 |
A Busz nem Metro
„Elvileg a magyar piac elbír további ingyenes napilapot vagy akár napilapokat is” – állítja Papliczky Pál, akinek elmondása szerint Európában mindenhol több ingyenes lap működik egymás mellett a piacon. A magyar helyzet annyiban speciális, hogy a Metrónak nagyon erősek a pozíciói, ráadásul most a gazdasági helyzet sem túl kedvező egy lap indításához. A Ringier is inkább a könnyebb piacnak ígérkező és jobb megtérüléssel kecsegtető Bukarest és Belgrád felé kacsintgat ezen a téren.
A Metro egykori hirdetési igazgatója szerint egy ingyenes napilapnál elsődleges a nagy elérés, úgy véli, a Busz című kiadvány 50 ezres példányszáma kevés lesz a piaci áttöréshez. A Metro annak idején milliárdos befektetés mellett három év alatt érte el a nullszaldót. „Aki most indít ilyen lapot, annak nagyobb befektetéssel és hosszabb megtérülési idővel kell számolnia” – teszi hozzá.
befektetéssel és hosszabb megtérülési idővel kell számolnia” – teszi hozzá.
Tudta-e…?
2002-ben a Metro megpróbálkozott helyi híreket is adó megyei mutációk létrehozásával, de az egy megyére eső alacsony példányszám miatt nem tülekedtek a helybéli hirdetők. A kiadó ezért megszüntette a helyi mutációkat.
Papliczky Pál
1979–1989: Miniszterelnöki Hivatal, előadó
1989–1990: politikai tanácsadó
1990–1991: PEKO export-import iroda vezetője
1991–1994: Figyelő, hirdetési igazgató
1994–1998: HVG, hirdetési igazgató
1997–1998: Infofax Kft., ügyvezető
1998–2003: Metro, kereskedelmi igazgató
2003–2006: Népszabadság, hirdetési igazgató
2006–2007: Ringier, kelet-közép-európai regionális szaktanácsadó
2007-től a Ringier napilap-divíziójának igazgatója |
|
|
|
|
Furcsa ajánlattal kereste meg 1991-ben, az akkor még acélipari export-import irodát vezető Papliczky Pált az egyik Amerikából hazatérő – még az egyetemen megismert – barátja. A Figyelő ügyvezetőjének kinevezett Doktor Ferenc ugyanis hirdetésszervezőnek hívta a gazdasági hetilaphoz. A felkéréssel először nem élt, maradt inkább az acéliparban, amúgy sem értett a hirdetésszervezői munkához. „Én sem értettem a lapkiadáshoz, de fél év alatt beletanultam” – próbálta győzködni az ügyvezetővé lett barát, de ez sem hatotta meg. Egy év múlva azonban változott a helyzet, ugyanis Papliczky Pál akkori munkaadója, a kor egyik tiszavirág-életű sztárvállalkozója, Petrenkó János cége a csőd szélére sodródott, s ez eloszlatta a sajtópiaccal kapcsolatos idegenkedését, és mégis elvállalta a figyelős munkát, ahol külsős hirdetésszervezőként állt munkába.
Állami pangás
Papliczky már a Petrenkó-féle céghez is vargabetűkkel tarkított pályán jutott el. Az ózdi középiskolai évek után Szegeden kezdett jogot tanulni. Szerette volna testközelből megismerni leendő munkáját, ezért nyaranta jogi területen vállalt állást. „Az így szerzett tapasztalatok megerősítettek abban, hogy az egyetem után én bármi leszek, csak jogász nem” – utal a nyári munkák pályaorientációs hatására. Tanácstalanságában már majdnem a KISZ-ben vállalt munkát, ám ott közölték, hogy náluk nincs hely, viszont a Miniszterelnöki Hivatalban tudnak ajánlani egy előadói pozíciót. „Ezzel belekerültem abba a csapdába, amit el akartam kerülni” – jelzi Papliczky Pál, hogy ez a munkakör sem nyerte el tetszését. Mindenesetre majdnem tíz éven át pangott az államapparátusban, ahonnan a kiutat az jelentette, amikor Vastagh
Pál, a későbbi igazságügyi miniszter 1989-ben tanácsadónak hívta Szegedre.
Az ott töltött bő fél év alatt részt vett egy új alkotmánytervezet előkészítésében, a politikai helyzet azonban „egyre fokozódott”, és végül az egészből nem lett semmi. A rendszerváltás után is maradt a Mezőkovácsházán induló Vastagh mellett, amolyan korai PR-esként tevékenykedett a kampányában. A választások után ugyan ajánlottak neki egy tanácsadói pozíciót a megalakult MSZP-frakcióban, de ő inkább a versenyszféra felé vette az irányt, és Petrenkó János cégénél állt munkába.
Metro nulláról
Miután az említett módon magába szippantotta a médiavilág, üzletkötőből öt hónap alatt a hirdetési igazgatói pozícióig jutott a Figyelőnél. Akkoriban a hetilap hirdetési csapatát három egyetemista alkotta, akik „van egy kis időnk, hirdetést szervezünk” alapon dolgoztak. „Nekik elég volt havi 50 ezer forint, ennyi hirdetésből azonban nem élt volna meg a cég” – indokolta kirúgásukat Papliczky, aki a Népszabadságtól csábított át profi hirdetésszervezőket.
