– Mi is a pontos titulusod a Rádió Q-nál? A programigazgató ellen tiltakoztál.
– Nincs titulusom. Hárman raktuk össze ezt a rádiót Dús Polett-tel és Müllner Dórival.
– Mi a munkamegosztás?
– Az, hogy mi csinálunk mindent. Illetve jött még velem két srác, akik annak idején a Juventusnál – Európában elsőként – láthatóvá tették a rádióműsoromat az interneten, ők építették nekem a Pajta Rádiót is. (Szigligeti házából egy időben Pajta Rádió néven műsort sugárzott Csiszár Jenő, amit egyes helyi rádiók átvettek – a szerk.)
– A Rádió Q műsorstruktúrájának kialakításában mennyire kaptatok szabad kezet?
– Az ORTT közlekedési-fogyasztóvédelmi rádiónak hirdette meg ezt a frekvenciát, kétharmad-egyharmad szöveg és zene
aránnyal, ehhez a kötelezettséghez kellett igazodni. Amúgy az adó teljesen politikamentes, s erre nagyon ügyelünk.
– Deklaráltan nonprofit a rádió. Ezzel azt ismeritek el, hogy egy olyan városban, ahol több mint húsz adó fogható, egy új szereplőnek illúzió a nyereséges működés?
– A rádió a negyedik szereplő a hirdetési piacon, még a közterület is megelőzi. Egy induló, lokális adónak nehéz ilyen terepen számottevő piaci részesedést szerezni. Abban viszont látok lehetőséget, hogy a tematikus televíziócsatornák mintájára létrehozzunk egy tematikus rádiót, amely nem akar mindenkinek szólni, csak egy szűkebb körnek, de ők érezzék a sajátjuknak. Mert mi például nemcsak azt mondjuk be, hogy hol van dugó a városban, hanem azt is, hogy merre lehet elkerülni. Valamint próbáljuk azt is elhitetni az emberekkel, hogy a minőségi élet elsősorban nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Ezért a rádió nevében a Q-val a qualityre utalunk.
– Ha nem vár nyereséget a tulajdonos Start Média Kft., akkor mi a célja a rádióval?
– Úgy tudom, hogy régi vágya volt egy rádió, évek óta pályázott. Nem ebből szeretne megélni. Ráfizetni persze nem akar, de minden egyes forintot visszaforgat az adóba.
– Mi van a Pajta Rádióval?
– Évekkel ezelőtt felszámoltam.
– Nem volt naivitás létrehozni?
– Nem. A médiához való viszonyomat revideáltam pár éve, és nem akartam tovább folytatni.
– Olyan műsor nem hiányzik, mint amilyen az Apukám Világa volt?
– Annak megvolt a maga bája abban az időben.
– Meguntad?
– Nem, én azt gondolom, hogy annyi volt benne. A zenei világ egyébként olyan itt a Rádió Q-ban, mint amilyen az Apukám Világában volt, az én ízlésemet tükrözi.
– Amikor a Petőfi Rádióban szólt az Apukám Világa, akkor valahogy idegenül hatott abban a műsorkörnyezetben. A mostani, megújult Petőfin jobban működne a műsor?
– Ezt nehéz eldönteni. Amúgy akkor elég jelentős veszélyforrása voltam a Petőfi Rádióban dolgozók langyos életének. Nem volt beágyazva a műsor, légüres térben lebegett, ennek ellenére soha nem volt abban a sávban olyan hallgatott a rádió, mint az én műsorom alatt… De amikor először bementem a Petőfibe, azzal szembesültem, hogy az általam képviselt egyszemélyes rádiózás eszközállománya egyszerűen nem létezik. Például muszáj volt saját számítógépes lebonyolítórendszert vinnem, és olyan mikrofont, amelyhez nem kellett süketszoba. Más rádiókban ez már akkor evidencia volt. Amikor kiderült, hogy nem kell tíz ember egy műsorhoz, mert megcsinálom egyedül, abban a pillanatban sokan félteni kezdték az állásukat.
– Fúrtak?
– Különböző mondvacsinált indokokkal gyakorlatilag mindegyik rádiós szakszervezet följelentett…
– Such Györgynek sikerülhet ilyen ellenszélben változásokat végigvinni?
– Nem szeretném ezt megítélni…
– Pedig pár éve te is megpályáztad a Magyar Rádió elnöki posztját.
– Ez így igaz. Aztán végül a Rádió Q-nak lettem az egyik szekértolója…
