A január 19-i beszélgetőest témája a közszereplők speciális helyzete volt, rágalmazási, becsületsértési ügyekben. A szervezet szerint mivel sem a Polgári, sem a Büntető Törvénykönyv nem tartalmazza a közszereplő definícióját, így határvonalat sem lehet húzni magán- és közéleti szférájuk közé, ez pedig nehézséget okoz a rágalmazás és a becsületsértés tényének megállapításában.
Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) elnöke elmondta, hogy egy 2005-ben a rágalmazásról tartott vitájukon kiderült, hogy a szervezet tagjai teljesen eltérő végletekben gondolkodnak a témáról. Így mivel a MÚOSZ-nak nincs egységes álláspontja, a saját nézeteit osztotta meg a jelenlévőkkel. Úgy vélte, hogy a szakmai szempontokat is figyelembe kell venni egy újságíró megítélésénél, mivel egy cikk nem egy ember írása, hanem kollektív termék, melynek létrejöttekor már maga a miliő is kényszerítő erejű, gyengíti az önkontrollt. Különösen igaz ez a fiatal, kezdő újságíróknál – állítja Eötvös. Ugyanakkor a rágalmazás vétsége jobban tönkre tud tenni egy embert, mint például a tulajdon elleni bűncselekmény – tette hozzá.
A MÚOSZ elnöke a büntetés rendszerén változtatna
Eötvös Pál javaslata a probléma megoldására, hogy a szabadságvesztés kiszabásának előfordulását minimalizálják, a polgárjogi következményeket véleménye szerint azonban „brutalizálni kell”. Ezt azzal magyarázta, hogyha a törvényi szabályozásban megmaradna a két éves szabadságvesztés, az kellő súlyú fenyegetést jelent ahhoz, hogy kellően elismerjék a bűncselekmény esetleg valóban tönkreteheti egy ember életét. Azonban azzal, hogy ha csak a legritkább esetben alkalmazzák, elismerik, hogy egy cikk kollektív munka, és inkább a kiadókat és a szerkesztőséget sújthatnák elrettentő mértékű pénzbírsággal.
A perlési kedv megváltozott az utóbbi években, gyakoribbá vált és a büntető helyett a polgárjogi eljárások irányába tolódott – állítja Fleck Zoltán, az ELTE jogszociológiai tanszékének oktatója. Ennek okát abban látja, hogy a büntetőjogi perek kimenetele a polgári civil szféra felé tereli a verbálisan elkövetett jogsértéseket. Fleck szerint fonot lenne megteremteni annak lehetőségét, hogy rágalmazási, becsületsértési ügyekben egy személy egy közösség nevében is felléphessen, ne csak a sajátjában.
Cserni: „Én nem hiszem, hogy zűr van itt, csupán káosz”
Cserni János, a Fővárosi Bíróság polgári kollégiumának bírája szerint káosz van a verbális jellegű törvénysértés körül. Ő is úgy véli, hogy a két év szabadságvesztéssel sújthatók körét kellene szűkíteni. Elképzelése szerint az 1978-as Büntető törvénybe bele kellene építeni az ezzel kapcsolatos első alkotmánybírósági határozatot. Így csak azokat zárnák börtönbe, akik tudtak róla, hogy állításuk nem valós, vagy ha azért nem állítottak igazat, mert a szakmájuk szabályainak nem tettek eleget.
„A bírósági gyakorlatot is nehéz megváltoztatni, de legalább nem kell hozzá Országgyűlés” – mondta Cserni. A bírósági gyakorlatot a rendszerváltás utáni eseteknél kéne követni, és az azonos súlyú eseteknél arra kellene törekedni, hogy a következmények egységesek legyenek.
A jogalkotók nem tudnák megfogalmazni, ki a közszereplő
Egy felsorolás jellegű meghatározás arról, hogy ki a közszereplő, nem működne – véli Cserni. Ezzel Pataki Árpád, a Fővárosi Bíróság büntető kollégiumának bírája is egyetértett. Szerinte ugyanis felleltározhatatlan, ki számít közszereplőnek, ezt az életnek kell kialakítania. Pataki véleménye szerint a közszereplők körét eseti döntések alapján a bírói gyakorlat alakítja ki. Ennek ellenére úgy véli, néhány dolgot jó lenne átemelni, így például a sajtótörvény elemeit a kártérítésről és a helyreigazítási kötelezettségről.
Fleck szerint egy jogalkotó nem tudná megfogalmazni azokat a kis különbségeket, amelyek között a bírói gyakorlat különbséget tud tenni. Bár teljesen még az sem tud – tette hozzá. Úgy véli, a megoldás az lenne, hogy a bírói gyakorlat figyelemmel kísérése és kritizálása, valamint az erről folyó nyilvános viták segíthetnének a fogalom meghatározásában.
Schiffer András ügyvéd, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa azon a véleményen van, hogy differenciált közszereplői kategóriákat kellene megállapítani. Úgy gondolja, vannak abszolút-közszereplők, úgy mint a politikusok, országos szintű közintézmények vezetői, akik szavának, tetteinek nagyobb a súlya. Különbséget kellene tenni helyi és országos ismertségű közszereplők között, valamint figyelembe venni az eseti különbségeket is.
A szólásszabadság korlátozott, a magánszféra védtelen
Schiffer a rágalmazás és becsületsértés törvényileg szabályozott büntetését egyértelműen a szólásszabadság korlátozásának tartja. Véleménye szerint ahhoz, hogy egy ilyen szabadságjogot korlátozzanak, először azt kellene tisztázni, hogy mit is jelent az adott országnak az a jog, és utána azt megvizsgálni, hogy mi az, amiért korlátozni akarják, mi indokolja annak visszavételét. Mindeközben azonban a magánszféra is hihetetlenül védtelenné vált – állítja Schiffer. Ugyanis a személyjogi fejezete elavul, nem csak a közszereplő, hanem a magánélet sincs világosan tisztázva benne –indokolta állítását.
Ahhoz, hogy meg lehessen alkotni a közszereplő fogalmát, és annak kategóriáit, Schiffer szerint vonatkozási alapként a magánszféra fogalmát, határait is tisztázni kellene. A véleménye szerint elavult személyiségjogi fejezetbe a közszereplő fogalmán kívül a magánszféráét is bele kellene venni, átemelni az Alkotmány vonatkozó passzusait.
Jobban püfölik a forintot a régiós devizáknál – mikor szólalhat meg a vészcsengő a kormánynál és az MNB-nél?
Az elmúlt másfél hónapban mintegy 5 százalékkal gyengült a forint az euróhoz képest. Hol lehet az árfolyamnak az a mélypontja, ahol már a döntéshozók is beavatkozásra kényszerülnek?
