Az Egyesült Államokban, például New Yorkban a Starbucks a mindennapok része: sokan itt kezdenek reggel, és aztán a zöld-fehér logós poharakkal sietnek a munkahelyükre. Nem volt ez mindig így. Az 1971-ben alapított cég eredetileg csak minőségi kávébabot és kávéfőzéshez szükséges eszközöket árusított. Az ital forgalmazása csak az 1982-ben betársult üzletember, a jelenlegi cégelnök, Howard Schultz megjelenését követően kezdődött el, neki köszönhető, hogy a kis seattle-i kávémérésből a világ legnagyobb kávéházlánca fejlődött ki.
Schultz a diplomája megszerzése után azonnal feladta jól fizető állását, amikor felkérték, hogy a Starbucks marketingese legyen.
Saját, olaszországi tapasztalataira hagyatkozva elkezdte népszerűsíteni a helyben fogyasztást, annak ellenére, hogy a tulajdonosok nem bíztak a profilváltásban – meg voltak győződve róla, hogy az amerikaiak nem fognak lelkesedni az Európában bevált presszókultúráért. Megtiltották Schultznak, hogy saját elképzelésének megvalósításával foglalkozzon. Emiatt otthagyta a céget, és külső befektetők segítségével vágott bele fondorlatos terve megvalósításába. Il Giornale néven nyitott kávézókat, amelyekkel kegyetlen versenyt diktált a Starbucksnak. A tulajdonosok nem bírták a tempót, és elhatározták, hogy eladják üzleteiket. A vevő pedig nem volt más, mint Howard Schultz.
Az üzletember kialakította a Starbucks-üzletek sajátos arculatát, és a márka elindult világhódító útjára. Főként a részletekre kellett odafigyelnie, az alapdizájnt – a nevet és logót – ugyanis „megörökölte”. Utóbbival kapcsolatosan számtalan találgatás látott napvilágot, miután nem egészen egyértelmű, mit is ábrázol a fűzöld színben látható embléma immár sokadik változata. A szakemberek szerint egy szirénről van szó, mégpedig egy két uszállyal rendelkező alakról, amely középkori ábrázolásokon terjedt el.
A kávézólánc elnevezése is összefügg a logóval: az alapítók – Moby Dickre utalva – állítólag Moby’s Coffee-ra keresztelték volna üzletüket, a logó megrajzolásakor azonban a fehér bálna alakja nem tűnt túl elegánsnak. Így végül maradt a szirén, a kávézólánc nevét pedig Melville regényének egyik kávékedvelő karaktere, Starbuck első tiszt ihlette.
A Starbucksnak ma 49 országban több mint 16 ezer kávézója van, csak az USA-ban körülbelül 11 ezer, Kanadában ezer, Japánban pedig 800 egységet működtetnek. Koncepciójának lényege, hogy a klasszikus olasz eszpresszókultúrát próbálja kombinálni a gyorséttermi gondolkodásmóddal. Kávézóikban nincs pincér, a vendéget a pultos szolgálja ki. Mivel az italokat „személyre szabottan” készítik, a rendelés bonyodalmas: előre ki kell találni, hogy mekkora adagot, milyen tejet (pl. félzsíros, nullaszázalékos, szója), milyen ízesítést (pl. karamell-, vanília-, mogyorószirup) kérünk. Az adagok európai szemmel elképesztők: a kis kávé 3,5, a legnagyobb pedig majdnem 7 deci. A kávézó körülbelül 30-féle kávébabot, forró és jeges kávéitalokat, jeges teákat, tejes és gyümölcsös turmixokat, amerikai süteményeket, szendvicseket árul. A legtöbben lattet, vagyis eszpresszóalapú tejhabos tejeskávét és frappuccinót, azaz sűrű, jeges kávéturmixot vesznek.
Tavaly még arról volt szó, hogy a Starbucks az idén Magyarországra is megérkezik, legalábbis a társaság egyik közleményében így nyilatkozott. A hazai nyitás része lett volna annak a stratégiának, amelynek során a külföldi terjeszkedést állítanák a középpontba az egyre gyengébb amerikai eredmények ellensúlyozására. Információink szerint a Starbucks már meg is kötötte a franchise-szerződést, sokan pedig azt is tudni vélték, hogy a Váci utcában nyílna az első üzlet.
A kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt azonban a magyarországi terjeszkedés egyelőre elmarad, mert a vállalat nemcsak üzleteket zár be, de az újak nyitását is korlátozza: az idén az USA-ban 200 helyett 140, a külpiacokon pedig 270 helyett 170 új kávézóval számol.
