– Jól sejtem, hogy nem azért adtad el a Pont FM-et a tihanyi Rise FM tulajdonosainak – akik elektronikus zenéket játszó rádiót indítanak helyette –, mert olyan jó ajánlatot kaptál, hanem azért, mert muszáj volt?
– Nem, maga az ajánlat volt nagyon jó, ezért adtam el a rádiót.
– A rádió honlapján lévő búcsúbejegyzésed alapján mégis úgy tűnt, hogy nem egy diadalmenet az, ami a rádióval történt.
– A szívem csücske volt ez az adó. Szeretem a rockzenét, és nem tartom normális dolognak, hogy miközben telt házas koncerteket adnak magyar és külföldi rockbandák, addig ezt a zenét mostantól egyetlen rádió sem játssza az országban.
– Olyan vevőjelölt nem akadt, aki megtartotta volna a Pont FM által képviselt stílust?
– Próbáltam befektetőt keresni magam mellé az elmúlt hónapokban, hogy megmaradhasson a rádió. De azt tapasztaltam, hogy aki kívülről érkezik a médiába, az általában fel akarja találni a spanyol viaszt, és mindent máshogy akar csinálni. A nagy médiavállalatoknál is megfigyelhető, hogy ha valaki újonnan beszáll egy cégbe, akkor nemcsak a pénzét hozza, hanem előbb-utóbb az elképzeléseit is szeretné megvalósítani. Persze üzletileg lehet, hogy igaza van, és ezt így kell csinálni. Ebből következik, hogy csak olyanok jelentkeztek vevőnek, akik más rádiót képzeltek el ezen a frekvencián.
– Másfél éve vásároltad meg a Pont FM-et a korábbi orosz tulajdonostól, s akkoriban meglehetősen optimistán nyilatkoztál az adó jövőjét illetően. Mi változott azóta?
– Azt gondoltam, hogy megáll a rádiós reklámpiac szűkülése, és nem számítottam a pénzügyi válságra sem. Hittem, hogy ha egy rádiónak van hallgatója, akkor előbb-utóbb bevétele is lesz.
– A hirdetők mivel indokolták a távolmaradásukat?
– Akik nem hirdettek, azok általában a médiaügynökségükhöz küldtek minket. Az ügynökségek pedig nem szeretnek nagy hangsúlyt fektetni a rádiós hirdetésekre.
– Mit kellett volna másképp csinálnod?
– Sok-sok apróságot. Eleinte nem szabadott volna túlnyújtózni az anyagi lehetőségeinken. Emiatt voltak nehézségeink, ugyanúgy, ahogy az egész rádiós iparágnak. Túlbecsültem a rádiós piac és azon belül a Pont FM lehetőségeit. Azt gondoltam, hogy ha négy százalék körüli hallgatottságot produkál egy budapesti adó, akkor a médiaügynökségek hajlandók lesznek vele foglalkozni. Nem így történt. Többnyire ugyanazt a két-három rádiót használják, mert azzal nincs sok munka, megcsinálja a tervezőszoftver.
– Ha valóban ilyen gyenge a piac, akkor hogyan tud megélni 15 rádió a fővárosban?
– Ezek közül egy kezemen össze tudom számolni azokat, amelyek a reklámpiacból élnek. A többség nemzetközi cég tulajdona, vagy pedig a politika van a háttérben. Egy külföldi tulajdonú rádiónál is érzik ezeket a problémákat, de náluk nem okoz komoly cash flow-problémát, ha a hirdetőktől késve érkezik a pénz. Jóval könnyebb a helyzetük, mint nekünk volt.
– Mivel foglalkozol ezután?
– Marad a Sport Tv, ahol már kilencedik éve dolgozom. Valamint az internet, mert a Hírextra.hu-t nem adtam el. Azt remélem, hogy egyszer talán újra rockzenét játszó rádiót vezetek majd. Erre van is némi remény, ugyanis miután bejelentettük, hogy megszűnik a Pont FM, akadt egy jelentkező, aki szeretné, ha közösen indítanánk egy új rockrádiót. Meglátjuk, mi lesz ebből.