Valaha volt a szocializmus – és benne a boldog magyarok. Rossz volt, de voltak illúziók. Mi voltunk a legvidámabb barakk. A legfőbb boldogsági faktor mégis az volt, hogy az egész egyszer véget ér, és olyan lesz nálunk, mint Amerikában, eljön az amerikai álom.
Aztán felébredtünk
Az új valóságban nem volt hely álmoknak. Rájöttünk, az amerikai álom nem létezik. Nekünk, magyaroknak biztos nem, mert az álom pusztán attól van, hogy hisznek benne, másnak nem is valósulhat meg. Pedig a rendszerváltást az álmainkért csináltuk, és nem azért, hogy elveszítsük őket. Csak az álmok vihetik előre a világot. A „csak legyen mit enni, és legyen elég pénz” kevés a sikerhez.
Amerika számára az álom ma is valóság, amelyet Obama megválasztása újra bizonyított.
Ott még igaz a modernkori népmese: a legkisebb fiú hisz álmaiban, amelyek végül megvalósulnak. Ugye blődül hangzik a magyar valóságból szemlélve? Pedig ma is ez Amerika egyik legfőbb hajtómotorja, erejének záloga. A magyar rea-lista álom ezzel szemben így hangzik: a legkisebb nem álmodozik, beszerez egy politikai kapcsolatot, lenyúlja a nagyobb fiú pénzét, hozzálop még az államéból, és megbecsülten él, amíg meg nem hal.
Az európai mesevilág nem túl rég még minket is arra tanított, hogy aki tiszta szívű, és tesz a sikerért, elnyeri méltó jutalmát, és a gonosz, aki a hatalmat hajszolja, elbukik és elnyeri büntetését. A szórakoztatóipar és a művészet hazánkban már nem gyárt ilyen sztorikat, miközben az amerikai továbbra is ezt a témát járja körül. Persze értelmiségi körökben ezt a szellemi színvonaluk alacsonyabb rendűségével magyarázzák, pedig Amerikában a nagyhatalmi játszma része az amerikai álom megőrzése. Tudják, nem lehet az ambiciózus tömegek erejét kihasználni, ha nem hiszik el, hogy saját erejükből sikeresek lehetnek. Az elmúlt években sok ilyen filmet láthattunk A remény bajnokától a Vágtán át A boldogság nyomábanig. Mindhárom film igaz történeten alapszik, valódi reményt ad az embereknek: a tehetség, a kemény munka meghozza az eredményét.
Think big!
Amerikában ma is sok a milliárdos self made man és a multinacionálissá nőtt garázscég. Gazdaságának ereje a mai napig az egyéni kezdeményezés és annak közösségi támogatása. Véletlen, hogy annyi ötletből sokan ma is Amerikában, és nem saját hazájukban csinálnak pénzt? Véletlen, hogy annyi tudós hazája helyett Amerikában lesz Nobel-díjas?
A sikerhez szükség van a „blődség” másik felére. Hinni kell, hogy a bűnös elnyeri büntetését. Mi ezen is nevetünk, de álmokat nem lehet illúziók nélkül megvalósítani, ha nem hiszünk a világ igazságosságában, akkor nem hihetünk a becsületes útban sem. Mi a „mindenki csal, nekem is ezt kell tennem, mert alulmaradok” elvben hiszünk. Olyan világot építettünk, amelyben szelekciós hátrány a becsület.
Egyes számú igazságunk: munkával nem lehet pénzt keresni! Valóban, aki ma nálunk csal, és nem bukik le, azt mondjuk, ügyes, még akkor is, ha azokat győzi le, akik becsületesen próbáltak versenyezni. Hányszor hallottunk egy becsületes politikusról, beszerzőről: „még ahhoz is hülye, hogy lopjon”. Hányszor hallottuk: „mutasson valaki egyet a leggazdagabbak közül, aki munkával szerezte a pénzét, és nem ügyeskedéssel, politikai adományok révén, hiszékeny emberek törvényesség határán álló becsapásával”. Vannak becsületes emberek, de ők nem látszanak. Ennek ellenkezője a társadalmi elit felső rétegében sűrűn megtalálható. Vezető politikusok, közéleti személyek vannak a listán. Mivel úgy gondoljuk, aki hivatalt vállal, az korrupt, de nem lehet megbuktatni, akkor azok vállalnak hivatalt, akik ilyenek – és a becsületesek beletörődve legyintenek.
Hogyan gondolkodik a ma felnövő gyerek erről a világról, mi szeretne lenni? Sikeres feltaláló, keményen dolgozó vállalkozó vagy egyszerűen csak valaki, aki jó kapcsolatokra tesz szert – ezzel biztosítva a jövőjét –, vagy ügyeskedik, csal, és 35 évesen nyugdíjba megy. A mai fiatalságnak olyan példát mutatunk, amely az ügyeskedésre, a kapcsolatokra, a törvényesség határait súroló meggazdagodásra ösztönöz. Csodálkozunk, hogy senki nem akar tudományos pályára menni, de az ügyvédekkel Dunát lehet rekeszteni?!
Álmok helyett
Legyél gazdag, és mindent megúszol! Legyenek jó barátaid, és mindent elérsz, a pénz mindentől megvéd, erről szól a magyar álom. A közösből könnyebb meggazdagodni, mint saját erőből.
Lehet erre sikeres országot építeni? Tudjuk a választ: nem.
Az új elit ilyen filozófiára épült, ők a társadalom krémje, ők a példaképeink, és nem a keményen dolgozó, alkotó emberek vagy szerény tudósok. A kör bezárult, a jövő generációi előtt álló mintákat ők adják. Látszólag nincs kitörés.
Egyetlen kommunikációs próbálkozás volt ennek megváltoztatására, Wermer András a Think Big! mintájára „Merjünk nagyok lenni!” kampányt indított az Orbán-kormány alatt.
Eredményességéből sokat levont, hogy az ország több mint fele úgy gondolta, eközben a kormány ezzel ellentétes gyakorlatot folytatott. Ilyen esetben nem a tények, csak a közvélekedés számít.
Ezzel szemben Kovács László a választások után azt mondta: most már újra kicsik lehetünk! Azok lettünk!
Nem vagyok teljesen ütődött, tudom, Amerikában is van csalás, a kapcsolatok kihasználása. Megúsznak bűnöket, és politikusok korrupciós botrányokba keverednek, de ott lehet hinni a bűnös bűnhődésében. Az adóhivatal minisztereket mondat le, az Enron és vezetői rács mögött vannak, pedig vagyonuk egy kisebb ország GDP-jét kitette. Az embereknek megadják az illúziót, hogy hihetnek az igazságban.
A mai magyar álom nem segíti hazánk fejlődését, és nagyon nehéz lesz olyan helyzetben másik álmot alkotni, amelyben az ország jelenlegi elitje kormányostul, ellenzékestül, gazdaságostul a régit testesíti meg.
Pedig meg kell próbálnunk, mert más győztes út nincs.
Kovács Tibor
Magyarország 21 kör tagja
