A francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy és a szupermodellből lett énekesnő, Carla Bruni románca, majd házassága hónapok óta lázban tartja a francia médiát, s március végétől, az elnöki pár szigetországi látogatása óta ez a figyelem a világsajtóra is kiterjedt. A nemzetközi politikában ugyanis az út olyan áttörést jelentett, amely a jövőben döntően befolyásolhatja, átalakíthatja a diplomáciát, s a marketingpolitizálás további sikerét, elterjedését hozhatja magával. Ehhez hasonló nemzetközi visszhangra a Kennedy-házaspár színre lépése óta nem volt példa. Szakértők szerint a siker nem spontán eseménysorozat következménye, hanem tudatosan felépített marketingterv része volt.
PR-szerelem?
A francia köztársasági elnök és az egykori topmodell kapcsolatáról tavaly decemberben adtak először hírt a francia lapok. Az akkor nem éppen népszerű Nicolas Sarkozy – fotósok, televíziósok, újságírók hadától kísérve – egy csinos hölgy társaságában látogatott el a Párizs melletti Disneylandbe. Előbb a francia, majd másnap az európai sajtóban is szenzációként tálalták az eseményt, amely napokig foglalkoztatta a közvéleményt, háttérbe szorítva a Sarkozyvel kapcsolatos korábbi kedvezőtlen híreket. Sokan a kapcsolatot már a kezdetekkor is a francia elnök PR-offenzívája részének vélték, ám a „futó kalandból” februárban házasság lett. A kalandos múltú, ám népszerű feleséget a franciák gyorsan elfogadták, az álompár népszerűsége pedig azóta meredeken ível felfelé.
Sarkozy március végén nemzetközi viszonylatban is tesztelte a kapcsolatot, amikor hivatalos látogatásra utaztak Nagy-Britanniába, hogy a megromlott brit–francia viszonyt helyrehozzák (12 éve nem járt francia elnök a szigetországban). Nem vitás, hogy sikerrel jártak, bár nem egészen úgy, ahogy a francia elnök és tanácsadói eltervezték. A médiát ugyanis elsősorban Carla Bruni szereplése és megjelenése uralta. A britek is egy nap alatt megkedvelték a „figyelemre méltó” hölgyet, akit az újságírók bóközönnel árasztották el annak ellenére, hogy a látogatás napján a bulvárlapok azt az aktfotóját hozták a címoldalakon, amelyet a Christie’s aukciósház néhány nappal később New Yorkban aukcióra kívánt bocsátani.
Lady Di nyomdokain
A máskor bizonyára botrányos közszereplés ezúttal az ellenkezőjére fordult, az elnökné nemcsak rokonszenvet keltett, de gyakorlatilag 24 óra alatt száműzte a britek franciák elleni ellenszenvét, s hatása alól még az udvar sem tudta kivonni magát. Károly herceg feltűnő kézcsókkal üdvözölte és II. Erzsébet királynő is kedélyesen elbeszélgetett vele a windsori rezidencián. A delejes kisugárzású hölgy jött, látták és győzött.
Hasonló antréra csak Lady Di színre lépése alkalmával volt példa az elmúlt negyedszázadban, s az elemzők véleménye szerint a francia elnökné erre a figyelemre rá is szolgált, mert jelenlétével, viselkedésével mindvégig uralta a társaságokat, a médiát. Még a sarmör Nicolas Sárkozy elől is ellopta a show-t minden nyilvános szereplése alkalmával, így valóságos főnyeremény volt a franciák számára.
„Madame Sarkozy elbűvölte egész Angliát” – írta a Daily Express, s a „sztárcsináló” brit bulvársajtó többi lapja is úgy írt a francia „premiere dame”-ról, mint akiben Grace Kelly, Jackie Kennedy és Lady Di személyisége és kisugárzása egyesül. Mások Audrey Hepburn vagy Evita nevét citálták vele kapcsolatban, míg az egyik lapban azt írták róla „Very Chic, Very French”, ami talán a legközelebb állt Carla Bruni igazi személyiségéhez, hiszen ő – elsőként – a 21. század modern, médiaérzékeny nőtípusát képviseli a politikában.
Sikeres show
Bennfentesek szerint a francia elnök munkatársai nagyon tudatosan készítették elő ezt a „coming outot”. Carla Bruni és Nicolas Sarkozy megtanulta szerepét, öltözködéséhez sorra felpróbálta a legnagyobb divatházak – többek közt a Chanel, Yves Saint-Laurent, Jean Paul Gaultier – kollekcióját, majd végül a decens Dior-termékek mellett döntött. Öltözködésük, megjelenésük, viselkedésük gondosan megtervezett diplomáciai sakkhúzás része volt, amellyel sikerült mattolniuk a briteket, mert a látogatás alatt – de főleg azt követően – a brit sajtó azon keseregett, hogy Camilla, Károly herceg párja úgy nézett ki a francia elnökné társaságában, mint egy elhanyagolt háziasszony.
