Üzleti tippek

Parragh: Nincs két Magyarország

admin
admin

2005. 12. 15. 08:00

Parragh László szerint az alapvető reformokhoz közmegegyezés kell, de ennek jeleit egyelőre nem látja a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara elnöke.


Parragh László

A Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara (MKIK) legújabb konjunktúra felmérése szerint a gazdasági szereplők minden eddiginél elégedetlenebbek a politikai elit gazdasággal kapcsolatos kommunikációjával. A felmérésből az is kiderül, hogy a magyar gazdaság önmagában jól működik, a gazdasági szereplők fő baja a hisztérikus belpolitikai környezet, amely körülveszi. Egyetért ezzel?

Persze. A kérdés elég egyszerű: a politikának először ki kell egyeznie saját magával, hogy rendbe tegye a rosszul működő államot. Majd szakszerűen és határozottan megvalósítani a reformokat, amelyek első hozadékai már a harmadik, negyedik évben jelentkeznének. Jelenleg és a rendszerváltás óta folyamatosan arra irányulnak az állami elvonások, hogy ezeket a rosszul működő elosztó rendszereket finanszírozzuk. Ráadásul ezt napi politikai döntések befolyásolják, így szükségképpen egymásnak ellentmondó gazdasági folyamatok születnek. Ha viszont minél előbb megkezdjük a reformokat, akkor talán van esélyünk, hogy a régióból ne utolsóként csatlakozzunk az európai stabilitáshoz, amit az euró jelenít meg. Ez a mondandónk lényege.

Lát-e reális esélyt arra, hogy a pártok megegyeznek a választások után, és meghozzák a strukturális reformokat?

A választások után van a legkevesebb esélye a megegyezésnek, mivel a vesztes – bárki legyen is – mély sértettségében valószínűleg kizártnak tartja az együttműködést a győztessel. A győztes pedig úgy gondolja, hogy ő győzött, és a vesztes fogja be a száját. Szerintem a kiegyezés pillanata a választások előtt lenne, amikor mindegyik fél azt hiszi, hogy ő fog nyerni. Egyelőre azonban semmi jelét nem látom a megegyezésnek. Holott például semmi nem zárja ki, hogy a pártok szabad kezet adjanak a győztesnek a reformokban. Így például az önkormányzati törvényt vagy a médiatörvényt kivehetnék a kétharmados törvények közül.

Ha már média: az Európai Unióban mindenki a közszolgálatiság válságáról beszél. Az ORTT is elkezdte egy új médiatörvény megalkotását.

Szerintem közszolgálatiságnak minden országban lennie kell. A kérdés az, hogy ennek mi a tartalma, és mennyibe kerül. Sajnos Magyarországon gyakori, hogy a közszolgálatiságra hivatkozva a gazdasági irracionalitásnak engednek teret. Pedig a közszolgálatiság azt is jelenti, hogy pénzügyileg ellenőrzött folyamatok zajlanak egy rendszeren belül. A köztévé társadalmilag rendkívül fontos intézmény. Más kérdés, hogy a választási kampányban a pártok – különösen a kormányzati oldal – a status quo fenntartásában érdekeltek, és nem fognak új törvényt hozni a választásokig.

A törvény 2000 novemberétől megszüntette a kötelező kamarai tagságot. Az addig kamarai hatáskörben elvégzett közigazgatási feladatok máshová kerültek. Hogy látja most a kormány és a kamara viszonyát?

Parragh László

1989: nyitott egy üzletet, amelyben fürdőszoba berendezések kereskedelmével foglalkozott.

1991: részvénytársasággá alakította vállalkozását.

1994–2000: a Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke.

1999: a miniszterelnök gazdasági tanácsadó testületének tagja.

2000-től a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke.

