– Pont egy éve kezdte meg a sugárzást a magyar MTV, s lapunk megjelenésével egy időben startol a Comedy Central. 2009 őszén milyen csatornát vezettek majd be a piacra?
– Anyacégünk, a Viacom portfóliójában ezeken kívül is nagyon sok jó csatorna található. Közülük azt emelném ki, amelyről méltánytalanul keveset beszélünk, pedig a világ egyik legszerethetőbb televíziós márkája, ezenkívül pedig nem meglepő módon az egyik legjobban működő tévés biznisz. Ez a Nickelodeon, amely Amerikában akkora üzlet, mint az MTV. Mielőtt újabb adót indítanánk, mindenképpen a Nickelodeon népszerűsítésére kell nagyobb energiát fordítanunk.
– Ez nem újdonság, ezzel már most is jelen vagytok a magyar piacon.
– Igen, de itthon még nincs akkora lefedettsége, mint amit megérdemelne. A televíziózás egyre inkább a tartalmakról szól. A siker receptje az, hogy egyedi tartalmakból kell kedvelt márkát gyúrni, és ezt minél több helyen terjeszteni. Erre jó példa a Nickelodeon, ahol a műsorok 90 százaléka saját gyártású produkció.
– Hogyan tudjátok meggyőzni a kábeleseket, hogy a Cartoon Network, Jetix, Minimax hármason felül még ezt is megvegyék?
– Szembetűnő, hogy ugyan Magyarországon a csatornák száma drasztikusan emelkedik, ám ezek közül nem mindegyik hoz ténylegesen új tartalmat a piacra. Ebből következik, hogy a kábel- és a műholdas szolgáltatók nem engedhetik meg maguknak, hogy egy a világ többi részén már bizonyított, egyedi tartalmat nyújtó gyerektévét ne vegyenek fel a kínálatukba.
– A VH1 magyar változatát nem indítjátok el?
– Gondolkodunk ezen is.
– Tavaly azt mondtad, hogy két-három év múlva jöhet, tehát lassan esedékes lesz.
– A stratégiai tervek már elkészültek… Egy új csatorna útnak indítása három lépcsőből áll: felmérjük a nézői igényeket, utána azt, hogy ehhez mit tud adni az anyacégünk, végül pedig, hogy a műsorelosztók mit szólnak ehhez. Ez utóbbi a legnehezebb, mert hiába hiszünk valamiben, ha ahhoz nincs disztribúció.
– A magyar piacon egyáltalán szükség van egy harmadik magyar zenecsatornára?
– Erről tárgyalunk most a vezető kábeloperátorokkal… Az MTV Networks-nek több terméke is van, szóba jöhet például a Spike Tv, amely kifejezetten férfiaknak szól.
– Két év alatt két új tévétek indult, miközben az IKO Kábeltévé gyakorlatilag negyedévente jelenik meg ennyi új csatornával, a Chello Central Europe pedig sorra vásárolja fel a televíziókat, legutóbb például a Spektrumot. Nem fogtok így lemaradni mögöttük?
– Nem, mert mi nem a mennyiséget, hanem a minőséget képviseljük. Sőt, én az általad említett új tévékre és felvásárlásokra is úgy tekintek, hogy ez jót tesz az egész piacnak. A két országos televíziónak óriási pénzügyi kerete van arra, hogy minőségi, új tartalmakat hozzanak létre. A magyar médiaiparnak szerintem az tenne jót, ha négy-öt ilyen cég lenne, ehhez viszont másoknak is el kell érni egy kritikus tömeget.
– Soha nem merült fel, hogy ti is vásároljatok újabb csatornát?
– Felmerült már. Ilyenkor megvizsgáljuk, hogy az adott akvizíciós célpont illeszkedne-e a terveinkbe. Folyamatosan figyeljük az ilyen lehetőségeket.
– A jobb falatokról nem maradtatok már le?
– Mi számít jobb falatnak?
– Például ott van a Spektrum, amely nemrég kelt el.
– Az anyacégünknek egy természetfilm-csatorna nem illeszkedne a profiljába. Csak azért nem érdemes valamit vásárolni, hogy legyen belőle. A Disney egyik korábbi legendás vezetője az ABC felvásárlásába bukott bele. Állítólag egy értekezleten azzal érvelt a vásárlás mellett, hogy a konkurensnek is van már általános szórakoztató csatornája, aztán évekig kínlódtak azzal, hogy beillesszék a cégcsoportba.
– A digitális földi platformon jelen lesz valamelyik csatornátok?
