Üzleti tippek

Esztelenül költjük a pályázati pénzeket

Az Állami Számvevőszék nemrégiben elkészült jelentése szerint javult ugyan az európai uniós támogatások elosztásának gyakorlata, de még mindig számos a probléma. Lassú az elbírálás, elhúzódik a szerződéskötés, a kifizetés, nem teljesül az esélyegyenlőséget erősítő szerep. Bár a csapból is az folyik, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat, a leszakadt régiókat támogatja a kormány és az EU, a nyertes pályázatokban nem ez tükröződik.

„Az EU-s források felhasználásakor nem kellően érvényesült a pályázók esélyegyenlősége, a tőkeerősebb vállalkozások, a fejlettebb régiók és a nagyobb települések pályáztak sikeresebben, ami tovább növelte már meglevő pénzügyi, gazdasági előnyüket. Ugyanakkor a nem tőkeerős pályázóknál likviditási nehézségeket okozott az EU-s támogatások utólagos finanszírozása, amit gazdálkodásuk átmeneti visszafogásával kényszerültek ellensúlyozni.”

Többek között ez áll az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentésében, amelyet a pályázati koordinációval is megbízott Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) 2006–2007-es működéséről készített.

A NFÜ még nem dolgozta föl

A FigyelőNet megkérdezte, mi az NFÜ véleménye a kritikai észrevételektől sem mentes értékelésről, de a kommunikációs osztálytól azt a választ kaptuk, hogy erre a kérdésre jelenleg nem tudnak válaszolni, mivel a jelentés feldolgozása folyamatban van. Ez annál is furcsább, mivel a jelentéstervezetet az ÁSZ megfogalmazása szerint az NFÜ-vel egyetértésben küldték el az ügynökség felügyeletét legújabban ellátó Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumba (NFGM), Bajnai Gordon részére.

A miniszter reagált is, levelében kérve, hogy az összegzésben az ÁSZ jobban domborítsa ki az NFÜ eredményeit, és ne tegyen aránytalanul negatív megállapításokat, mert azok szerinte nem megalapozottak.

Bajnai: téved az ÁSZ

Bajnai szerint tárgyi tévedés a fentebb idézett mondat, mivel az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) támogatásainak területi megoszlása úgy régiós, mint kistérségi szinten felzárkóztató hatású volt, az egy főre jutó támogatás a kevésbé fejlett régiókban és a kistérségekben pedig az országos átlagnál magasabb.

Hozzátette még, hogy az ÁSZ megállapításában félrevezetően alkalmazza az „esélyegyenlőség” fogalmát. A fejlesztéspolitika célja ugyanis a versenyre és növekedésre képes vállalkozások támogatása, ami nincs ellentétben az EU által értelmezett esélyegyenlőséggel. A miniszteri magyarázat azonban nem mentes az ellentmondásoktól, hiszen a kevésbé fejlett régiókra nem a fejlődésre képes cégek jelenléte a jellemző, ezért is van szükség a felzárkóztatásukra.

Bár Bajnai Gordon helyesen hivatkozik arra, hogy 2006. évi adatok alapján az egy főre jutó megítélt támogatások összege a négy legfejletlenebb régióban volt a legmagasabb, de azt már nem teszi hozzá, hogy a legtámogatottabb régió továbbra is a legfejlettebb közép-magyarországi volt: mind a beérkezett és támogatást kapott pályázatok száma, mind a pályázati összegek ezt mutatják.

Ami a kistérségeket illeti: a legsikeresebb 378-szor annyi támogatást kapott, mint a legsikertelenebb, és volt olyan kistérség is, amely egyáltalán nem részesült a pályázatokból.

Nem véletlen, hogy a kormány Új Magyar Felzárkóztatási Programot (ÚMFP) hirdetett, miszerint 2007–2013-ban 125–135 milliárd forintot szánnak a 33 leghátrányosabb kistérség felzárkóztatására, ahol egyébként a lakosság tíz százaléka él. Az ÚMFP-ből pedig további 310 milliárdot különítenek el az innen induló beruházások enyhített feltételű indításához.

A nagy cégekhez jut a pénz

A jelentés megállapítja, hogy például a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) a megcélzott csoporthoz, a mikro- kis- és középvállalkozásokhoz elenyésző arányban jutott csak el. 5289 kkv kapott támogatást, ami a célcsoport 14 százaléka.

