Nem reprezentatív körkérdésünk lehangoló képet festett arról, hogy miképpen vélekednek a magyarországi vállalkozók az ő érdekeiket, ügyeiket képviselni hivatott szervezetek működéséről. Legtöbben adósak maradtak a válasszal, aki meg kifejtette, nemritkán szélsőséges véleményét, többnyire panaszosan szólt: „nem tudnak igazi áttörést elérni, de talán már nem is akarnak, így is felveszik a nagy pénzeket”. „Már az is nagy eredmény nekik, ha az alapszabály kialakításában konszenzusra jutnak.” „Törvényi felhatalmazás kellene meg parlamenti jelenlét, anélkül értelmetlen az egész.” „Ha a reptéri hordár tud sztrájkolni, mi, vállalkozók miért nem?”
Ha arról is faggatjuk a megkérdezetteket, hogy tagjai-e valamilyen szervezetnek, hamar kiderül, hogy a vállalkozói érdekképviseletről legfeljebb a sajtóból szerzett hiányos információk alapján alakítják ki véleményüket, saját aktivitásuk viszont borzasztóan alacsony. A köztársasági elnök újévi üzenete az alulról jövő kezdeményezések, az önszerveződés és a szolidaritás fontosságáról, azaz a képviseleti demokrácia eszközeinek aktívabb használatáról, gyakorlatilag hibátlan és naprakész mottó lehetne a hazai vállalkozói szféra számára.
A képviselet mogulja
Az 50 ezres taglétszámú Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ma a legerősebb vállalkozói érdekképviseleti szervezet. Köszönheti ezt annak, hogy életre hívója, Demján Sándor a működési struktúrában érvényt szerzett modern menedzsment- és marketingelveknek is. Egyfelől olyan országosan ismert márkák erősítik a VOSZ hírét, mint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közösen működtetett, állami kamattámogatásban és hitelgaranciában részesülő Széchenyi Kártya-program (melynek új fejleményeiről e számunk későbbi cikkében részletesebben szólunk), valamint a Prima-rendszer, melynek ugyan az országos Prima Primissima-díjátadó a legismertebb eseménye, de dr. Dávid Ferenc főtitkár szerint a megyei szinten sokkal nagyobb a jelentősége. Másfelől a VOSZ elnökségében olyan befolyásos neveket találunk Csányi Sándortól Zwack Péterig, amelyek súlyt adnak bármilyen VOSZ-kezdeményezésnek, nem beszélve az OÉT-ben való jelenlétről.
A reagálás szabadsága
Bárkit kérdezünk az országban, a három legfontosabb eredménynek azt tartaná, ha az érdekvédelmi szervezetek közös fellépéssel eredményt érnének el az adók mérséklésében, az adminisztráció ésszerűsítésében és a foglalkoztatás terheinek csökkentésében. Bármilyen furcsa is, megfontolásra érdemes alternatívákat minden nagyobb szervezet tud mondani, de a jelenlegi ügymenet semmilyen formában sem kötelezi az aktuális kormányt, hogy ezeknek figyelmet szenteljen.
A szabály éppen fordított: amennyiben valamilyen előterjesztést, törvénytervezetet a kormány jószántából megoszt az érdekképviseleti szervezetekkel, akkor azoknak módjukban áll reagálni. De nincs semmi akadálya annak, hogy a leghevesebb tiltakozás ellenére az eredeti koncepció kerüljön érvényre. „Csak az elmúlt másfél ciklusban 12 különböző verzió látott napvilágot arról, hogy itt majd mitől mennek jobban a dolgok: 100 lépés program, Sikeres Magyarország Programja, Új Egyensúly, Új Magyarország, Nemzeti Fejlesztési Terv 1 és 2, konvergenciaprogram… Mi a magunk részéről mindet véleményeztük, a kidolgozásba viszont sosem vontak be – mondja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. – Ha néha nem vagyunk annyira erélyesek, mint az indokolt lenne, az csak azért van, hogy a párbeszéd egyáltalán fennmaradjon.”
