jó minőségű vételhez a közvetítési lánc minden elemének – a kalózszervertől kezdve a néző számítógépéig – a legjobb technológiát és folyamatosan nagy sávszélességet kell biztosítania, ami az internet mai állapotában nagyon ritka. Különösen akkor, ha sokan nézik egyszerre az eseményt. Így gyakran előfordul, hogy a netes adás pixelesedik, a focilabda útját nehezen lehet követni, arról nem is beszélve, ha valaki jégkorongmeccset szeretne nézni. Az adás akadozhat, és azzal is számolni kell, hogy a riporter kínaiul közvetít, hiszen a kalózadók legtöbbje Kínában, az ottani adást „lopja fel” a netre.
A hagyományos tévével vetekedő minőségű adáshoz tetemesebb befektetés (szerverbérlet és sávszélességvétel, alkalmanként több ezer dollárért) szükséges. A Microsoft Magyarország a Barico Kft. és a myshowroom.tv együttműködésével például a múlt héten az FTC női kézilabdacsapatának két mérkőzését közvetítette az interneten keresztül, tévés minőségben. „Ezzel teszteltük magyar környezetben a Microsoft technológiáját és egy kicsit a magyar távközlési hálózat kapacitá-sait is” – mondja Bátorfi Zsolt, a cég fejlesztésiplatform-szakértője. Az adást másodpercenként 670 kilobites sávszélességre optimalizálták (az 1 vagy 2 megabitesként értékesített internetcsomagoknál ennél kisebbet garantálnak, hiszen a sáv-szélesség változó és a szerződésbe foglalt megabit csak a maximumot jelöli). A közvetítés alatt 250 nézőtől volt visszajelzés (ennyien chateltek egymással), és közülük csak egynél szakadozott a kép, de a technikusok útmutatása alapján ezt is megjavították. „Ha egyszerre több ezren nézik az adást, akkor a háttérben másodpercenként több gigabites sávszélességet és a háztartásokhoz vezető vonalszakaszokon is másodpercenkénti megabites stabil kapcsolatot kell biztosítani” – teszi hozzá Bátorfi.
A technológia rohamos fejlődése azonban végső soron a kalózoknak is jó. A távközlési hálózatok sávszélessége növekszik, a háztartások egyre gyorsabb netes elérésre fizetnek elő, így a minőség javul. Az angol nézők már eljutottak oda, ahol a magyar focidrukkerek voltak a hatvanas években Szepesi György közvetítéseivel: a tévét (illetve a számítógépről tévére átvitt képet) nézik és a rádiót hallgatják hozzá. Nem tennék ezt, ha például egy földi sugárzású ingyenes, azaz pusztán reklámokból élő kereskedelmi csatorna – vagy még inkább a közszolgálati adók valamelyike – országszerte könnyen elérhetően és kiváló minőségben adná a népszerű sportágak mérkőzéseit. Az utóbbi években azonban külföldön és Magyar-országon is egyre gyakoribb, hogy a közvetítési jogokat olyan csatornák veszik meg, amelyek csak korlátozottan vagy drágán érhetők el. Sőt, furcsa módon a kereskedelmi tévéknél a legtöbb esetben a korlátozott nézhetőség az üzleti modell egyik legfontosabb része lett.
A recept szerint a csatornatulajdonosok megvásárolják egy-egy népszerű sportág vagy torna közvetítési jogát, majd „ráindítanak” egy új adót. Ezt megpróbálják elhelyezni a legnagyobb műsorelosztó hálózatokban (kábeltévék, műholdas tévék és IPTV-k), ami többé-kevésbé sikerülni szokott. Így nemcsak a reklámbevételekre, hanem arra is számíthatnak, hogy a műsorelosztó által a nézőktől beszedett havi előfizetési díjakból is kapnak pénzt. Emlékezetes például, hogy a 2006-os futball-világbajnokságot az RTL Klub közvetítette, de a mérkőzések mintegy negyedét a csatorna résztulajdonosához tartozó Sport Klubon adták le (amely az esemény alkalmával sok helyre bekerült, majd annak lefutása után tartalmilag eléggé kiüresedett). A labdarúgó Bajnokok Ligáját (az M1-gyel megosztva) évekig közvetítő Viasat 2008-ban a TV6 nevű adójára vitte át a meccseket, segítve ezzel annak beindulását, és hasonlóan meg tudta duplázni a kábelhálózatokban lévő jelen-létét a Eurosport is, mivel az angol focibajnokság mérkőzéseit a Eurosport2-n adja.
