Az óév utolsó napján, az évente szokásos összevont szerkesztőségi-kiadói értekezleten komoly meglepetés érte a Népszabadság munkatársait. Kiderült, a kiadó közgyűlésének döntése alapján egyik pillanatról a másikra véget ért a Lengyel L.-korszak és a 2007-es évnek már új elnök-vezérigazgatóval fut neki a még mindig legnagyobb példányszámban értékesített politikai napilap.
Az új első ember, Kovács Tibor „ős-ringieresnek” számít, 1999 és 2004 között a cég HR igazgatója, azt követően előbb a Nemzeti Sport, majd emellett a Blikk lapigazgatója volt. „Azt gondoltam, ilyen komoly pozícióba legkorábban is jóval 40 felett kerülhetek, most meg itt ülök 36 évesen, és ez így duplán nagy kihívás” – értékeli jelenlegi helyzetét az új vezető, aki legfontosabb rövid távú feladatának azt tartja, hogy bevezessen olyan nemzetközi sztenderdeket, amelyek elősegítik a szerkesztőség és a kiadó termékeny együttműködését. A szakember feladatát nehezítheti, hogy a Népszabadság a Ringier portfólióján belül némileg kakukktojásnak számít.
Autonómok
Idén lesz hat éve, hogy B.V. Tabora nevű leányvállalata révén a Ringier bevásárolta magát a Népszabadság kiadójába. Az első években azonban ez olykor több gonddal, mint örömmel járt. Később a Gazdasági Versenyhivatal megvétózta a svájci kiadó többségi tulajdonszerzését, mondván – az akkor még a Magyar Hírlapot is kiadó cég – erőfölénybe kerülne a napilappiacon. Többéves huzavona után a versenyhivatal végül áldását adta a frigyre, ám közös hirdetési ajánlatokkal csak tavaly május óta jelentkezhet a két kiadó, 2007. október 30-ig pedig csak a piaci átlagnövekedés mértékében emelheti hirdetési listaárait a Népszabadság.
A Magyar Narancs egy három évvel ezelőtt – Eötvös Pál korábbi főszerkesztő távozása kapcsán írt cikke szerint – a szerkesztőség egy része eleinte idegenkedve tekintett a svájci cégre, féltve a lap függetlenségét és tartva a „blikkesedéstől”. Az erős szerkesztőségi öntudatot mutatja, hogy az újság egyik munkatársa, Szigethy András a Népszabadság 2004-es arculatváltása kapcsán az Élet és Irodalomban, hosszadalmas írásban bírálta a layout-váltást. Azóta tudjuk, hogy az akkori félelmek alaptalannak bizonyultak. Ugyanakkor különösebb félnivalója soha nem volt a szerkesztőségnek, hiszen a Népszabadság Zrt. alapító okirata egyedülálló autonómiát biztosít a számukra, „aranyrészvényük” révén ugyanis övék a főszerkesztő-választás joga. A korábbi egyjelöltes főszerkesztő-választások után, pedig Vörös T. Károly esetében már élesben is jól vizsgázott a rendszer.
Harminc felett
Tudta-e…?
Az ÖAK, az „osztrák Matesz” legfrissebb adatai szerint, a Der Standardból, azaz az „osztrák Népszabadságból” 72 ezer példány kelt el átlagosan 2006 harmadik negyedévében. A „sógorok Magyar Nemzete”, a Die Presse sem szerepelt sokkal jobban a 78 ezres értékesítésével.
Valamiféle változtatásra ugyanakkor mindenképpen szükség van a lapnál, hiszen a kedvezőtlen lappiaci tendenciák komolyan rányomják a bélyegüket a Népszabadság eredményeire. A 2004-es 7,56 milliárdról 2005-ben 7,07 milliárdra, tavaly pedig 6,5 milliárd forintra csökkent a lap árbevétele, ami – 400 millió forintos nyereség mellett – két év alatt egymilliárdos csökkenést jelent.
