Január elsejétől indul a kamarák (MKIK-VOSZ), valamint a többségi állami tulajdonú GH programja, amelyben az ország 120 településének 208 pontján egyablakos rendszerben kérhetnek a vállalkozók szaktanácsadást és részletes terveket a forrásbevonáshoz.
A szakértők felkutatják a pénzintézetek legolcsóbb és legkedvezőbb hiteleit, illetve az uniós forrásokat. Ha nincs meg a megfelelő önrész, egy új 80-100 milliárd forintos kockázatitőke-alapból nyújt segítséget a GH (pontosabban a Garantiqa Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt., a társaság pénteken megkapta a pénzügyi felügyelet engedélyét).
„Az együttműködést és a kockázati alapot azért hoztuk létre, hogy a pénzpiaci válságban is forráshoz jussanak a jó ötlettel rendelkező cégek, a konstrukció mögött természetesen továbbra is ott áll a Garantiqa készfizető kezesként” – mondta el Radnai György, a GH vezérigazgatója, és egy konkrét példát is említett. Nemrég egy vállalkozó kereste meg őket, aki egy német gázgyárépítési technológiát szeretett volna behozni Magyarországra. Az uniós forrásokhoz könnyen hozzájutottak, de a banki hitelek drágulása miatt gondjaik voltak a rendkívül tetemes önrész előteremtésével.
Nagyobb összefogás kellene
A bejelentésen részt vettek a kamarák vezetői is. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke szerint a pénzügyi források megteremtése – a kamara szerint emelni kellene a Széchenyi- Kártyák állami kamattámogatását is – csak az egyik útja a kis- és középvállalkozások talpon maradásának támogatására.
Parragh László MKIK, Veres János pénzügyminiszter és Demján Sándor VOSZ Forrás: MTI
Az érdekképviseleti vezető a piacra jutás segítésének fontosságát hangsúlyozta, aminek az egyik eleme lehetne a beszállítói láncok létrehozása sok iparágban. Nyugat-Európában egyébként az agráriumtól kezdve, az elektronikán át, a szolgáltatásokig bevett gyakorlat, hogy az azonos területen dolgozó partnerek összefognak a kedvezőbb ártárgyalási és egyéb feltételek kiharcolásához.
Közeledik a gazdasági válság
„Minden magyar vállalkozó hamarosan a saját bőrén fogja érezni a válság jeleit” – figyelmeztetett Demján Sándor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének elnöke (a Trigránit első embere, a leggazdagabb magyar vállalkozó). A vezető azzal a példával élt, hogy a kereskedőknek, akik mondjuk eddig 100 napra kapták az árut, most már azonnal kell majd fizetniük, de szigorodik majd a gyártásban és feldolgozásban érdekelt gazdasági szereplők helyzete is.
legyen ön is fn tudósító!
A nehezebb feltételek miatt – még akkor is, ha jól működik az üzlet – kevesebb nyersanyagot fognak tartalékolni a cégek, és munkások ezreit kell majd elbocsátani. A munkáltatók szövetségének vezetője szerint az optimista forgatókönyvek szerint is, 100 ezer embert fognak elbocsátani a következő egy évben.
Diszkriminál az unió
Demján Sándor bírálta az unió politikáját is. Az EU vezetői nemrég bejelentették, hogy teljes körű garanciát vállalnak a betétekre az eurózónában, a VOSZ szerint ez teljesen ütközik a szervezet alapelveivel és az Európai Bírósághoz fordulnak, amennyiben a védőernyőt nem terjesztik ki az összes tagországra, beleértve természetesen Magyarországot is.
Az állami kiadások drasztikus lefaragását tartják a legfontosabbnak a vállalkozói érdekképviseletek. A VOSZ szerint több mint 27 ezer felesleges önkormányzati alkalmazott működik országszerte, de jelentős megtakarításokat lehetne elérni az egyetemeken és az egészségügyben is (konkrét példaként a felsőoktatásban tucatjával dolgozó nyugdíjaskorú tanárt és a főorvosok, professzorok mellett sürgölődő titkárnők hadát említette Demján).
Felelőtlenek a magyarok
Hosszú távon a költségcsökkentés mellett elengedhetetlen azonban, hogy a hiteleket felvevő emberek is kevesebbet költsenek és több legyen a megtakarítás Magyarországon.
„Itthon mindenki abban a hitben ringatja magát, hogy egy független országban él. Nem így van. Hihetetlenül ki vagyunk szolgáltatva a hitelezőknek és a spekulánsoknak” – vélekedett Demján és hozzátette, hogy a szomszédos Szlovákiában, ahol jóval alacsonyabb életszínvonalon volt még néhány éve a lakosság, jóval nagyobb a megtakarítási hajlandóság, annak ellenére, hogy 30 százalékkal magasabb a vásárlóértéke a fizetéseknek, mégsem tékozolják a pénzt az emberek luxusjavakra.
