– A 15 százalékosra növekedett áfának milyen hatása volt a lappiacra?
– A kalkulációink szerint 2003-ban emiatt 2,4 milliárd forinttal fizettek be több pénzt a kiadók az államkasszába. Az áfanövelést a kiadók kénytelenek voltak áthárítani az olvasókra, ami azért jelentett problémát, mert a magyar piac rendkívül árérzékeny. 2004-ben havi átlagban a háztartások 1800 forintot költöttek sajtótermékekre. Ez egy országos politikai napilap havi előfizetési díjára sem elég.
– Mindennek mekkora szerepe volt abban, hogy egyre csökken a lapok összolvasottsága?
– Ez csak hab volt a tortán. Az embereknek amúgy is egyre kevesebb idejük jut az olvasásra, ráadásul egyre többeknek okoz gondot az írott szöveg értelmezése, azaz nő a funkcionális analfabetizmus. Ezért is fontos, hogy az MLE gondoskodjon az olvasók utánpótlásáról, az olvasónevelésről.
– Az MLE-nél ezt a funkciót a Hírlapot a Diákoknak (Híd) program tölti be amely az első próbaidőszakában néhány száz középiskolást ért el, a vidéki napilapok által menedzselt Sajtó és tanulás (Séta) pedig 3600-at, miközben az Ausztriában hasonló elven működő projektben csak az elmúlt évben 90 ezer diák vett részt. Várható e tekintetben nálunk is előrelépés?
– Egyértelműen. Az iskoláktól csak jó visszajelzéseket kaptunk az első próbaidőszak után, és a kiadók is nyitottak a kezdeményezésre. A Hídnál már a második próbaidőszak zajlik, már most több iskolába, több diákhoz jutunk el, és szeretnénk még tovább bővíteni a programot. A Híd idei két projektje nagyságrendileg 20 millió forintba került, persze egy ilyen programra a világ pénzét el lehetne költeni. Az El Mundo című spanyol napilap ifjúsági melléklete – amely a mi Hídunkhoz hasonló elven működik – hatmillió euróba kerül évente.
– Hogyan sikerült elérni, hogy jövőre 15-ről 5 százalékra csökkenjen a nyomtatott sajtótermékek áfája?
– Mostanra sikerült megértetnünk a politikai döntéshozókkal, hogy a sajtópiac nem multik gyülekezetéből áll, akik rossz adófizetők, és feketemunkásokat foglalkoztatnak. A tagjainktól kapott üzleti kimutatásokkal bebizonyítottuk, hogy igenis jó adófizetők vagyunk, annak ellenére, hogy sokkal keményebb versenyhelyzetben dolgozunk, mint például a kereskedelmi televíziók, ezen túlmenően a sajtónak kulturális szerepe is van a társadalom életében.
– A kieső bevételeit honnan fogja visszavenni az állam?
– Valóban, az állam szeretné pótolni a kieső bevételeit, ezért jövőre bevezetik új adónemként az ekhót, és jelentősen emelik a postai terjesztési tarifákat.
– Ezzel nem ugyanott van a piac?
– Nem, mert a magas áfa nagyobb horderejű kérdés volt, ráadásul – a postai terjesztéssel szemben – mindenkit érintett a piacon. Az MLE egyébként konszenzussal fogadta el a postai tarifák emelését.
– Meghirdették az MLE főtitkári pozícióját. Miért távozik Pető János, a jelenlegi főtitkár?
– Közös megegyezéssel távozik a főtitkárunk. Mostantól megváltozik az MLE tevékenységének a súlypontja. Szolgáltatóbb, az önfinanszírozó működésre törekvő MLE-t szeretnénk. Olyasvalakit keresünk a főtitkári pozícióba, aki menedzselni fogja a projektjeinket és hatékonyabb kommunikációt folytat a tagjainkkal. Fontos lenne aktivizálni a kisebb tagokat is és bővíteni a taglétszámunkat, ami megint csak a kisebb kiadók köréből lehetséges, hiszen a legnagyobbak már tagjaink. Egyébként tárgyalunk Pető Jánossal arról, hogy a nemzetközi ügyeinkbe továbbra is besegítsen.
Pintér Sándor friss rendeletben írta elő, hogy az állami gondozásban felnövő gyerekeknek biztosítani kell szappant, törölközőt és ágyneműt
És legalább évi hatvanezer forintot kell erre szánni fejenként.