A páratlan siker okait a francia sajtó is megpróbálta elemezni. A tekintélyes Le Figaro egész oldalt szentelt az elnökné öltözködésének, megjelenésének, mert a francia médiamunkások rájöttek, hogy az elegáns és szépséges Carla Bruni–Sarkozy frontvonalba küldése további kétes kimenetelű csatákat is megnyerhet Franciaország számára. A látogatás alkalmával ugyanis kiderült, hogy a hölgy nemcsak fotogén, elegáns, elbűvölő, de okos, művelt, intelligens is, aki képes bűvkörébe vonni környezetét, s a diplomácia ma is hagyományosan férfias világát.
A premiere dame
A franciák új kedvence topmodellből előbb sikeres énekes-dalszerző, majd politikusfeleség lett. Carla Bruni 1968-ban az olasz felső tízezerbe született: apja, Alberto Bruni Tedeschi dúsgazdag nagyiparos volt, aki zeneszerzőként és színházigazgatóként is nevet szerzett magának. Édesanyja, Marysa Borini zongoraművésznő, nővére pedig színésznő, rendező, producer. A család 1973-ban a Vörös Brigádok terrorja elől költözött Franciaországba, ahol a mama sokáig abban reménykedett, hogy kisebbik lányát Albert monacói herceg veszi majd feleségül. Carla azonban hétköznapi életre vágyott, az elit svájci gimnázium után művészettörténetet tanult a Sorbonne-on, majd 19 éves korában feladta a tanulmányait, és modellkedni kezdett. Nyúlánk termete, kék szeme, hideg és tökéletes szépsége a divatdiktátorokat is elbűvölte. Hamar a világ húsz legjobban kereső szupermodellje közé került, de ő munka közben is Dosztojevszkijt olvasott. Évi 7,5 millió dolláros sztárgázsiért olyan világcégek szerződtették, mint a Lagerfeld, a Lacroix, a Saint-Laurent, a Dior. A kifutóról tíz év elteltével vonult vissza, s gitáros előadóművészként a színpadra állt.
Ekkor már nagy férfifaló hírében állt, kapcsolatait általában a művészvilágból választotta. Társa volt többek között Eric Clapton és Mick Jagger, a divatpápa Karl Lagerfeld, vagy az író-könyvkiadó Jean-Paul Enthoven, akinek filozófus fia, Raphael is belebolondult, s akitől fia (Aurélien) is született. Apja 1996-ban, a halálos ágyán vallotta be neki, hogy csak a sajátjaként nevelte, de Carla valójában anyja éveken át eltitkolt házasságtörő viszonyából született, amelyet Marysa Borini egy alig húszéves fiatalemberrel folytatott.
Első lemezét 2002-ben adta ki, azóta ünnepelt és sikeres előadóművész. Sarkozyvel való találkozása „szerelem volt az első látásra”. Azóta sülve-főve együtt vannak, s a pletykák szerint az esküvőre is azért kerítettek sort, mert Carla Bruni gyermeket vár. De lehet, hogy ez a hír már csupán médiaheck, a PR része.
Attraktív diplomácia
Példája akár új korszakot is nyithat a nemzetközi diplomácia világában. Híres elődei elsősorban reprezentáltak a férjük oldalán, s bár egyesek már nem a hagyományos „oldalkocsi” szerepét töltötték be, tevékenységük kimerült a jószolgálati munkában. Carla Bruni viszont politikai celebként új szerepkört teremtett a marketingpolitizálásban. Szereplése jelentősen hozzájárult férje imázsa, s egyben a francia politika eredményességének javításához. Sikereiken felbuzdulva elképzelhető, hogy a diplomáciában nagyobb szerep jut majd az attraktív hölgytagoknak.
Végleg elmúltak azok az idők, amikor Yvonne De Gaulle, a legendás tábornok hitvese nem volt hajlandó leültetni elvált házaspárok tagjait az asztalához. S azon is érdemes elgondolkodni, hogy a Newsweek friss felmérése szerint az amerikai fiatalok 38 százaléka szeretne médiaszemélyiség lenni, de ha ez nem sikerül, akkor szívesen lenne egy-egy híresség személyi titkára. Ők lesznek ugyanis a jövő szavazói, s a politikában az ő igényeiket kell majd figyelembe venni, nekik kell kitalálni, felépíteni az új álompárokat.