Ha pedig a mikrovállalkozásokat is ideszámítjuk, akkor összesen 9993 támogatott projektről szól a jelentés, ami azt jelenti, hogy az érintett kör mindössze 1,18 százalékát sikerült EU-s támogatásba bevonni. Mit jelent ez, ha nem azt, hogy a nagyobb cégek szívták fel a pályázati összegeket?

A támogatások legfőbb célja a foglalkoztatás és versenyképesség javítása, a gazdaság élénkítése. Az ÁSZ márciusi, az állami gazdaságfejlesztés ellenőrzéséről írott jelentése ezzel kapcsolatban is kritikus.

Miközben folyamatosan nő az EU-s és az állami fejlesztések összege (utóbbi az államadósság terhére is, mert az EU-s támogatás feltétele az állami fejlesztések szintjének tartása), aközben nőtt az államháztartás hiánya (2008-ra csökkenést terveztek), a GDP csak csökkenő mértékben növekedett, világviszonylatban nyolc, európai viszonylatban három helyezéssel kedvezőtlenebb a magyar gazdaság versenyképességi mutatója 2007-ben, mint hét évvel korábban. Ezekből az eredményekből nem kifejezetten az látszik, hogy jól hasznosulnának a fejlesztések.

—-18 millió egy munkahelyért—-

A foglalkoztatást célzottan a Munkaerőpiaci Alap (MPA) és a Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) támogatta. Előbbinél 0,19 millió forint volt az egy főre eső ráfordítás, utóbbinál 0,83.

Az Egyedi Kormánydöntéseknél (EKD) 0,99–18,4 millió forint/fő között mozgott a munkahelyteremtés támogatása, és a beruházási jellegű pályázatoknál is hasonló volt az arány. Vagyis átlagban ennyibe került a pályázatok keretében eggyel több ember foglalkoztatása. 2003 és 2006 között 4600 milliárd forintot költött az ország fejlesztésre, miközben mindössze kilencezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma (0,0023%). Ez nem éppen a hatékonyságot tükrözi.

Várni és várni

De ne feledkezzünk meg a nyertes pályázókról sem. A vizsgálat során néhányukat megkérdezte az ÁSZ, milyennek látták a pályáztatást. Az iskolák, a különféle szervezetek, a gazdasági társaságok mindegyike észrevételezte, hogy a szerződéskötés késedelmes volt, öt-hat hónappal az elbírálás után került csak rá sor. Sőt! Két szervezet úgy nyilatkozott, már felmondták a pályázatot és perre készültek, amikorra végre aláírta az NFÜ igazgatója a szerződést.

Néhányan jelezték, heteket kellett várniuk egy-egy szakmai kérdés megválaszolására, például hiánypótlás vagy teljesítési jelentés kapcsán. Egy-két kivételtől eltekintve csúsztak a kifizetések is. Csak míg ez például a logisztikai beruházóknak nem jelentett túlzott terhet (önerőből régen befejezték a beruházásokat, mire szerződéskötésre, majd kifizetésre került a sor), addig az iskoláknak, önkormányzatoknak komoly likviditási, megvalósítási problémáik keletkeztek.

Nézőpont kérdése

Menet közben, de az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) kidolgozása előtt is meg volt a lehetőség a korrekcióra – véli az ÁSZ. Nézőpont kérdése, hogy éltünk-e vele. Míg az ÁSZ szerint az EU által is igen fontosnak tartott előzetes össztársadalmi egyeztetésekre kevés volt az idő a 2007–2013-ra szóló ÚMFT kidolgozása előtt, a miniszter úgy látta, az előkészítés ezen része európai viszonylatban is példa nélkülien pozitív volt. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ÚMFT pályázatait az összes tagállam közül elsőként hirdettük meg.

Az ÁSZ persze részben fel is oldoz. Több helyen hangsúlyozza, az állandó minisztériumi és szervezeti szintű átszervezések, továbbá a hosszú távú (25–50 éves) állami szintű fejlődési koncepció hiánya megnehezíti a fejlesztéseket kidolgozó NFÜ munkáját, a célok, a kimenet-bemenet meghatározását. Fejétől bűzlik a hal? A FIDESZ biztosan így gondolja, és „nem hagyja ki a ziccert”, hiszen a jelentés kapcsán egy, az uniós pénzek elköltésével foglalkozó parlamenti bizottság előtt szeretné felelősségre vonni a gazdasági és fejlesztési minisztert.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik