– A Reklámzabálók Éjszakájának 1981-es debütálását követően gondolt arra, hogy a következő évben ismét megrendezi az eseményt?
– Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen kedvező lesz a fogadtatás. Egyszerűen hihetetlennek tűnt. Engem is megdöbbentett, hogy az emberek pénzt adtak, csak hogy kiválogatott tévéreklámokat nézhessenek.
– Manapság sokan temetik a hagyományos csatornákat, például a televíziós reklámokat. Itt a vég?
– A reklámblokkolást lehetővé tevő új technológiák elterjedése hamarosan a tévés hirdetések eltűnéséhez vezet, de rengeteg útja van még a fogyasztók elérésének – köztük olyanok, amelyeket még ki sem találtak.
– Milyen kapcsolatban áll a reklámszakmával, a kreatívokkal? Volt rá példa, hogy állást kínált önnek valamelyik reklámügynökség?
– Jóban vagyok a reklámosokkal. A szakmabeliek kedvelik, amit én csinálok, és számos országban segítik a munkámat; talán azért is, mert a vetítés az ő munkájuk élő emlékezete. Én annyi figyelmet fordítok a reklámok megőrzésére, amelyet ők sajnos a múltban nem tettek meg. Egyébként mielőtt a reklámzabálókba belevágtam volna, a Publicisnél dolgoztam, de sajnos nem a kreatív osztályon.
– Ha lehetőséget kapna reklámfilm rendezésére, milyet készítene?
– Az én reklámom egy történetet mesélne el. Talán parfümhöz, alkoholhoz vagy cigarettamárkához kapcsolódna. Amikor ugyanis ezeket a termékeket próbáljuk eladni, álmokkal házalunk, ezért nagyon különleges atmoszférát kell megteremtenünk – csak így érinthetjük meg az embereket. Az én reklámom biztosan olyan lenne, mint egy mozifilm.
– Nem unalmasak a mai reklámtrendek?
– De, hiszen legtöbbször mellőzik a kreativitást. Kivéve persze azokat, amelyeket bemutatunk a Reklámzabálók Éjszakáján. Személyesen válogattam ki a rendezvényen levetítendő 450 reklámfilmet abból a 25 ezerből, amely évente befut hozzánk. A kreativitást gyakran a marketingigazgatók akadályozzák, és ez a trend sajnos egyre szélesebb körben terjed.
– Hogyan éri el, hogy az egyéjszakás esemény minden évben friss és izgalmas maradjon?
– Csak a magam megérzéseire hagyatkozom, és nem a trendekre figyelek. Saját ízlésem szerint választom ki a filmeket, sohasem marketingszempontok vagy az elnyert díjak alapján. A válogatással egyszerűen megpróbálom másokkal is megosztani azt a szenvedélyt, ami a reklámhoz és a mozihoz fűz.
– Ön francia. Mit gondol a honfitársai által készített reklámokról?
– A francia reklámok nagyon jók voltak a hetvenes, nyolcvanas években. Az idén újra színvonalasak lehetnek.
– A Reklámzabálók Éjszakája szakmabelieknek vagy inkább laikusoknak szól?
– A közönség meghatározó része diákokból áll, akik csak szórakozni akarnak. A profi reklámosok három okból vesznek részt a „zabálásban”: jól akarják magukat érezni, látni akarják, hogy az általuk készített reklámfilmre hogyan reagál a közönség, és végül, hogy inspirációt nyerjenek.
– Reklámszempontból melyek a legkreatívabb országok?
– Megleptek a román reklámok, amelyek tényleg nagyon ötletesek. Tavaly a lengyelek hengereltek le, de láttam nagyszerű szpotokat Dél-Amerikából is.
– Az ön hazájában rendezik meg az első számú reklámfesztivált, a Cannes Liont. Gyakorta megfordul a versenyen?
– Nagyon jó viszonyban vagyok a reklámszakmával, de inkább a személyes találkozásokat részesítem előnyben e valóban jelentős rendezvény helyett.
Tényleg hasznosabb játékos volt a mezőnyben Torghelle Sándor, mint Erling Haaland?
A korábbi 42-szeres válogatott futballista egy interjúban azt mondta, szerinte ő mezőnyben hasznosabb támadó volt, mint a norvég csatár. Vajon igaza van-e a Spíler TV-n szakértőként foglalkoztatott exjátékosnak?