ERedmények és Tervek – VOSZ
A VOSZ kkv-kat érintő eredményei 2007-ben
– az elvárt adó alkotmánybírósági megtorpedózása
-a kisadók összevonása elleni fellépés az OÉT-en keresztül
– a társaságiadó-kulcs 10 százalékra csökkentése a nyereség első 50 millió forintjáig
– a feketekereskedelem elleni fellépés szükségességének erősítése a köztudatban
A VOSZ kkv-kat érintő tervei 2008-ban
– az érdekképviseleti törvény „beüzemelése”
– az év elejétől meghirdetett behajtási díjak rendszerének megtorpedózása a fővárosban
– a Széchenyi Kártya-rendszer elérhetőségének javítása, továbbfejlesztett, többletszolgáltatást nyújtó Széchenyi Kártya bevezetése
Törvényre várva
Bizonyára javítana a tárgyaláskészségen, ha elfogadnák az úgynevezett érdekképviseleti törvényt, mely immár több mint egy éve vár normakontrollra az Alkotmánybíróságnál. Mintegy másfél éves munkát követően, a felek megegyezésével került a parlament elé, amely kivételes eredménnyel, 90 százalékos szavazati aránnyal elfogadta, az érintettek mégsem tudják használni, mert a köztársasági elnök nem ellenjegyezte. „Megértem az elnök úr aggályait, a törvényben részletezett reprezentativitási paraméterek valóban sarkalatos pontjai a törvénynek, hiszen közpénzelosztási jogosultság is jár mellé, de az alkotmánybíróságnak miért tart ezt ilyen sokáig tisztázni? – csodálkozik dr. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára. – Időközben a népszavazás minden részletével foglalkoztak már, erre meg nem jutott idejük?”
Dr. Dávid Ferenc szerint a törvény két ponton jelentene áttörést az érdekképviseletben: egyfelől tisztázná a résztvevők körét, azaz milyen taglétszámú, milyen súlyú szervezetek „ülhetnek az asztalhoz”. Másrészt pedig hivatalosan is elismerné e plénumok fontosságát azzal, hogy meghatározza az érdekképviseleti szövetségek jogosítványi körét és tevékenységük központi támogatását.
Konstruktív stabilitás
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) ugyan nem hagyományos érdekvédelmi szervezet, kompetenciája és agilis elnöke, Parragh László révén mégis aktív szereplő a gazdasági életben. Noha az OÉT-nek nem tagja a kamara, mégis azzal a szereppel felérően figyel rá a kormányzat. A kötelezői tagság megszüntetése után jelenleg 35–40 ezer tagot tömörítő szervezet belső adatai és elemzői testületei révén olyan makrogazdasági következtetések és előrejelzések készítésére képes, melyek a szabadpiacon nem elérhetők. A mintegy 10 milliárdos költségvetésből gazdálkodó kamara köztestület, közhatalmi jogosítványokkal, így belső önrendelkezésében, önszabályozásában messze stabilabb tud lenni, mint más szervezetek. Az egykori céhrendszeri örökség nyomán a szakmák mesterleveleinek kiadására és a képzés akkreditációjára való egyedüli jogosultság ma is megkerülhetetlenné teszi lokális és nemzeti méretben is. Belső biztonságát jól jellemzi, hogy a 2008-as kamarai választások említése senkinél sem okoz érdemi vérnyomásváltozást. A a tagsági számhoz viszonyított 30 százalék körüli várható részvétel azt jelzi, hogy biztosan nem az idei választás lesz az, amelyik fenekestül felforgatná Magyarország gazdasági életét.
