A pénzmosás elleni törvény szerint tegnapig kellett elkészíteni és jóváhagyatni a pénzügyi szervezeteknek, a nagyértékű (3,6 millió forint fölötti készpénzes) tranzakciókat folytató kereskedőknek, illetve könyvelőknek, ügyvédeknek, közjegyzőknek a felügyeleti szervekkel a pénzmosási szabályzatot. Ennek alapján kell az alkalmazottnak eldönteni, mikor kell jelentenie a pénzmosás gyanúját.
A szolgáltatók egy részének a korábbi törvény alapján már volt szabályzatuk, csak azt kellett módosítaniuk. Hogy könnyebb legyen az új elkészítése, a felügyeleti szerveknek mintául szolgáló szabályzatot kellett alkotniuk, ami a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) véleménye szerint szubjektívra sikerült.
A tégla nem falazhat
Ha már téglaként kell viselkedniük többek között a könyvelőknek, hogy segítségükkel elcsípjék a bűncselekményből származó bevételek legalizálóit, akkor annyi elvárható lenne, hogy ennél sokkal pontosabban írják elő, mikor kell jelenteniük – vélte Ruszin Zsolt, az MKOE budapesti elnöke. Ugyanis a könyvelőnek, a banki ügyintézőnek, a kereskedőknek, s a többi érintettnek a szabályzat alapján kell dönteni, mikor kell jelentenie, s ha ezt elmulasztja megtenni, a börtönbüntetést kockáztatja.
A pénzmosás bűncselekmények elkövetéséből származó pénzek legalizálását jelenti. Konkrét példával élve pénzmosás az, ha a prostitúcióból származó bevétel egy étterem neve alatt fut, mint az ételeladásból kasszírozott pénz, vagy ha a fegyverkereskedelemből származó jövedelem egy butikhálózatnál jelentkezik nyereségként.
Nehéz fölismerni a pénzmosást
Nehéz tetten érni ezeket az eltitkolt ügyleteket, különösen mert jó részük határokon át viszi, forgatja a pénzt, hogy minél kevésbé legyen követhető annak útja. Talán ezért történt, hogy – mint Ruszin Zsolt említette – pénzmosót nem ítéltek még el eddig, de banki ügyintézőt, aki nem jelentette a gyanút, már igen. Jó szem kell tehát a pénzmosó tetten éréséhez.
A könyvelők nem pénzügyi szolgáltatást végzők, nekik a tudomásukra jutott információk, adatok összefüggéseit kell vizsgálniuk, és azokban keresniük azokat a jelenségeket, amiket felügyeleti szervük a Vám- és Pénzügyőrség (VPOP) az ajánlásul készített mintaszabályzat második mellékletében felsorol.
Konkrétumok nélkül
A gyanúra okot adó jelek között sokkal konkrétabb megfogalmazást nem találni, mint például „szokatlanul nagy” készpénzbetét elhelyezése, felvétele természetes személy által, főleg ha az „nem egyeztethető össze az ügyfél foglalkozásával”, vagy készpénz be- és kifizetések „hirtelen jelentős” megnövekedése, „gyakori” váltása egyéb valutanemre. Hogyan ítélje meg a könyvelő, hogy a cég új tulajdonosának megjelenése összeegyeztethető-e a vállalat tevékenységével- kérdezi a könyvelők érdekvédője. Zárójelbe ugyan odaírták, hogy például hajléktalan kinézetű cégvezetőre gondoltak.
De honnan tudhatja a könyvelő, hogy az adott vállalat pénzügyi mutatói észrevehetően különböznek hasonló vállalatokétól? Hogyan döntheti el, hogy a társaságot olyan személy vezeti-e, akinek megjelenése és képességei nyilvánvalóan nem teszik alkalmassá ilyen tevékenységre? Az öltöny rendben van, de vajon a farmer és a pulóver belefér-e még? A foltos, esetleg elszakadt munkásruhában megjelenő vállalkozó pedig gyanús?
Na és a képességek? Talán valamiféle kompetencia-felmérést kellene végeznie a könyvelőnek, vagy szakmai vizsgának alávetni az ügyfelét? – kérdezte Ruszin Zsolt.
Az MKOE ezért szakértői egyeztetést kezdeményezett, amire az utolsó pillanatban (március 12-én) már késznek mutatkozott a VPOP. Ettől azonban egyik érintettnek sem lett határidőre kész szabályzata. Annyit lehet tudni, hogy az egyeztetés eredményeként a Magyar Könyvvizsgálói Kamara (MKVK) mintaszabályzatát napokon belül véglegesíthetik, annak lesz például könyvelői változata is, igaz, fizetni kell majd érte.
A pénzmosási törvény értelmében az árukereskedelmi tevékenységet folytató (például autókereskedő, vagy bármelyik kereskedő, akinél nagy tételben vásárolnak) nem fogadhat el hárommillió-hatszázezer forintot elérő vagy meghaladó összegű készpénzfizetést, kivéve ha vállalja, hogy elkészíti a pénzmosási szabályzatot, benyújtja a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz (MKEH), és a jóváhagyással egyidejűleg nyilvántartásba veteti magát. A MKEH is megalkotta a mintaszabályzatot, amelyben szintén igen kevés támpontot ad ahhoz, mikor gyanakodjon a kereskedő pénzmosásra.
A ruházat, mint pénzmosási ismérv
Gyanús kellene, hogy legyen, ha nagy értékű, (például 500 ezer forint érték fölötti), vagy mennyiségű árucikk megvételekor a vásárlót „nem érdeklik” a tárgy jellemzői, összetétele, valamint kialakítása, vagy ha az ügyfél „nagyon ideges”, viselkedése „gyanús”, ruházata, vagy viselkedése „nem illeszkedik” a vásárolni kívánt árucikk minőségéhez.
Ennek alapján azonban ha valaki betér az autószalonba munkából hazafelé foltos overálban, és izzadt is, hogy a már legalább harmincszor végigmustrált autót végre megvegye összekuporgatott pénzéből úgy, hogy még egyszer már nem akarja tüzetesen megnézni, és még ideges is, mert az eddigi vésztartalékától készül megválni, amit esetleg a felesége finoman szólva nem is nagyon helyesel, pénzmosás gyanújába keveredhet.
Nem kötelező átvenni
Az MKEH mintaszabályzattal kapcsolatban azt hangsúlyozta, az csak ajánlás, nem kötelező átvenni, a kereskedőnek saját viszonyaira érvényes szabályzatot kell készítenie, ügyfélköre, áruköre ismeretében kell mérlegelnie egy adott szituációban, hogy a konkrét tranzakció felvetheti-e a pénzmosás gyanúját vagy sem.
Véleményük szerint korrekt, hogy a mintaszabályzat szubjektív elemeket is tartalmaz, mellékletei is – helyes módon – nem törekszenek kimerítő felsorolásra ezek vonatkozásában, csak néhány figyelmet érdemlő körülményt említenek. Hozzátették, előzetes várakozásaikhoz képest ez idáig viszonylag kevés számú árukereskedő jelezte érintettségét a tekintetben, hogy 2008. március 15-ét követően a 3,6 milliót elérő, vagy meghaladó készpénzfizetéssel járó ügyleti tranzakció esetében készpénzfizetést fogadna el. A VPOP egyelőre nem adott választ kérdéseinkre.
