A film helyszíne egy temetés, ahol egy ismerős férfi mond búcsúbeszédet a családon belüli erőszak áldozatává vált fiatal nő, Katalin sírjánál. A párkapcsolati erőszak valóságát visszaadó szavak nyomatékosítják az elkövető és az áldozat közvetlen környezetének felelősségét, és azt, hogy a váratlannak érzékelt felesleges tragédia valójában megelőzhető. Egyben tudatosítják a NANE Egyesület üzenetét, mely szerint a nők elleni erőszak nem lehet tabu Magyarországon.
A film voltaképp egy rendhagyó nekrológ: „Búcsúzzunk el Katalintól, aki oly fiatalon és váratlanul távozott. Búcsúzzunk el úgy, hogy megőrizzük emlékeinkben olyannak, amilyen mindig is volt. Gipsszel a karján, kék-zöld foltokkal a testén, felrepedt ajkakkal, örökké garbóban, napszemüvegben. Ki láthat előre egy ilyen tragikus balesetet, amire nincsen magyarázat? Gyászunkat épp e váratlanság teszi különösen fájdalmassá, az elmondatlan szavak és érzések, melyek most már végleg azok is maradnak.” A film a bántalmazott nő környezetének passzivitására és közönyére hívja fel a figyelmet, ami végül tragédiába torkollik.
„Szeretnénk, ha az emberekben tudatosodna, hogy a családon belüli erőszak bármely családban előfordulhat. Az ismerősök, szemtanúk segítségnyújtására is számítunk a családon belüli erőszak megfékezése érdekében” – mondta Wirth Judit, a NANE Egyesület munkatársa.
„Az emberölésnek nincs romantikája” – a magyar true crime-ról beszélgettünk a BŰNtények Podcast alkotójával
Szatmári Péter páratlan részletességgel mutatja be hazánk meghatározó bűneseteit, sőt még Magda Marinkó gyerekkori barátjával is alkalma nyílt interjút készíteni a kutatásai során. Most lapunknak mesélt róla, hogyan vélekedik a magyar true crime világról, és felidézte az eddigi legemlékezetesebb élményeit a bűntények világában.