Ráadásul hiába jutott szinte minden évre egy kisebb-nagyobb reklámkampány és arculatfrissítés, a lap folyamatos példányszámcsökkenését csak lassítani sikerült, megállítani nem. Ez még annak tükrében is problémát jelent, hogy e tekintetben a többi politikai-közéleti napilapnál sem jobb a helyzet.
„A példányszámcsökkenés és az olvasói kör elöregedése ellen a kiadók általában két fegyvert tudnak bevetni, az egyik a kompakt formátumra való áttérés, illetve a gazdagodó tematika és melléklet rendszer fejlesztése” – mondta Kovács Tibor. Hozzátette azt is, hogy ők az utóbbi irányba fognak elmozdulni. Jó példa erre az állás, életmód, média tematika, amely a hirdetői és az olvasói elvárásoknak is megfelelnek. Az újdonsült vezérigazgató szerint nem az az elsődleges céljuk, hogy „a Szigetlakó tizen- és huszonévesek” szokjanak rá a lapra, ennek nagy esélye amúgy sem lenne, a célkeresztben inkább a 30–40 éves korosztály van. A lap tavaly szeptemberben kinevezett hirdetési igazgatója, Hanák Tamás is azt hangsúlyozta egy korábbi interjúban, (Marketing&Média, 2006/14. szám) hogy kiemelt célcsoportot jelentenek számukra az üzleti döntéshozók, akik amúgy is a 30 feletti korosztályban találhatók meg.
Svájci bicska
A kedvezőtlen piaci klíma miatt létfontosságú, hogy a lehetőségekhez képest minden kínálkozó szinergia-lehetőségeket kihasználjon a két kiadó. Mostanra már közös a nyomda, együtt lépnek fel a hirdetési piacon, de például az összeköltözésről egyelőre még nincs tulajdonosi döntés. Pedig ennek sokak szerint itt lenne az ideje. Nemcsak azért, mert a két kiadó közötti, majd 10 kilométeres távolság is okoz praktikus problémákat, hanem azért is mert egyik iroda sem nevezhető modern, hangulatos XXI. századi épületnek.
„A kiadói tervekben erre az évre szinten maradó értékesített példányszám szerepel” – mondja Kovács Tibor, aki az „érték, tradíció, jövő” szlogen mentén a brand kiterjesztésében lát még komoly lehetőségeket. Ennek lehet akár egyik eleme a vasárnapi Népszabadság elindítása, amelyről már tavaly tavasszal felröppentek hírek, a piacra lépés azonban elmaradt. Igaz, a vezérigazgató szerint az ötlet nem került le a napirendről. „Az előzetes számítások és az olvasói visszajelzések azt mutatják, érdemes továbbra is ezzel foglalkozni, és egy vasárnapi megjelenéssel már teszteltük is a piacot” – teszi hozzá Kovács. Ennél gyorsabban megvalósulhat a Népszabadság, illetve a Blikk tévémagazinjainak racionalizálása. A két melléklet továbbra is önállóan jelenik majd meg, de a jelenlegi teljesen különböző felépítés helyett egymás mutációi lesznek.
Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga az új elnök-vezérigazgatónak, elég csak arra gondolni, hogy korábban már a Magyar Hírlapba is beletört svájciak bicskája. A MédiaLOG terjesztőcég egyelőre minden olyan tünetet produkál, amiért a kiadók otthagyták a Magyar Postát. Az olvasók pedig kevesebbért is képesek lemondani az előfizetésüket. Az internet és a televíziók hatását a napilappiacra pedig már nem is érdemes ragozni. Ahogy azt sem, hogy a közéleti-politikai napilapból még mindig kettővel több szereplő van, mint amennyit a piac igazándiból el bírna tartani. Ugyanakkor azért túlzott depresszióra sincs oka a tulajdonosoknak, hiszen még így is a Népszabadság a napilappiac egyik legjövedelmezőbb sajtóterméke, a tét itt inkább az, hogy tíz év múlva is az lesz-e.
