Előfordul, hogy csak decemberben válik világossá, mekkora adót is kell fizetnie a cégnek az adott üzleti évre. Örvendetes, ha magasabb eredményt tudtunk elérni, mint az előző évben, csak az kellemetlen ilyenkor, hogy a fizetendő adó is magasabb lehet, mint amire számítottunk. A magyar adójogi szabályozás sajátossága, hogy a legrosszabb esetekben jogvesztők is lehetünk: ha nem gondoskodtunk adókedvezményünk érvényesítéséről, ezt pótolni már nem tudjuk.
A legjobban akkor járunk el, ha vállalkozásunk adótervezését a vállalati tervezés szerves részeként kezeljük. Ilyenkor is alternatívák közül kell választanunk, és célunk az összetett költségvetési kapcsolatok optimalizálása – térbeli és időbeli lehetőségek, illetve korlátok között.
Egyértelmű, hogy üzleti döntéseinket befolyásolják az adóterhek, így az eredményünket is, sőt ennek már a vállalkozás megalapításakor is döntő szerepe lehet. Adótervezéssel lehetőségünk van vállalkozásunk sorsát is irányítani.
Nyereségtervezés
Más eset az, amikor egyetlen társaságról beszélünk, más, amikor egy cégcsoportról. Egyértelmű, hogy egy cégcsoport esetében sokkal több lehetőség adódik a nyereségtervezéssel és a veszteségfelhasználással kapcsolatban, mert a cégek közti tranzakciók szélesebb mozgásteret kínálnak. De ilyenkor sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a társasági adóról szóló törvény rendelkezéseit a számviteli törvény „megbízható és valós összkép” iránti igényével összhangban, bizonyos korrekciókkal kell alkalmaznunk.
Az adótervezések célja, iránya
• az adófizetési időpont meghatározása, esetleg halasztása
• az adókockázat csökkentése
• országok közötti adóelőnyök kihasználása nemzetközi adótervezéssel
• a fizetendő adó esetleges mérséklése
• adóhatósági ellenőrzések következményének minimalizálása
• adott időszakra vonatkozó tervezés
• adott földrajzi területre vonatkozó tervezés, leginkább a helyi adók terén
• adónemek szerinti tervezés
• egyedi gazdasági események (például beruházások) adótervezése
• cégalapításra, átalakulásra vagy akvizícióra irányuló adótervezés
Itt arra kell gondolnunk leginkább, hogy az adótörvény – célja érdekében – módosítja az adóalapot az olyan bevételekkel és ráfordításokkal, amelyeket a vállalkozás tevékenysége nem indokol. Az olyan költségekkel, amelyeket számviteli szempontból elszámolhatunk ugyan, de adóügyileg nem indokoltak, meg kell növelnünk a társasági adó alapját, s ez adófizetési kötelezettségünket is növelni fogja. Fontos tehát, hogy tevékenységünk tervezésekor olyan adatokkal számoljunk, amelyek nem fogják torzítani adózás utáni eredményünket.
Vegyük figyelembe azt is, hogy a számvitelileg alkalmazott értékcsökkenési szabályok eltérőek az adótörvényben meghatározottaktól, és így nincs hatásuk az adóalapra. Egyes eszközöknél az alkalmazható leírási kulcsok megegyezhetnek, de a törvényi előírások biztosította lehetőségeknél fogva befolyásolni tudjuk, hogy az adott eszköz értéke melyik évben milyen mértékben csökkenthesse adóalapunkat. Ha az adótörvény egyes eszközöknél választási lehetőséget enged meg a leírási kulcsot illetően (például immateriális javaknál, számítástechnikai eszközöknél vagy bérbe adott gépek, berendezések esetén), akkor nagyobb nyereség mellett érdemesebb magasabb leírási kulcsot alkalmazni, mert így halasztani tudjuk adófizetési kötelezettségünket.
Területi adótervezési lehetőséget ad az értékcsökkenéssel kapcsolatban az a 2005. május elsejétől érvényben lévő (úgynevezett kistérségi értékcsökkenési kedvezmény) szabály, hogy a számviteli bekerülési érték teljes összegével csökkentheti adóalapját az olyan kis- és középvállalkozás, amely a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és településeken új, a tevékenységét közvetlenül szolgáló gépet, berendezést és járművet helyez üzembe (kivéve a személygépkocsit).