1994-ben egy fejvadászcég kereste meg azzal az ajánlattal, hogy a HVG hirdetési igazgatója lehetne. Akkoriban szinte szó szerint ömlött a pénz a HVG-hez, úgyhogy a meglehetősen vonzó ajánlatra nem lehetett nemet mondani. A nyereségét folyamatosan befektető HVG 1996-ban beszállt egy telemarketinges vállalkozásba, az Infofax Kft.-be, ez azonban egy év alatt 17 milliós veszteséget termelt. A kiadót vezető Szauer Péter ekkor be akarta zárni a „boltot”, ám Papliczky addig győzködte a konstrukció életképességéről, amíg másodállásban rá nem bízták a cég vezetését. Szerencséje volt, mert a Matáv éppen akkortájt szervezett nyilvános részvénykibocsátást, s ennek keretében akár telefonon is lehetett értékpapírokat jegyezni. Sikerült megszerezniük ezt a munkát, a cég pedig a következő évben már nyereséget hozott. Ekkor lelkesedésében fejébe vette, hogy a telemarketinges megoldással ki kellene lépni az álláshirdetési piacra is, ám a HVG menedzsmentje nem támogatta az ötletét.
Mindez annyira kedvét szegte, hogy élt Doktor Ferenc újabb ajánlatával, és az akkor még csak tervekben létező Metro hírújsághoz szegődött. Az ügynökségek eleinte idegenkedve fogadták az ingyenes napilap ötletét, ám a próbaszámok végül meggyőzték őket. „Más országokban a Blikkhez hasonlít a Metro, mi a kezdetektől fogva ennél feljebb pozicionáltuk a lapot” – utal sikerük titkára Papliczky Pál, aki szerint a Népszabadság akkoriban kezdődött gyengélkedése is a segítségükre volt. 2001-ben a svéd tulajdonosoknál sikerült elérniük, hogy a lap országosan jelenhessen meg. Erre más országokban nem volt példa, ezért azzal érveltek a tulajdonosok felé, hogy nálunk tízmillió embernél akkora a vásárlóerő, mint az olasz vagy spanyol fővárosban egymagában.
Hazai pálya
Akkoriban komolyan figyelemmel kísérte a Népszabadság körüli történéseket, különösen, hogy sokáig – kis túlzással – a politikai napilap hibáiból éltek a Metrónál. Időközben a Ringier tulajdonrészt szerzett a Népszabadságban, és az új vezérigazgató, Lengyel László a megújulást hirdető napilaphoz invitálta az őket figyelő Papliczkyt. „Azzal a feltétellel vállaltam el, ha én is aktívan bekapcsolódhatok a termék megújításába” – emlékszik vissza. Ez eleinte jól is ment, a lap 2004-es megújulását kedvezően fogadta a hirdetői piac is, így hosszú évek után újra növelték a hirdetési bevételeiket. Azonban az első év után a Népszabadság megreformálása iránti lelkesedés alábbhagyott, s ennek hiányát csökkenő költéseivel a hirdetői piac is visszaigazolta. Az idő múlásával Papliczkyt egyre kevésbé érezte jól magát munkakörében. Amikor tavaly nyáron – a szigorodó munkaügyi szabályozás miatt – nem sikerült elérnie, hogy a teljes sales csapatát alkalmazottként foglalkoztathassa, a távozás mellett döntött. Távozásának hírét hallva a Ringier egyik nemzetközi vezetője rábeszélte, hogy maradjon a cégcsoportnál, így 2006 őszétől tanácsadóként dolgozott a svájci kiadóvállalatnál.
Májustól pedig ő tölti be a Ringier napilap-divíziójának igazgatói pozícióját, miután elődje, Kovács Tibor januártól a Népszabadság Zrt. elnök-vezérigazgatója lett. „Amikor 2003-ban a Népszabadsághoz kerültem, akkor is szerettem volna kilépni abból a szerepkörből, hogy kizárólag a hirdetésekkel foglalkozzam” – említi az újdonsült divízióigazgató, akihez a Blikk és a Nemzeti Sport tartozik. A Blikk értékesített példányszáma az elmúlt években beállt a 250 ezer körüli szintre, ahonnan nem sikerült növelni az eladásokat, sőt némi csökkenés is tapasztalható. Papliczky Pál szerint tisztázni kell, hogy milyen fejlődési lehetőségek vannak a bulvárpiacban, s azt is el kell dönteni, hogy a példányszám növelésére, vagy inkább a márkakiterjesztésre koncentrálnak. A következő hónapok feladata, hogy nemzetközi példák alapján eldöntsék, melyik irány a célravezető. A Nemzeti Sport esetében ugyan nem kell közvetlen versenytárssal bajlódniuk, de ezen a piacon a magyar sport általános rossz helyzete és a sporttévék, illetve az internetes portálok előretörése nehezíti meg a dolgukat, ezért tervei szerint nagyobb hangsúlyt kap a Nemzeti Sport Online, illetve a sport network harmadik tagja, a Képes Sport fejlesztése.