– Soha ne mondd, hogy soha… Folytatunk megbeszéléseket, de azt reálisan kell látni, hogy ma Magyarországon a háztartások túlnyomó többségét el lehet érni kábel és műhold segítségével. Ez azt jelenti, hogy nagyon össze kell szednie magát annak, aki szeretne találni egy olyan üzleti modellt, amelyben megengedheti magának a digitális földi sugárzást.
– Jól láttam, hogy a Viváról az utóbbi időben eltűntek az emelt díjas betelefonálós nyereményjátékok?
– Nyár óta valóban nincs ilyen műsorunk.
– Már azon meglepődtem, amikor először felbukkant ez a műsortípus nálatok. Állítólag régebben azt az elvet vallottad, hogy amíg te vezeted a céget, addig ilyen műsor nálatok nem kerül képernyőre.
– Ezt már egy másik újságírótól is visszahallottam, de én ezt így nem mondtam soha. Amikor ez a műsortípus megjelent, nagyon figyeltünk arra, hogy az imázsa, a tematikája, a díszlete, a főcíme és a műsorvezetője is Viva-kompatibilis legyen.
– Végül is miért került le a műsorról?
– Elsősorban azért, mert kifáradt a koncepció. Amíg mozgatta, aktivizálta a nézőinket, addig futott. Abban a pillanatban, amikor elkezdett csökkenni a nézettsége, levettük a képernyőről.
– Jelen pillanatban nem versenyhátrány, hogy számos konkurenssel ellentétben Magyarországról sugároztok?
– Versenyelőnynek semmiképpen nem nevezném. A tévés szakmának és az ORTT-nek együtt kellene lobbiznia a politikusoknál, hogy a médiaipar ugyanolyan szektor, mint bármelyik más: lehet segíteni a fejlődését, de ésszerűtlen szabályozással, a világ más országaiban szokatlan mértékű díjterhekkel el is lehet innen űzni a komoly befektetőket. Ha Magyarországon több csatorna van bejelentve, akkor több munkahely jön létre, azok pedig több műsor-szolgáltatási díjat is fizetnek be. Bízom abban, hogy eljön az az idő, amikor lehet erről beszélni, és az érveink meghallgatásra találnak.
– És ha nem jön el az az idő?
– Akkor mi is megyünk… De nem akarom, hogy ez ultimátumként vagy zsarolásként hangozzék, mert azt gondolom, hogy még a piaci szereplők sem tettek meg mindent azért, hogy törvényhozói szinten világossá váljon, nem az a megoldás hogy kiskapuk megkeresésére késztessék a piac szereplőit. Ez olyan kérdés, amelyben iparágként kellene fellépni, mert túlmutat az egyes társaságok érdekein.
– Több mint tíz éve vezeted ezt a céget. Kaptál már olyan állásajánlatot, hogy komolyan elgondolkodtál a váltáson?
– Kaptam, különösen, amikor 2004-ben megnyertem az Ernst & Young Entrepreneur of the Year „A jövő ígérete” különdíját. Eddig azt mondhatom, hogy szerencsém volt, mert háromévente lényegében mindig más volt a feladatom. Az elején, amikor az HBO tulajdonában voltunk, akkor gyakorlatilag hiába voltam vezérigazgató, csak a programingért és a marketingért feleltem. Utána megvásárolta a céget a Viva, és hirtelen teljesen szabad kezet kaptam. Amikor pont beleuntam volna ebbe a munkába, és egyetlen csatornával amúgy is nehéz lett volna tovább lépni, akkor vásárolt meg minket a Viacom. Most pedig eljött az az időszak, hogy a főnökeim kapacitálnak arra – és az életpályám során is ez lehet a megfelelő pillanat –, hogy kezdjek el foglalkozni a cégcsoport egyes Magyarországon kívüli érdekeltségeivel is.
– Ezért akár el is költöznél külföldre?
– Nem, én szeretnék itt maradni. A Viacomon belül a jövőben feladatköröket helyeznek át Budapestre és Varsóba, tehát a cég stratégiája találkozhat a személyes ambíciómmal.
– Akkor igaz rád is az a sztereotípia, hogy a tipikus magyar topmenedzser nem mobilis?
– Rám ez valóban igaz. Nagyon sok minden ehhez az országhoz köt: a családom, a barátaim, a magyar kultúrához köthető hobbijaim. Szabadidőmben kiállításokra járok, és tartok tőle, hogy a világ más részein élve is elsősorban a magyar
