Tombolasorsolást rendeztek a napokban a budapesti Marriott szálló különtermében vacsorázó üzletemberek. Sorsjegyet csak az kaphatott, aki egy cédulára felírta négy másik résztvevő nevét, akivel ott ismerkedett meg személyesen.
A kapcsolatépítést elősegítő ötlet Heinrich Ballhaustól származik, aki „másodállásban” a német Xing AG magyarországi menedzsere. Az egzotikusan hangzó márkanév egy olyan nemzetközi internetes kapcsolatépítő portált takar, amelynek elsődleges célja a potenciális üzletfelek összehozása és együtt tartása.
Üzleti kulcsszavak
Sok, a Xinghez hasonló üzleti kapcsolati háló van világszerte, Magyarországon azonban egyelőre a hamburgi székhelyű vállalkozás tűnik a legaktívabbnak. Ez addig bizonyosan így lesz, amíg a Nobilis Kristóf vállalkozó médiaportfóliójához köthető, várhatóan hasonló célközönségnek készülő portál el nem indul.
A Xing felépítése és működése a magyarok számára leginkább az iWiW-hez hasonlítható, ám üzleti orientáltsága miatt számos alapvető különbség mutatkozik. A tagok itt is fotóval ellátott profilokat (személyes adatlapokat) hoznak létre, és hálót szőnek az ismerősök ismerőiből.
Mivel azonban a rendszer célja végső soron az üzletelés, a regisztráló megadhatja (és a többség meg is adja), hogy milyen üzleti ajánlatra számít másoktól, illetve ő mit tud ajánlani a többieknek. Az így meghatározott kereslet-kínálatra kulcsszavas kereséseket lehet indítani, tehát a Xing esetében általában nem a baráti kör vagy az azonos érdeklődés, hanem a potenciális üzleti lehetőségek hozzák létre a kapcsolatokat.
Online-ból offline
Mivel a felek személyesen általában nem ismerik egymást, az egyes országok Xing tagjai évente háromszor egy közös vacsorán vehetnek részt, ahol a virtuális partnerségüket hagyományos kontaktussá fejleszthetik. A szervezés alatt mindenki számára végigkövethető, hogy kik jelezték vissza a részvételi szándékukat, vagyis bárki láthatja, hogy mely cégek mely képviselőivel tud majd találkozni, esetleg kit tud becserkészni egy üzletre.
Heinrich Ballhaus a cég belső szabályaira hivatkozva nem árulja el, hogy hány magyar van a jelenleg 2,3 milliót számláló Xing táborban, mindenesetre a legutóbbi találkozóra háromhetes előkészítéssel mintegy 400 hazai tagot tudott elcsábítani. A Xing érdekes módját választotta a nemzetközi – és magyarországi – terjeszkedésnek: a cégvezetés úgy véli, nem elég létrehozni egy internetes portált, majd arra várni, hogy a hálón keresztül a világ rátaláljon.
Nagykövetek
A legtöbb országban ezért „nagyköveteket” alkalmaznak, akik többé-kevésbé önkéntesen végzik a munkájukat, vagyis „offline” módszerekkel szervezik az új tagokat és a találkozókat. Ballhaus a budapesti nagykövet, munkáját pedig már hat, vidéki városban dolgozó önkéntes segíti. A cégnek tehát nincs itteni leányvállalata, egyetlen alkalmazottal és irodával sem rendelkezik, jelenléte mégis egyre érezhetőbb.
A nagykövetek beérik annyival, hogy büszkélkedhetnek a Xingnél betöltött pozíciójukkal, és ingyen hozzáférhetnek a portál fizetős szolgáltatásaihoz. Az oldal üzleti modellje ugyanis nem a reklámbevételekre, hanem a többletszolgáltatásokat nyújtó „prémium tagság” fejében befizetett díjakra épül. A havidíj 5,95 euró, vagyis jelenleg nem egészen 1500 forint, amelyet egyszerű internetes hitelkártyás fizetéssel teljesítenek a tagok.
Június végén 285 ezer prémium előfizető volt a rendszerben, a társaság pedig 8,2 millió eurós nettó bevétellel zárta az első félévet. A cég, amelyet tavaly decemberben bevezettek a frankfurti tőzsdére is, meglehetősen aktív a felvásárlásokban, az idén már megszerezett két hasonló profilú spanyol nyelvű portált (eConozco és Neurona), s együttműködésre lépett az amerikai Zoominfóval is.
A tagok átlagosan 25 „ismerőssel” rendelkeznek a hálózaton belül, így a Xing jelenleg 28 millió visszaigazolt potenciális üzleti kapcsolatot tud felmutatni.
Gyorsteszt
Mint minden hasonló portált, a Xinget is „szokni kell”, de néhány látogatás után a rendszer áttekinthetővé válik. A nyelvek kezelése például első látásra furcsa, a magyar alapbeállítás azt jelenti, hogy a kezelőfelület magyar nyelvűvé válik, de természetesen a tagok más nyelveken beírt adatait, üzeneteit az oldal nem tudja lefordítani.
Bár a Figyelő által nyitott próbaprofilban szinte semmilyen érdemleges információ nincs, üzleti ajánlat pár nap alatt mégis érkezett. Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy a Xingen keresztül kapcsolatba lehet lépni egy jelentősebb magyar vagy nemzetközi vállalat felső vezetőivel (nekik vélhetően nem kell ilyen segítség a kapcsolati háló fejlesztéséhez). A tagság döntő többsége egyelőre inkább a középvezetők, az önálló vállalkozók, vagy legfeljebb a második vonalba tartozó cégek magasabb beosztású embereiből áll. A velük való kapcsolatépítésre viszont kiváló lehetőséget ad az oldal, hiszen itt is bebizonyosodik az axióma, miszerint legfeljebb hat lépésen (ismerősön) át bárkihez el lehet jutni. A Xing nem tudja letagadni a német gyökereit, a tagok 40 százaléka a nemzetközi terjeszkedés ellenére ma is német, és a kapcsolattartásban is a szokásosnál sokkal dominánsabb a német nyelv használata.
Érdekes eredményre vezet, hogy egy prémium tag kilistázhatja, kik nézték meg a profilját és hogyan találtak rá (például milyen kulcsszóra keresve jutottak el hozzá). Ebből pedig adja magát a lehetőség, hogy bárki alaposabban megnézze, ki az a vadidegen, aki rátalált a rendszerben és miért. Egymás ilyen módon való üzleti típusú megfigyelése pedig már önmagában is a tényleges kapcsolatfelvételre késztethet.
