Tizennyolc évvel ezelőtt 4,5 millió munkavállaló volt jogosult táppénzre, ez a szám másfél évtized alatt 3,5 millióra csökkent. Míg 1990-ben 93 millió volt a táppénzes napok száma, és egy jogosultra 22 nap jutott, addig 2006-ban a táppénzes napok harmadára, 36,3 millióra csökkentek, egy jogosultra pedig a fele, 10,3 nap esik. A táppénzesek aránya e másfél évtized alatt 6-ról 3,5 százalékra mérséklődött.
Akár azt is gondolhatnánk, hogy mennyivel jobb lett az egészégi állapota az aktív lakosságnak, de ha egészségi állapottal kapcsolatos statisztikákat böngészünk, akkor azok egyáltalán nem támasztják alá ezt a következtetést.
ki fizeti?
A betegszabadság évente a betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára illeti meg a munkavállalót. Ezt nem az egészségbiztosítás, hanem munkáltatója fizeti ki az alkalmazottnak. A táppénz a keresőképtelenség 16. napjától jár – egyéb feltételek fennállása esetén – a keresőképtelenség időtartamára.
Forrás: Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) tájékoztatási főosztály
Magukat zsákmányolják ki
„Az utóbbi 15 évben számos olyan folyamat indult el, aminek hatására inkább önmagukat kizsákmányolva, betegen is megjelennek a munkahelyükön a munkavállalók” – mondta az adatokat értelmezve Boncz János, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársa.
Az állami vállalatok privatizációját követően a munkaerőpiac összeszűkült, ami miatt a munkavállalók sokkal jobban féltik állásukat. A vezetők nem nézik jó szemmel, ha valaki gyakran hiányzik, ezért a többség egzisztenciáját féltve akár betegen is bemegy a munkahelyére – tette hozzá a szakember.
Konfliktust teremt a betegség
A sajátos folyamatokra a betegszabadság szabályozása is magyarázattal szolgálhat. „A magyar munkáltatók gyakorlatilag duplán fizetnek, hiszen először a munkavállalót terhelő egészségbiztosítást és egyéb közterheket kifizetik, és utána a 15 napos betegszabadság finanszírozása is rájuk hárul” – mondta a FigyelőNetnek Tardos János, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) társelnöke.
A statisztikák szerint az akut megbetegedések 80 százaléka 15 napon belül gyógyul, így gyakorlatilag ez a társadalombiztosítás helyett a munkáltató terhének számít. Ez, illetve a helyettesítő munkaerő hiánya konfliktushelyzetet teremthet egy megbetegedésnél a munkavállaló és munkáltató között – vélte a vállalkozók érdekvédője.
A munkaadó fizet
„Ez a 15 nap jól ki lett találva! – fakadt ki portálunknak a téma kapcsán egy öt főt foglalkoztató délnyugat-magyarországi fémipari mikrovállalkozás tulajdonosa. – Egy-egy kisebb megfázást, influenzát általában egy hét alatt kihever a dolgozó, tehát én fizetem végig a betegszabadságot, a TB már csak akkor lép be a táppénzfizetéssel, amikor már tényleg nem átlagos az eset, hanem annál nagyobb a baj” – mondta a mikrovállalkozó.
A vállalkozó beismerte: valóban nem nézi jó szemmel, ha a dolgozója betegszabadságra megy. Mint megtudtuk: a régebb óta ott dolgozók nem is feszegetik nagyon ezeket a kereteket.
Ha betegség idején a rendes szabadságát tölti a dolgozó, akkor egyrészt arra az időszakra a teljes bérét megkapja (ami neki előnyös), másrészt nem esik ki duplán a munkából – szabadság és betegszabadság idején is (ami a munkaadójának előnyös). Más kérdés, hogy így kevesebb ideje jut pihenésre, amiről a rendes szabadságnak szólnia kellene…
A rendes szabadság terhére
Hogy ez a gyakorlat mennyire általános, arról nem árulkodnak a statisztikák. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adataiból nem lehet tudni, hogy a biztosítottak a betegszabadság helyett hány esetben veszik igénybe a rendes szabadságukat a keresőképtelenség idején – mondta a FigyelőNetnek Fellner Zsuzsa, az OEP tájékoztatási főosztályának vezetője.
A portálunk által megkeresett cégeknél név nélkül viszont több helyen elismerték, hogy a dolgozók a betegszabadság helyett a rendes szabadságot veszik igénybe. Nem is mindig a munkaadó rosszallása miatt választják az utóbbi lehetőséget az alkalmazottak.
„Amikor elkapok valami kétnapos nyavalyát, én is rosszul járok, ha betegszabadságra megyek, mivel az kevesebb pénzt fizet erre a pár napra. Ha erre az időre rendes szabadságot kérek, akkor a fizetésem sem csökken” – mondta egy kisvállalkozásnál dolgozó informatikai szakember.
Súlyos következményekkel járó leépítések
Az utóbbi évek sorozatos létszámleépítései és racionalizációi miatt, sok helyen egy munkakörben nem dolgoznak többen, tehát a helyettesítés nehezen megoldható – vélte a Hernádvölgyi Andrea, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) alelnöke. Hernádvölgyi Andrea szerint a táppénzes napok számával kapcsolatos statisztika ilyen rohamosan nem fog tovább romlani, mivel már ez nehezen fokozható.
Az MSZOSZ alelnöke úgy gondolja: hosszú távon súlyos következményei lehetnek, ha a munkavállalók félnek betegszabadságra menni. Hiszen ilyenkor a dolgozó sokkal súlyosabb, a keresőképességét ellehetetlenítő állapotba kerülhet egy betegség miatt, míg ezt elkerülné korai felismerés esetén. Amikor még gyógyítható lett volna, maradandó egészségkárosodás nélkül.