Nemzetközi összehasonlításban ez még mindig csak az érdekvédelmi szervezetek átlagos szintű gazdasági befolyását jelentené, szemben olyan komoly jogosultságokkal, mint például Ausztriában, ahol a kamara elnökének jóváhagyása kell a gazdasági miniszter beiktatásához. Hasonló kontroll szerep nélkül nem várható el, hogy olyan történelmi tettek fűződjenek a hazai érdekképviseletek nevéhez, mint például Németországban az, hogy a nagykoalíciót a kamara és a gyáriparosok elnökének fellépése kényszerítette ki. Itthon egyelőre a meglévő szabályok is könnyen csorbulnak. Erre legjobb példa a minimálbér esete: az eredendően az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) hatáskörébe tartozó minimálbér meghatározására jó ideje bátorságot érez a mindenkori pénzügyminiszter.
Sűrű szövet
Látható tehát, hogy az érdekérvényesítés folyamata jelenleg bőven hagy kívánnivalót maga után. Az alapvetően alacsony befolyás ellenére mégis jelentős szervezeti infrastruktúrát találunk az érdekképviseleti célokra. A legmagasabb szint természetesen az OÉT, mely az 1990-es taxis sztrájk idején összeállt Érdekegyeztetési Tanács utódszervezeteként 6 szakszervezeti tömörülést foglal magába a munkavállalói oldalról, és 9 szervezetet a munkaadók köréből.
Eredmények és Tervek – MKIK
Az MKIK kkv-kat érintő eredményei 2007-ben
– a kisadók összevonása elleni fellépés a versenyképességi kerekasztal révén
– EU-díjas lett a Széchenyi Kártya
– beigazolódtak a gazdasági előrejelzések a stabilizációs csomagról
– stabil gazdálkodás
– 40 ezer tanulói szerződés
Az MKIK kkv-kat érintő tervei 2008-ban
– a makrogazdasági pályamódosítás kikényszerítése
– a feketegazdaság elleni küzdelem
– az uniós források gazdaságfejlesztésre fordításának ösztönzése
Ezzel a létszámmal Európában eleve kiemelkedünk, de lejjebb ásva még meghökkentőbb a „szervezettség”. A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének például 70 további szövetség a tagja, részint megyénként a gyáriparosok, részint pedig a különböző szakmák képviseletében, a bányászattól a lakberendezésen át a villamosiparig.
A struktúra mindenhol teret enged földrajzi és funkcionális reprezentációnak, így megannyi bizottság, albizottság, munkacsoport, kerekasztal és egyéb testület hivatott a kezdeményezések felkarolására és szakmai értékelésére. A fő gond valójában tehát nem az, hogy ne lenne hol hallatniuk hangjukat a vállalkozóknak, inkább a már említett felső korlát megléte az érdekek érvényre juttatásában.
Az informatikusoktól a reklámosokig mindenkinek rendelkezésére áll a megfelelő szervezet, de sokszor a potenciális tagok sem tudják, hogy a számtalan lokális érdekképviseleti becsatlakozási pont közül melyiken érdemes elindulni, hol érhető el eredmény. Nem is csoda, ha ilyen szövevényes struktúrában hajlamosak az ismeretlen kerülőutakra tévedni, és az informális módozatokat igénybe venni, ahogy az a magyar közélet minden más területén is jellemző.
A kereskedelem csendes kijárói
Jórészt sikeresnek ítéli az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) tavalyi érdekvédelmi és lobbitevékenységét Vámos György főtitkár. A múlt évben a médiában talán a legtöbbször az élelmiszer-biztonsági botrányok kapcsán nyilatkoztak az OKSZ képviselői, de a főtitkár szerint különösen a jogszabályalkotásban voltak eredményesek, tavaly egyértelműen többet értek el, mint 2006-ban. A legfontosabb tevékenységükről esik a legkevesebb szó a sajtóban, arról tudniillik, hogy ellátják a tagság érdekvédelmét, továbbá folyamatosan informálják a tagokat az ágazatot érintő eseményekről, jogszabályokról, piaci fejleményekről. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kereskedelem mindig csak akkor kerül reflektorfénybe, ha valami gond vagy baj van, miközben naponta több millió vásárlás történik az országban, ami arra utal, hogy a vásárlók többsége alapvetően nem jár rosszul.
