Egy viszonylag kisebb kiadó hónapok óta piacon lévő könyvét ki sem pakolták a raktárból az egyik fővárosi Libri könyvesboltban tavaly június közepén. Amennyiben valaki venni akart belőle, kérnie kellett az eladóktól. Karácsony előtt ugyanez a könyv ugyanott már kiemelt helyen, szemmagasságban várta, hogy hazavigyék karácsonyra.
Nem egyedi esetről van szó, a Libri és a legnagyobb könyvkiadónak és -terjesztőnek számító Alexandra ugyanis összerúgta a port. Emiatt az éves könyvforgalom 30 százalékát adó karácsony előtti időszakban nem lehetett hozzájutni az Alexandra által kiadott vagy forgalmazott könyvekhez a Libri 46 üzletből álló hálózatában. S ez csak a jéghegy csúcsa, a könyvbiznisz problémái ennél sokkal mélyebbre nyúlnak.
Címözön
A korábbi évek dinamikus növekedése mostanra mintha kezdene kifulladni. „2007-ben jó, ha stagnált a piac” – állítja Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója. Számokban kifejezve: ha a 2006-os 65 milliárd forintos forgalom után a múlt évben nem jött össze 70 milliárd, akkor reálértéken visszaesés volt a piacon. Ez azért gond, mert a magyar könyvpiac évek óta túltermeléssel küszködik. Több mint tízezer új cím jelenik meg évente, s ez egy négyszer ekkora népességű országnak is elegendő lenne.
A megkérdezett kiadói szakemberek a bajok egyik okát a „könyvhodályok” megjelenésében látják. Az elmúlt években divattá vált hatalmas könyváruházak nyitásában az Alexandra jár az élen, ámbár az Arena Plazában éppen a Librinek sikerült megkaparintania egy közel 800 négyzetméteres üzlethelyiséget. A hodályokat viszont fel kell tölteni könyvvel, nem elég néhány példányt kirakni egy-egy kiadásból. Ez még nem lenne baj, viszont a kereslet nem nőtt ezzel arányosan az elmúlt években, ezért többmilliárdos árukészlet áll eladatlanul. A stagnálóba-csökkenőbe átforduló piac esetén ez egyre komolyabb veszélyt jelent majd.
Nevető harmadik
Miközben az Alexandra–Libri duó egymással van elfoglalva, a harmadik nagy könyvpiaci szereplő, a Líra és Lant kimaradt a konfliktusból, sőt pozícióit is jelentősen javította. A 65 könyvesboltot működtető Líra ugyanis novemberben megvásárolta a Sunbooks nagykereskedést. A cég fő értéke az, hogy az Alexandra mellett beszállítói joga van több nagyáruházba, azon belül is a legértékesebb Tesco–Auchan–Cora aranyháromszögbe. „Ezen a piacon eddig közvetlenül nem voltunk jelen, ráadásul az idei árbevételünk így elérheti a tízmilliárd forintot” – indokolja a felvásárlást Kolosi Tamás, a Líra és Lant Zrt. vezérigazgatója.
Tudta-e…?
Az internetes könyváruházak alacsonyabb, 40-45 százalékos árrést alkalmaznak a kiadók felé. A legtöbbet, több mint 50 százalékot a hipermarketes terjesztésért kell fizetni.
Vélhetően ez is szerepet játszhatott az Alexandra és a Libri összezördülésében. A pontos okokról hallgatnak a felek, de két piaci pletyka kering a történtekről. Az egyik szerint az Alexandra azt akarta elérni, hogy a korábbinál jóval több könyvét és nagyobb példányszámban vegye át a Libri. Ez azért vezethetett konfliktushoz, mert a Libri hagyományosan szűkebb, válogatottabb kínálatot tart, azt viszont nagyobb arányban igyekszik eladni. A másik feltételezés már durvább, kevésbé is tűnik valószínűnek: bizományos értékesítés helyett előre kellett volna fizetnie a Librinek. A magyar piacon gyakorlatilag ismeretlen ez az értékesítési forma, ráadásul az Alexandrát működtető Pécsi Direkt Kft. ügyvezetője, Matyi Dezső egy korábbi interjúban éppen, hogy kiállt a bizományos értékesítés mellett.
Mennyit bukhattak?
