– Nem csorbít az elnökválasztás komolyságán, hogy egyedül pályázta meg a posztot?
– Nem lehet rajtam számon kérni azt, hogy más nem akart jelentkezni az állásra. Az elnöki munka időigényes, és a kollégák nagy része egyéb elfoglaltsága miatt nem ambicionálja ezt. De bárki pályázhatott volna, akár ön is.
Eötvös Pál kedvencei
Tévé: Mezzo
Újság: Spiegel
Rádió: KlubRádió, Infordió
Netes portál: Emasa
Zene: Mozart, Bach
Hobbi: minden, ami a hegyekkel összefügg, különösen a síelés
– Miért nem?
– Nem éreztem soha szükségét.
– Sajnos komoly problémánk, hogy sokan nem érzik szükségességét. Magyarországon nincs igazán szolidaritás az újságírók között. Franciaországban a teljes szakma felemelte szavát, mert a kormányzat és a médiatulajdonosok szoros kapcsolata veszélyezteti a sajtószabadságot. Nálunk nincs olyan téma, amelyben teljes szakmai összefogás lenne.
– Miért indult újra a MÚOSZ elnöki tisztségéért?
– Leginkább azért, mert időm és energiám engedi. Másrészt pedig mert itt elkezdődött egy munka, amit be kell fejezni. Az egyik az új székházba való költözés, a másikat azonban egyhamar nehéz lesz lezárni… A MÚOSZ ugyanis egy régi beidegződéseket is magával hurcoló szervezet.
– Például milyeneket?
– Korábban hatalmi szervezet volt, és ehhez mért funkciókkal ruházták fel. Most már egy civil szervezet, de nagyon sokáig tart, amíg a kollégák megszokják, hogy tőlünk ne azt várják el, hogy „intézze el”, „csinálja meg”, „mondja meg”. Egy civil szervezettől csak annyit lehet kérni, amennyit hozzátesznek.
– Akkor miért érdemes belépni a MÚOSZ-ba?
– Egy állatvédő miért lép be az állatvédők egyesületébe? Valahová tartozni akar. A hasonló érdeklődésű emberek általában keresik egymás társaságát.
– A többség nem inkább az újságíró igazolvánnyal járó kedvezményeket keresi a MÚOSZ-ban?
– Nyilván sokak számára ez az értelme az újságíró szervezetnek, ám másoknak más a céljuk ezzel.
– Ha egy blogger szeretne belépni a MÚOSZ-ba, akkor elfogadják referenciának a blogját?
– Szerintem ennek nincs akadálya.
– Ezek szerint a bloggereket is újságírónak tartja?
– Nem tudom, hogy ki tekinthető ma újságírónak és ki nem, de ezt ma Magyarországon szerintem senki nem tudja megmondani. A szakma határai a technika fejlődésével egyre kevésbé húzhatók meg.
– Nem sajnálja, hogy három éve eljött a Népszabadságtól?
– Igyekszem nem gondolni rá, mert szerettem ott dolgozni.
– Akkor miért jött el?
– Nem a Teller-levél miatt, amit sokan híreszteltek akkoriban… A Népszabadság elnök-főszerkesztőjeként olyan jogosítványokat élveztem, ami egy piacgazdaságban gyakorlatilag atipikus. A tulajdonosnak viszont nem tetszett, hogy kevesebb a beleszólása a lap életébe, mint amit erről korábban gondolt. A Bertelsmann-nal korrekt volt a kapcsolat, a Grüner und Jahrral már nem annyira, de sikerült konszenzusra jutni. A Ringier utóbbihoz volt hasonló. A távozásom oka egy konkrét konfliktus volt, amikor a tulajdonosok többsége beleegyezett a jogosítványaim csorbításába.
– Tehát a baloldali Szabad Sajtó Alapítvány is?
– Pontosan, ettől kezdve bizonyos személyzeti kérdésekben is csorbult volna a jogköröm.
– Horn Gyula téves halálhíre nem hasonlít az említett Teller-levél ügyhöz?
– Még baráti körben sem szeretek foglalkozni a Népszabadsággal…
– És mint MÚOSZ elnök?
– Az újságkészítés ezzel jár. Fel tudom sorolni, hogy mekkora tévedésekbe szaladtak bele komolyan felkészült nyugat-európai lapok is. Más kérdés, hogy nyugaton ezt a kiadók nem igyekeznek egymás ellen kihasználni. A Magyar Nemzet egy időben állandóan a Teller-levélen lovagolt. Azóta mellőzik a témát, amióta tavaly decemberben egy 56-os vízipólós hamis levelét közölték.