A transzferár-dokumentáció
A transzferárak, azaz a kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak problémája és szabályozása külföldön hosszabb múltra tekint vissza. Először az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg transzferár-előírás a 60-as évek végén, miután az OECD szervezete is kiadta saját iránymutatását. Magyarországon a transzferár-nyilvántartási kötelezettség 2003-as bevezetésével került előtérbe a téma, holott a társasági adóról szóló törvény már 1992-től szabályokat írt elő. A közeljövőben várható a „szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárás”, angol elnevezéssel az „ Advance Pricing Agreement” ( AP A) bevezetése, mely a feltételes adómegállapításhoz hasonló.
A transzferár-dokumentációban rögzíti egy vállalkozás azokat a tényeket, körülményeket és módszereket, amelyeket a kapcsolt vállalkozásaival létesített ügyletekben az árképzés során figyelembe vett. Az alkalmazott árakat e dokumentációval tudja alátámasztani.
Cégcsoportok lehetőségei
A cégcsoporton belüli adótervezés leggyakrabban a már a nemzetközi adótervezésben kialakított és jól bevált módszerek struktúráját követi. Gyakran érdemes lehet akár egy kkv-csoportnak is elgondolkodnia a nemzetközi adótervezés lehetőségeiről, összevetve a struktúra kialakításának és működtetésének költségeit az elérhető előnyökkel.
Bizonyos volumen vagy tranzakciószám mellet foglalkozni lehet a reorganizációval, működésünk adózási szempontú stratégiai újraszervezésével. Összeolvadással például nyereséges vállalkozásunkat ellentételezhetjük a másik vállalkozás felhalmozott és áthozott veszteségével. De a veszteséges részlegek leválasztásával is tervezhetünk. Az így levált részlegek aztán a cégstruktúrán belüli értékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat végzik majd, ezzel bevételük generálódik veszteségükkel szemben.
Az adótervezés egyik legfontosabb feladata a lehetséges kockázatok feltárása és kiküszöbölése, így nem lehet kihagynunk a cégcsoportok kapcsolt vállalkozásait érintő transzferárak témakörét sem. Egy rosszul kialakított transzferár-alkalmazási eljárás éppen a céljával ellenkező hatást éri el – az adóhatóság által feltárt adóhiányok és a kapcsolódó bírságok mindenképpen kellemetlenek.
Nem szabad könnyedén vennünk a kapcsolt vállalkozásaink között létrejött tranzakciók árazását. Mindig vegyük figyelembe az ugyanilyen helyzetben független felek között alkalmazott árakat, és ne térjünk el tőlük lényegesen. Legjobban akkor járunk el, ha elkészítjük alkalmazott árképzési módszerünket tartalmazó transzferár-dokumentációnkat, melyet 2003-tól rendelet is előír [18/2003. (VIII. 16.) PM-rendelet]. Hibás az a megközelítés, ha elegendőnek tartjuk az informálisan elismert haszonkulcsokra való hivatkozást.
Tervezési szempontból azért lényeges a dokumentáció elkészítése, mert előfordulhat, hogy az utólag elvégzett vizsgálatok alapján az alkalmazott árak piaci mértéke nem támasztható alá. Továbbá az adóhatóság ellenőrzés céljából bekérheti, és ekkor az adózónak három munkanapon belül be kell tudnia mutatni, ellenkező esetben a dokumentációs kötelezettség elmulasztásáért 2 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Amennyiben nem alkalmazunk megfelelő árat, a társasági adóról szóló törvény rendelkezése szerint az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár közötti különbözettel módosítanunk kell adóalapunkat.
Finanszírozási kérdések
A vállalkozási tevékenység saját tőkével való finanszírozása mind adóügyi, mind pedig közgazdaságtani szempontból meglehetősen rugalmatlan eljárás. Ezért a gyakorlatban lényeges kérdés a saját és az idegen tőke optimális arányának kialakítása.
A cégcsoporton belüli kölcsönnel történő finanszírozás széles körben alkalmazott eszköz, adótervezési szempontból az alultőkésítési problémával áll kapcsolatban. Az állam persze védekezik, azzal, hogy határt szab az idegen tőke arányának, amikor a kifizetett kamatokkal adóalapot csökkentünk. Mégpedig úgy, hogy ha a kötelezettségek meghaladják a saját tőke háromszorosát, a különbözetre jutó kamat növeli az adózás előtti eredményt.
Nem tartozik ilyenkor a kötelezettségek közzé a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozás, a szállítói tartozás kiegyenlítése miatt fennálló váltótartozás és a nyilvánosan forgalomba hozott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír miatt fennálló kötelezettség. 2006. január elsejétől azonban szigorítást jelent, hogy kötelezettségnek számít minden olyan tartozás, amely alapján az adózó kamatot fizet. Így a csoportos számlavezetési megállapodás keretében a cégcsoporthoz tartozó tagvállalkozással szemben fennálló likviditási célú kötelezettség is!