A függetlenséget pártolják
Ha ennyire nehéz politikai befolyás nélkül érvényt szerezni a vállalkozók érdekeinek, akkor miért nincsen erős vállalkozói orientációjú párt Magyarországon? Erről dr. Dávid Ferenc tömören így vélekedik: „Aki betagozódik a politikába, az elássa magát.” Akár munkavállalói, akár munkaadói szervezet ölt politikai színezetet, még ha csak átmenetileg is valamilyen kérdésben, annak megbélyegző hatása sokkal tovább elkíséri, mint az adott ügy hordereje indokolná. A legnagyobb kihívás az elégedetlenség idején, hogy a szakmai szervezetek függetlenek tudjanak maradni, és ne sodródjanak sem a kormány, sem az ellenzék irányába. „Nem kell nekünk a parlamentben ülni, csak kezeljenek minket értékünkön. Használjanak minket a döntések előtt a gazdaság lakmuszpapírjaként.”
Parragh László szerint teljesen nyilvánvaló, és el kell fogadni, a politikának alapvetően nem áll érdekében, hogy a kamara és az érdekvédelmi szervezetek megerősödjenek. Nincs abszolút értelemben vett sikeresség. Noha a gazdaság állapota meghatározza a társadalom jólétét, azt sok más tényező is érinti, ahol nincs helye a vállalkozói szemléletnek. Ilyenformán egy vállalkozói párt a status quo felrúgása lenne, bizonyára kétkedéssel fogadnák mind a pártok, mind pedig maguk az érintettek. „A végrehajtó hatalommal való konstruktív együttműködés sosem csaphat át a végrehajtó hatalomért való nyomulásba” – fogalmaz Parragh.
Eredmények és Tervek – OKSZ
Az OKSZ kkv-kat érintő eredményei 2007-ben
– az ellenőrök és kereskedők részvételével kidolgozott ellenőrzési útmutató az állat-egészségügyi hatósággal együttműködve, a törvényi szabályozás általános kereteinek gyakorlatba átültetésére
– a kereskedelmi etikai kódex kidolgozása
– az üzletek működéséről szóló kormányrendeletbe számos javaslatukat beépítette a GKM
– szoros együttműködés kialakítása az országgyűlés fogyasztóvédelmi eseti bizottságával
Az OKSZ kkv -kat érintő tervei 2008-ban
– az ázsiai piacok (vagyis a józsefvárosi piachoz hasonló kereskedelmi központok) ellenőrizhetőségének megteremtése
Van, aki csak „kártyázik”
A vállalkozói érdekképviseletet a hagyományosnak mondható nagy szervezetek mellett egyes pragmatikus független kezdeményezések különböző kedvezménykártya-rendszerek üzemeltetésével kívánják megvalósítani. Nehéz azonban felmérni a motivációt, tipikus tyúk vagy tojás dilemmába ütközünk.
Ideális esetben az érdekképviselet eszméje hív életre egy egyesületet, ami aztán kiterjedt lobbitevékenysége mellett diszkontkártya-hálózatot is kiépít. A helyzet azonban inkább fordított: az egymásnak nyújtott kedvezményeket rendszerbe foglaló hálózat abból a célból hirdet meg érdekképviseleti tevékenységet is, hogy még vonzóbb legyen a tagoknak, egyszerűen: leplezze profitorientáltságát.