Azt szeretnénk, hogy a kamarák feladatrendszerükben megerősödjenek, és megteremtődjön a feladatok és az azok elvégzéséhez szükséges források összhangja. Azon feladatok elvégzéséért, melyeket jogszabály ró ránk, ellentételezésre számítunk: a közfeladatokat a költségvetésnek kell finanszíroznia. Fontos és európai tendencia, hogy a kormány adjon több közfeladatot a kamaráknak. A politikai szándék minden oldalról megvan, viszont a minisztériumok különböző háttérintézményei ebben ellenérdekeltnek mutatkoznak, veszélyeztetni látják a pozícióikat. Zárójelben jegyzem meg, hogy a fejlett gazdaságokban például a kereskedelemfejlesztés vagy a felnőttképzés a kamarák hatáskörében van. És még egy dolog: ha bíráljuk a költségvetést, akkor azt nem azért tesszük, mert a kormányt akarjuk támadni, az ellenzéket meg segíteni, hanem mert úgy látjuk, hogy az idei költségvetés 2006 nyara után alkalmatlan lesz mint költségvetés.

Ön szerint van-e két Magyarország? Tudja: szegény-gazdag, modern-félfeudális, népi-urbánus, jobboldali-baloldali?

Nincs két Magyarország. Vannak persze törésvonalak, de hasonlók léteznek Németországban, Angliában és Franciaországban is. A fő feladat inkább a politikai populizmus mérséklése, megszüntetése. Ezt csak részben képesek orvosolni a politikusok, hiszen egy országnak olyan politikusai vannak, amilyet megérdemel. Ha a választási kampányban azt hallják az emberek, hogy jövőre ötven százalékkal megemelkednek a nyugdíjak, és ezt el is hiszik, akkor a politikának nincs más dolga, mint állandóan teljesíthetetlen ígéreteket szajkózni. Azt gondolom, hogy a gazdaság fejlődésével a civil szféra is meg fog erősödni. Ha pedig megerősödik, akkor egyre eredményesebben fogja éreztetni a pártokkal, hogy elege van a populizmusból. Kulturált parlamenti vetélkedésre van szükségünk.

A parlament valószínűleg még idén elfogadja a közbeszerzési törvény módosítását. Egyes szakértők szerint a régi törvény alapján lezajlott eljárások kilencven százaléka korrupt, vagy szakszerűtlen, vagy mindkettő. Önnek erről mi a véleménye?

Nem tudom vitatni ezt az állítást. Az a baj a magyar közbeszerzéssel, hogy a dolog lényege nincs a helyén. Nem csak szó szerint kell alkalmazni a törvényt, hanem azt kellene elérni, hogy a közbeszerzés elsődlegesen a helyi gazdaságpolitika eszköze legyen. Például, ha valaki egy csatornázási tenderen nyolcszáz év garanciát vállal, ne kaphasson olyan magas pontot, hogy ezzel önmagában megnyerje a közbeszerzési pályázatot. A közbeszerzés nem az előre lejátszott ügyletek jogi formája, hanem az ország, egy város, egy kistérség, egy falu fellendítésének egyik módja. A polgármestereknek meg kellene érteniük, hogy nem a rivális politikai vagy vállalkozói oldal kiszorítása a cél.

Mi a véleménye a madárinfluenzáról? Valós veszély vagy hisztériakeltés?

Fogalmam sincs, de az biztos, hogy az első magyar áldozat a magyar baromfiipar. A madárinfluenza hírére új szereplők jelentek meg, akik olcsón jutnak piachoz s termelési kapacitáshoz. A nem tőkeerős baromfitermelők valószínűleg tönkre fognak menni. Egyébként azt gondolom, hogy a politika túlságosan érzékenyen reagált a madárinfluenzára. Például a britek – tanulva a kergemarhakórból – gyakorlatilag a fülük botját sem mozdították. Talán a magyar termelők szempontjából is hasznosabb lett volna, ha a kormány visszafogott és kiegyensúlyozott magatartást tanúsít. Másrészt szerintem élő ember nem gondolja, hogy a költségvetési hiányt a madárinfluenza elleni magyar vakcina világsikeréből lehetne fedezni. Ez enyhén szólva abszurd.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.