A műsorelosztók azonban nem mindig reagáltak egyszerre és egyformán, voltak olyanok, amelyek ellenálltak az új adók gerjesztette pénzügyi nyomásnak, így a sportrajongók lemaradtak a meccsekről. A szurkolók ez esetben csak szolgáltatóváltással juthattak hozzá a csapatuk mérkőzéseihez. Az internetes fórumokon kezdenek sűrűsödni azok a történetek, amikor egy előfizető a számára megfelelő kínálat miatt váltott szolgáltatót, majd az újabb változás miatt megint korrigált volna, de akkor már benne volt egy hosszabb hűségnyilatkozat-vállalásban.
Digi-rejtély
A múlt héten két fociközvetítési jog kapcsán is hasonló problémák merültek fel. Felvetődött, hogy az RTL Klub nem élőben adja a magyar labdarúgó-válogatott soros vb-selejtező mérkőzését, hanem elcsúsztatva, mert az időpont üti legnépszerűbb szappanoperájának sugárzását, ám végül az élő adás mellett döntöttek. Hasonlóan kérdéses volt, hogy a debreceni focicsapat idegenbeli Bajnokok Ligája-mérkőzéseit adó DigiSport csatornát hányan láthatják majd. A Nemzeti Hírközlési Hatóság adatai szerint a Digi ugyanis „csak” mintegy 600 ezer háztartásban érhető el, azt pedig nem tudni, hogy ezek közül hányan fizetnek elő a DigiSportot is tartalmazó csomagra. Bár pusztán emiatt sok új előfizetőt is szerezhetne országszerte a műholdas DigiTV, a cég ilyen rövid időn belül nem tudja bekötni az új ügyfeleit. A DigiSport üzleti modellje tehát egyelőre elég homályos. A csatorna elindult, a közvetítési jogokat a tulajdonos megvette, de az adó csak a Digi kábeles és műholdas hálózatában érhető el. Mivel a Digi-csomagok ára nem emelkedett, a cég eddig nem jutott pluszbevételhez ebből. Lapunk megkeresésére a társaság nem válaszolt.
Annyi bizonyos, hogy a Digi lapzártánkig nem kezdett el tárgyalni a legtöbb háztartásban szolgáltató UPC-vel, erről Szűcs László, a társaság szóvivője tájékoztatta lapunkat. Így erősen kétséges, hogy az adása még bekerülhetne oda a debreceni csapat első meccséig. A Digi a hírek szerint azt ajánlja fel a kábelszolgáltatóknak, hogy a sportcsatorna műsorát kezdetben ingyen adja, majd idővel előfizetőnként havi 600 forintos díjat kér érte. Az ajánlat nem annyira gáláns, mint amilyennek látszik, mert az újonnan induló tévéadóknál egyrészt bevett szokás az első pár hónapos díjmentesség (ezalatt lehet házalni a hirdetőknél, bemutatva, hogy máris mekkora a csatorna elérhetősége), másrészt a kért havi díj sokkal magasabb az átlagos mértéknél, információink szerint még az egyik drága sportcsatorna által elkértnek is a háromszorosa.
E bizonytalanságok és az új, eldugott csatornák kínálati problémái két irányba terelik a nézőket: egyrészt azokba a kocsmákba, ahol az adott meccs nézhető, másrészt az internetre, ahol ingyen lehet szurkolni. A trend kísértetiesen kezd hasonlítani arra, ahogyan a zeneipar üzleti modelljét az elmúlt években az internet felborította. Mire az ágazat felébredt, a fogyasztók rászoktak a fájlcserére, és idővel eszük ágában sem volt fizetni a CD-kért. A kalóz-sportközvetítések döntő többsége ma már a fájlcseréhez hasonló, megosztott rendszereket (P2P) használja, vagyis a közvetítés nem egyetlen szerverről érkezik, és gyakorlatilag lehetetlen blokkolni. A jogdíjtulajdonosok ezúttal is bekeményítéssel válaszoltak (lásd a Premier League perét), és ismét vesztésre állnak.
Az Envisional és a NetResult felmérése tavaly még nem mért tragikus kalózkodási mutatókat. A kutatás eredménye szerint (egynek számolva azokat a gyűjtőoldalakat, amelyek akár több száz különböző közvetítési csatornához adnak elérhetőséget). Számuk azonban rohamosan növekszik, és a piackutatás szerint a sportjogtulajdonosok minden ügyességére szükség lesz, ha meg akarnak birkózni ezzel a jelenséggel.
