Néhány hónapja még pánikkeltéssel vádolták azt, aki vészharangot kongatott: ha a korábbi ütemében csordogál tovább a pályáztatás, egy ködös őszi reggelen – pontosan 12 esztendő után – vagy elhallgat a két adó, vagy kalózrádióként működnek tovább, ha vállalják ennek következményeit. Azaz a rizikót, hogy ezzel esetleg romba döntik esélyeiket az újabb koncesszióért folyó versenyben. Ma viszont már név nélkül nyilatkozó médiahatósági tagok is elismerik: akkor hirdethetnek eredményt egy hónappal a hatályos szerződések lejárta előtt, „ha semmi nem jön közbe”. Csakhogy eddig mindig becsúszott valami.
Adatdzsungel
A pályázat tervezetének június elején elfogadott, kissé összetettre sikerült rendszerében a legtöbbet a megajánlott pályázati díj éri: az első évben 350 és 700 millió között licitálhatnak a pályázók, a következő hatban pedig – a fix, 200 milliós díj mellett – nettó árbevételük 10-15 százalékának fizetését vállalhatják – ez a faktor 45 százalékos súllyal esik a latba.
E konstrukció szerint a most 200-200 millióba kerülő két hullámsávtartomány ára – a két adó tavalyi számai alapján – a Slágernek 6-800, a Danubiusnak 4-500 milliójába kerülne. Ráadásul egy olyan piacon kellene minél magasabb első éves árat ígérniük, amelyen a gazdasági válság miatt 25 százalék körüli reklámköltés-visszaesés várható erre az évre. Nem csoda, ha Tiszttartó Titusz, a Danubius második embere a Media Hungaryn annak a rémét vetette fel, hogy egy „kamikaze”, aki hajlandó kannibálként viselkedni a piacon, mindenki fölé ígér majd, aztán pár év múlva bejelentkezik a médiahatósághoz, hogy a díjcsökkentésről tárgyaljon. A legalább 25 százalékos, de felső határ nélküli magyarzene-arányra az összpontszám ötödét lehet megszerezni, a műsor-szolgáltatási tapasztalat tíz, az értéknövelt szolgáltatásajánlat öt ponttal díjazható, míg a többit civil, kulturális és zöldműsorokkal lehet megszerezni.
Heteket napolnak
A gond csak annyi, hogy az utolsó két pontot szinte egyetlen piaci szereplő sem tartja elég konkrétnak, így ez a téma minden bizonnyal szóba kerül a július 13-ra ígért közmeghallgatáson. A tervek szerint az ORTT két nappal később véglegesítené a pályázat szövegét – feltéve, hogy első nekifutásra egyezségre jutnak a tagok. Ha ez nem sikerül, egy hét múlva tarthatják a második kört. Vészforgatókönyvet csak akkor kell írni, ha itt sem jutnak eredményre, hiszen – a testület nyári szabadsága miatt – itt elvben négyhetes szünet következne. De ha az optimális esettel számolunk, az ORTT akkor is csak szeptember végén jut a következő munkafázisba, hiszen a médiatörvény alapján legalább hatvan napot kell biztosítani a pályázatok beadására.
Mindez azt jelenti, hogy legjobb esetben is csak másfél hónappal a Sláger és a Danubius koncessziójának lejárta előtt kezdhet azzal foglalkozni a médiahatóság, hogy pontozzon. Ez pedig felveti azt a kérdést, hogy vajon a minden bizonnyal induló két országos kereskedelmi rádió, a szakmai körökben harmadik potenciális pályázóként emlegetett Juventus és a gondolattal hónapok óta nyilvánosan kacérkodó Est Media Group mellett kinek érdemes a rajtvonalhoz állnia. Egy október közepén-végén, azaz az indulás előtt egy hónappal vagy két héttel kihirdetett ORTT-döntés szinte megoldhatatlan feladat elé állítja az újoncot: vagy rekordidő alatt kell saját stúdiót és stábot felállítania, vagy előre kell befektetnie mindezekbe – egy bizonytalan eredményre várva, vagy a szerencsében bízva.
Csúszásgátló nélkül
Az ORTT-nek már rég neki kellett volna látnia a pályáztatásnak, csakhogy akkor még gúzsba kötötte egy parlamenti béklyó. Történt ugyanis, hogy 2007 legvégén – abban a reményben, hogy nemsokára hatályba léphet az új médiatörvény – a következő esztendő végéig szóló frekvenciamoratóriumot hirdettek. A Sláger és a Danubius vezetői már akkor megfogalmazták aggályaikat, ezen túlmenően azonban legfeljebb annyit tehettek, hogy tavaly szeptember közepéig jelezték: a hét-, majd újabb ötévnyi működés után ismét hosszabbítást kérnek.
Csakhogy a háttérmunkának ekkorra már nekilátó médiahatóságban felmerült a kérdés: mi a teendő, ha a törvény nem rendelkezik a két ciklus lejárta utáni korról. A helyzetet tavaly decemberben egy huszárvágással oldotta (volna) meg a politika, digitális vállalásokért cserébe pályázat nélküli hosszabbítást adva a két adónak. Csakhogy a karácsony és újév között sem tétlenkedő államfő két nappal az év vége előtt aláírás helyett az Alkotmánybírósághoz utalta a parlament által majdnem egyhangúlag támogatott anyagot. Sólyom László beadványait nem szokta visszadobni a taláros testület, így feltételezhető, hogy ez már nem akasztja meg a pályáztatást. Ahogy az időközben elvérzett új médiatörvény-tervezet sem, amely kivette volna az ORTT-utód kezéből a frekvenciadöntéseket.