A két könyves cég elsősorban egymást „szívatta meg” a háborúskodással. Az Alexandra elesett a libris eladásoktól, s ez azért lehet kínos, mert karácsony előtt rengetek „impulzusvásárló” lepi el a könyvesboltokat, akik nem konkrét kiadványt keresnek, csak szeretnék letudni az ajándékvételt. Ennek a körnek édes mindegy, hogy adott témában az Alexandra vagy más kiadó termékét pakolja a kosarába.
A Libri viszont elveszítette a fenti vevőtípus ellenkezőjét, akik konkrét alexandrás könyvet vettek volna. Az Alexandra és az érdekkörébe tartozó kiadók a becslések szerint 600–700 címet jelentetnek meg évente, ebből – Zentai Péter László kalkulációja szerint – az következik, hogy körülbelül 2500 cím esett ki a Libri kínálatából. Összességében tehát elég valószínű, hogy komoly veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni a „háborúzó” felek, egyes kalkulációk szerint százmilliós nagyságrendű lehetett a kiesés mindkét cégnél.
Szerettük volna megkérdezni az érintetteket is, de láthatóan nem örültek érdeklődésünknek. Matyi Dezső a beszerzési vezetőjének passzolt le minket, aki viszont hallhatóan nem dobódott fel ettől a lehetőségtől. „Van 72 boltunk, nincs olyan része az országnak, amit ne fednénk le, el tudjuk adni a könyveket” – felelte Író Jánosné arra a kérdésünkre, hogy mekkora kiesést jelentett nekik a Librivel történt konfliktus. Majd amikor újra rákérdeztünk, azt mondta, nem volt ebből számottevő forgalomkiesésük. A Librinél nyilatkozati szabályzatukra hivatkoztak, és e-mailben kérték kérdéseinket. A válaszokra lapzártánkig hiába vártunk.
Ördögi kör
Más frontok is nyílni látszanak. Egy kiadó vezetője arról számolt be lapunknak, hogy az egyik nagy lánc olyan szerződést szeretne velük aláíratni, amelyben nem engednék más kereskedőknek, hogy listaár alatt értékesítsék a könyveiket. A kiadói szakember szerint ezzel a Bookline internetes áruháznak szeretnének keresztbe tenni. A „mindenki mindenki ellen” érzést erősíti, hogy más kiadóknál éppen a Bookline-ra panaszkodtak, elmondásuk szerint a netes cég öt százalékkal emelné a korábban kialkudott árrést. „A négy legnagyobb partnerünkből három jelezte az elmúlt hónapban, hogy emelné a jutalékát” – jelzi egy másik kiadó ügyvezetője, hogy szerinte nem elszigetelt jelenségről van szó.
De miért nem csapnak az asztalra a kiadók? Egyes terjesztők vontatott fizetési hajlandóságáról még szót sem ejtettünk. „Ha január második felében piacra dobok egy könyvet, annak az eladásaiból leghamarabb április elején láthatok pénzt, de a legtöbb kereskedőknél ez még tolódik pár hetet” – ecseteli nehézségeit egy kiadóvezető. Érdekes az is, hogy az Alexandra–Libri affér miatt vélhetően kárvallott könyvkiadói kör sem hallatja a szavát. Miközben a független kiadók a Libri megnőtt igényéből profitálhattak, addig az Alexandrával kizárólagos terjesztési szerződést kötött könyves cégek bukhattak a történteken. Megkerestünk ilyen kiadókat is, de többnyire „minden nagyon szép, minden nagyon jó” jellegű, optimizmustól sugárzó válaszokat kaptunk.
A piac ismerői szerint nem véletlen az érintett könyvkiadók furcsa derűlátása, hiszen aki nagyon húzogatja az oroszlán bajszát, annak könnyen kirakhatják a szűrét az adott láncból. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: „ha egy nagy láncban nincs ott a kiadó könyve, attól még nem megy tönkre a kereskedő, viszont lehet, hogy a kiadó igen”.
Bezárult a könyvkiadós ördögi kör, a nagy láncok a könyvhodályokkal serkentették a túlkínálatot. Kínálati piacon viszont minimálisra csökken a kiadók érdekérvényesítő szerepe. Annyian tülekednek a könyvszakmában, hogy a kereskedők akkor is bőven kapnak árut, ha emelik az árrést. A három lánc azonban egymással is komoly versenyben van, ezért sorra nyitják az újabb és újabb üzleteiket. „Ha egy kiadó úgy érzi, hogy magasabb százalékért jobb pozícióba kerül, mint a konkurencia, máris érvényét veszti mindenféle megállapodás” – vázolja fel előre egy esetleges összefogás gyors bukását az egyik kiadói szakember.