A diszkontkártya-hálózatoknak manapság se szeri se száma. A működési modell vonzó és stabil jövedelmet kínál a hálózatépítőnek. A tagdíjakból összeálló bevétel fedezi a hálózat fenntartásának és fejlesztésének költségét, valamint az egyéb operatív teendőket. Rosszul senki sem jár, hiszen a kártyabirtokosok valóban olcsóbban vásárolhatnak a szerződött partnereknél, és ez jó dolog. Az üzleti modell azonban korántsem ösztönzi az üzemeltető társaságot a költséges kijárói, elemzői, érdekképviseleti feladatok ellátására. Ahol ez megvalósul, ott társadalmi munkában, önszorgalomból vagy bartermegoldásban. Nonprofit forma esetén pedig a legkényelmesebb megoldás éppen az lehet, ha a jól végzett hálózatépítői munka után a fennmaradó tagdíjbevételt valamilyen elemzői szolgáltatás megrendelésével kimentjük az egyesületből.
Visszafogott lelkesedés
Hatvan vállalatot és ezermilliárdos árbevételt képvisel a hazai FMCG-piacon a Magyar Márkaszövetség. Fekete Zoltán főtitkár elmondta, előre tudták, hogy nehéz év lesz a 2007-es, hiszen a gazdaságpolitikai megszorító intézkedések mindig együtt járnak a vásárlóerő csökkenésével, a kereskedelem koncentrációjának trendje pedig már hosszú évek óta nyomasztja a piac hazai szereplőit. Éppen ezért a szövetség „minimumprogramot” határozott meg a múlt évre, melynek két pillére a törvény-előkészítő és lobbimunka, továbbá az érdekvédelem.
Fekete Zoltán szerint nem a szakmán múlt, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat és a félrevezető reklámok elleni uniós irányelvet nem sikerült már tavaly beépíteni a hazai joggyakorlatba. Mondhatni, az „i betű” elkészült – ráadásul a javaslataik kétharmadát sikerült elfogadtatni –, s a „pontot” az idén tavasszal teheti fel rá a parlament.
A nagy hirdetőkre nemritkán több tízmilliós bírságot vetett ki a versenyhivatal a fogyasztók megtévesztése címén. A márkaszövetség egyrészt a bírságolási gyakorlat átláthatóságára törekszik, másfelől az önkéntes kötelezettségvállalás intézményének bevezetését szeretné elérni, hogy adott esetben a kampány felfüggesztésével elkerülhető legyen a bírság.
Ami az érdekvédelmi munkát illeti, a tavalyi évet is jellemezte, s ma is tart a háború a gyártók, a beszállítók és a kereskedők között. Ezen a téren nincs sok változás, az élelmiszerárak emelkedése és a fogyasztás visszaesése mellett még az is sújtja a piacot, hogy a nagy kereskedelmi láncok visszaélnek gazdasági erőfölényükkel. Ez részben az árképzésben érhető tetten, de az úgynevezett saját márkák terjedése sem hat jól a piaci szereplőkre.
Noha nem szégyen bevallani, ha egy egyesület csakis a kedvezményhálózat üzemeltetésére jött létre, mégis sokan ragaszkodnak hangzatos távlati terveikhez, ködös ígéretekhez, nagyszabású akciókhoz. Arra, hogy ezek többnyire miért nem történtek még meg, általában jó mentség, hogy „fiatal még a szervezet”, „egyelőre az igényfelmérés stádiumában vagyunk”, de „már folyamatban van az érdekképviseleti hálózat kiépítése”. A lóláb sokszor ott lóg ki, hogy a nagy garral meghirdetett érdekképviseleti tevékenység ellenére a honlapon a vezetőség neve sincs feltüntetve, mindössze célok, tézisek. Pedig ki ne használná ki az internet által olcsón kínált népszerűséget, ha egyszer tényleg képviselni akarna több százezer vállalkozót?
A márkaszövetség kkv-kat érintő eredményei 2007-ben
– törvény-előkészítés a reklámtörvény, a versenytörvény és a fogyasztóvédelem terén
– megállapodás a VPOP-vel a márkahamisítók és a csempészek elleni harc érdekében
– nyitás a versenyhivatal felé
