Nagy Bálint kedvencei
Tévé: Mezzo, TVE
Újság: Figyelő, The Economist
Rádió: radiocafé 98.6
Netes portál: www.fidelio.hu
Könyv: A legyek ura
Film: Almodóvar filmjei
Zene: Bach
Hobbi: rádiózás
– Miért pályáztad meg az MRSZ elnöki posztját? – A Figyelőnek azt nyilatkoztad, hogy ma már a reklám is társadalomformáló erő, ahogy mondtad: „korunk papjai vagyunk, a fogyasztás templomában”. Érdekes hasonlat, mert úgy tűnik, hogy ezeket a „papokat” és a „miséiket”, mind szakmai körben, mind a közbeszédben divat szapulni. Az MRSZ tehet bármit is a reklám megítélésének a javításáért?
– Először nemet mondtam, majd eltelt néhány hónap és egyre többen kerestek meg, hogy tiszta szívvel és örömmel támogatnák a jelöltségemet. Bizalmat, ezáltal pedig legitimitást éreztem, és közben a feladat is egyre jobban érdekelt.
– Igen, nagyon határozottan mondom, hogy tehet. Ráadásul pont ez a dolga. Nem elsősorban érdekeket védeni, nem a részletekben elmerülni, hanem jelenségekre rámutatni és tendenciákat, irányokat megszabni. Egy szakmai szövetség energiájából és kompetenciájából ennyire futja, de ennyit meg kell tennie. Elemelkedni a földtől és tán kicsit idealistán újradefiniálni a reklám szerepét a mindennapokban. Sok tekintetben célt tévesztettünk, nem mi magyarok, a fejlett világ reklámélete. Félek, hogy ez előbb-utóbb megbosszulja magát.
– Mit értesz céltévesztés alatt?
– Egy cseppet sem vagyunk tekintettel a fogyasztó tűrő- és
befogadóképességére. Saját eredendő missziója ellen fordul a reklám, egyre többet, egyre agresszívebben és durvábban, egyre drágábban, s drámaian csökkenő hatékonysággal reklámozunk. A meghökkentés érdekében beáldozunk mindent: jóízlést, tabukat. Semmi sem szent a szó szoros értelmében. Ördögi kör ez. Nem csoda, ha egyre többen utálják a reklámokat és a „reklámosokat”. Úgy járhatunk, mint a politikusok…
– Hányasra értékeled a Magyar Telekomnál eltöltött 11 évedet?
– Hálátlan kérdés. Ilyenkor szokás hármast, vagy négyest adni, mert abba nehéz belekötni. Vállalom, hogy ötöst adok, mondjuk ötös alát. Rövid magyarázatként annyit, hogy szinte minden kommunikációs területen – szponzorálás, adományozás, márkázás, belső pr, sajtókapcsolatok – iparági újdonságok magyarországi meghonosítása kötődik a tevékenységünkhöz. Ezt a szerénytelennek tűnő önértékelést tényekkel tudom alátámasztani.
– Miután Gyurcsány Ferenc kettesre értékelte a kormányzati kommunikációt, változások történtek ezen a területen. Sokáig úgy tűnt, hogy Amerikából csábítanak haza egy nemzetközi tapasztalattal rendelkező reklámszakembert, ám ez a terv anyagi okokból végül nem jött össze. Te falakba ütköztél, amikor korábban piaci szemléletet próbáltál volna meghonosítani egy kulturális intézménynél, az Operaháznál, amikor annak elnöki posztjára pályáztál. A piaci logika mennyire működhet a politikai kommunikációban?
– Gyurcsány Ferenc szigorú volt. A kormányzati kommunikáció szerintem nem annyira rossz. A politikai klíma és a közeg sokkal inkább. A pr túlértékelése azt hinni, hogy a kommunikációval orvosolható mindaz, amit nem tudtunk vagy másképp nem lehet megoldani.
– Hogyan érdemes kommunikálni egy olyan esetben, amikor valami nem úgy működik, mint ahogy tervezték? Például most a MediaLOG terjesztőcég esetében.
– A szabály egyszerű, csak nehéz betartani: őszintének kell lenni, világosan kell beszélni. Ez nem egyenlő az önostorozással, hanem a mellébeszélés mellőzését, egyúttal pedig a helyzet orvoslásának bemutatását is jelenti. Minél nagyobb egy szervezet, annál nehezebb ezt betartani. Valakinek ugyanis mindig érdeke a ködösítés, minél többen szólnak bele a kommunikációba, annál nagyobb ennek az esélye.