A pénzügyi válság egyrészt bebizonyította, hogy megbukott az a liberális gazdaságpolitikai nézet, miszerint a piaci verseny majd minden problémát megold. Az államok szabályozó, piacbefolyásoló szerepe így felértékelődik. Másrészt a válság sok területen új helyzetet, új kényszerpályákat teremtett Magyarország számára is. Nem lehet tovább a gazdasági alapok megerősítése nélkül túlköltekezni, mert az ország sebezhetővé válik, s a „pénzvilág” ezt bünteti. Ezért még inkább szükségszerűvé vált a hazai kkv-szektor megerősítése, amely a korábbinál hatékonyabb kkv-fejlesztési politikát és módszertant igényel.
A válság következtében a gazdasági növekedés üteme várhatóan alacsonyabb lesz, az adóterhek rövid távon magasabb szinten maradnak. Az általános recesszió miatt a hazai és exportpiacok is szűkülnek, a reáljövedelmek nem nőnek, így a magyar mikro- és kisvállalkozások fejlődési esélyei csökkennek. A pénzügyi válságnak a magyar vállalkozásokra, munkahelyekre, jövedelmekre gyakorolt negatív hatásait ma még lehetetlen megjósolni. Az azonban biztos: minél gyengébbek, sebezhetőbbek a vállalkozások, annál nehezebben viselik el a külső gazdasági környezetükben várható változásokat.
A közelmúltban alkalmazott kkv-fejlesztési politika véleményem szerint – a liberális gazdaságpolitika elveitől vezérelve – néhány területen hibás eredményre vezetett: a versenyeztetést erőltette ott is, ahol támogatásközvetítésről van szó, s a verseny nem érvényesülhet. A vállalkozásokat segítő intézményeket is versenyeztette ahelyett, hogy fejlesztette és együttműködésüket ösztönözte volna. Szinte csak a már ma is versenyképes, erősebb vállalkozások fejlesztésére koncentrált, s nem kívánt olyan többszintű támogatáspolitikát alkalmazni, amely a mikro- és kisvállalkozások sokkal szélesebb rétegei számára is fejlődési esélyt tudna teremteni. A valóban működő vállalkozások döntő hányadát kitevő mikro- és kisvállalkozások fejlődése számára létszükségletet jelentő tanácsadói programok nem lettek meghirdetve. Az EU – Jeremie – elveivel szinkronban a GOP 4. keretében megjelent források felhasználása sem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket. A portfóliógarancia-program pedig csak mostanában indult el, eközben az Új Magyarország Mikrohitel Program kisebb-nagyobb konstrukciós hibái miatt csak részsikereket hozott.
Szakítani kellene azzal a nézettel, miszerint kereskedelmi banki módszerekkel nem hitelezhető vállalatokat kereskedelmi banki módszerekkel kell hitelezni.
A kkv-fejlesztési programok módosításához néhány javaslat kézenfekvőnek tűnik: az állami költségvetési korlátok miatt különösen fontos, hogy az EU-s támogatásokból minél több forrás jusson kkv-fejlesztésre, méghozzá úgy, hogy abból minél több vállalkozásnak minél több segítséget lehessen adni. A vállalkozások döntő hányadát kitevő mikro- és kisvállalkozások fejlesztését leginkább a tudás- és forráshiányuk akadályozza, ezért számukra a legfontosabb vállalkozásfejlesztési eszközök a tanácsadói és mikrofinanszírozási programok. Tekintve, hogy a tőke- és forráshiányos mikrovállalkozásoknak csak viszonylag kis aránya kaphat vissza nem térítendő támogatást, így a többség számára csak a hitelfelvétel jöhet szóba nagyobb fejlesztéseik finanszírozásához. Ha azonban a hitel törlesztőrészlete és kamata magas, s meghaladja a vállalkozás teherbíró képességét, akkor a vállalkozás vagy nem képes a hitelt felvenni (s ez a jobbik eset), vagy törvényszerűen beleesik egy adósságcsapdába, s akár csődbe is mehet. Sok vállalkozás tehát nem tud fejlődni, hiába lenne növekedésre, létszámfejlesztésre is képes. Ezen vállalkozások általában banki módszerekkel nem finanszírozhatók, ezért számukra szinte csak a támogatott mikrohitel jelenthet fejlődési esélyt. E tekintetben jó irány volt, hogy – az EU (Jeremie) elveivel szinkronban – a kormány ún. visszatérítendő támogatásokra (Új Magyarország Mikrohitel Program) különítette el a kapott források egy részét. Szakítani kellene azzal az ellentmondásokat tartalmazó, a minisztérium szakapparátusa által képviselt nézettel, miszerint kereskedelmi banki módszerekkel nem hitelezhető vállalatokat kereskedelmi banki módszerekkel kell hitelezni. Véleményem szerint a mikrohitelezés mint támogatásközvetítés nem konvertálható pénzpiaci finanszírozássá.
Az EU – nemrég meghirdetett – Jasmine kezdeményezése egyértelmű állásfoglalás arra vonatkozóan, hogy a mikrofinanszírozási szervezetek és a pénzintézetek nem versenytársai egymásnak, hanem egymás kiegészítői. Érdemes felülvizsgálni ezért a korábbi gazdasági minisztérium szándékát, amely szerint e két szektor képviselőinek versenyezniük kell az Új Magyarország Mikrohitel Program forrásaiért. A Jasmine üzenete egyértelműen az, hogy nem a banki típusú mikrofinanszírozást kell forráshoz juttatni, hanem a mikrofinanszírozó szervezeteket. A magyar Jeremie típusú koncepció korábbi irányai éppen ezzel ellentétesek voltak.
Az EU Jasmine kezdeményezésének meghirdetése talán újból a figyelem középpontjába helyezi a magyar mikrofinanszírozó szervezeteket, a megyei és fővárosi vállalkozásfejlesztési alapítványok munkaszervezeteit, azaz a Helyi Vállalkozói Központokat (HVK-kat). Már csak azért is, mert Európa egyik leghosszabb mikrohitelezési tapasztalatával és egyik legjobb eredményeivel rendelkezik ez a HVK-hálózat.
A mikrohitel mellett éppen a másik legfontosabb vállalkozásfejlesztési eszköz, a tanácsadói program sem indult még meg, most már valóban halaszthatatlan a GOP, a ROP-ok keretében rendelkezésre álló tanácsadói források azonnali felhasználása.
Fontos azonban kiemelni, hogy egy új kkv-fejlesztési politika, s azon belül egy többszintű támogatáspolitika alapja és legalsó szintje a mikro- és kisvállalkozások tömegeit is segítő alaptanácsadói program kell, hogy legyen. Erre épülhet az emelt szintű tanácsadás, a támogatott mikrohitel és más közvetett támogatások, valamint a vissza nem térítendő támogatások rendszere. A vállalkozók ismereteinek, tudásának fejlesztése, valamint alacsony kamatozású hitelekkel történő finanszírozása nélkül ugyanis nem lehet a magyar kkv-szektort megerősíteni!
