Berlin fölött az ég
A New York-i Berlin Cameron Unitedet 8 éve az örökké nyughatatlan Andy Berlin alapította. A német főváros nevét viselő kreatív az Ogilvynál volt copywriter, majd a híres Goodby, Silverstein ügynökség San Franciscó-i megalapításában vett részt. 1991-ben, amikor is az ügynökséget eladták az Omnicom Csoportnak, Andy továbbállt a DDB-hez, amelyet az Év Ügynökségévé tett. 1995-ben a másik, kreativitásáról jól ismert cég, a Fallon New York-i létrehozásában játszott kulcsszerepet, de üzletileg más utakon akart járni: nemsokára megalapította hát a Berlin, Camron és Partnerst. A kis ügynökség hamar felszívta magát ügyfelekkel, és a Coca-Cola fő kreatív ügynöksége lett 2003-ban, letaszítva nyergéből a nála sokkal nagyobb McCann-t.
Ráadásul a WPP újonnan alakult mini-ügynökséglánca, a Red Cell Network élére is ők álltak, Andy Berlin pedig a hálózat kreatívigazgatói posztját is megkapta.
Mint minden cég, a Berlin Cameront is az emberek teszik naggyá: Berlin képes arra, hogy az ügyfelek őt kövessék és ne a cégtáblát nézzék. Tapasztalt munkatársakat alkalmaznak, a reklámcégektől hemzsegő New York-i piacon próbálnak egyre följebb törni. Ez évben jelentős veszteség érte őket, hiszen elpártolt tőlük az atlantai üdítőóriás és a Samsung is. Ennek ellenére, ahogy fogalmaztak: „Nyereségesek vagyunk. Nem annyira, mint azelőtt, de még nem veszteségesek.” A Coke-nak készített „Real” kampányukat sok kritika és dicséret érte. A kevesebb kreativitást tükröző sorozat a Coca-Cola dalolós korszakába repíti vissza a fogyasztókat. Tudatosan arra törekedtek, hogy egyfajta hidat képezzenek a régi és az új hirdetések között, nem elfelejtve, hogy a Coca-Cola története része az Egyesült Államok történetének.
A Coca-Cola új kreatív ügynökségének a Wieden+Kennedy-nek hirdetései már Magyarországon is futnak, az „Ikon” fantázianevű hirdetés a versenytárs elismerését is kiváltotta. Ebben a kóla kupakjai, címkéi, üvegei, és az üdítőitallal töltött poharak jelképeznek különböző fogyasztói szokásokat és jellegeket, bizonyítva, hogy a Coca-Cola mindenkinek való.
A szolid bostoniak
Nem volt ez az év a sikerek éve a bostoni Arnold reklámügynökségnek sem. Évekkel korábban olyan sikeres kampányokat mondhattak magukénak, mint például a dohányzásellenes Truth (a Crispin, Porter+Bogusky-val), mégis, az idén elvesztették legfontosabb ügyfelüket, a Volkswagen America-t.
Az Arnold Worldwide motorja az alapító Ed Skandarian, aki rakétaépítő mérnökből avanzsált ügynökségigazgatóvá. Az Arnold reputációját a megbízhatóság és a kiszámíthatóság mellett a kreatív munkák minősége építi. Emlékezetes például az a spotuk, amelyben csupa szögletes formájú tárgyat mutatnak, majd a végén feltűnik egy Volkswagen Beetle, mint a szögletesség fő ellentéte. Semmi szó, csak jó ritmusban megkomponált képek, mégis, azonnal lejön, mi az üzenete.
A bostoniak ügynökségláncot építettek, irodákat nyitottak szerte a világban. Elvük nem az, hogy mindenütt jelen legyenek, hanem csak annyi, hogy a legfontosabb piacokon megvessék a lábukat. Ezért szinte csak helyi, kreatív ügynökségekben szereznek tulajdont. Az egyes irodák között laza együttműködés létezik. Az Arnold sem független, a Havas konszern vásárolta meg, hogy az RSCG mellett legyen egy alternatív ügynökséglánca is.
Távol a tömegtől
Az átlagostól teljesen más utakat jár be a német központú Select Communications. Kevésbé foglalkoznak tömegcikkek reklámozásával; mondhatni, hogy luxusmárkákat hirdetnek, illetve a divat és a high-life világához tartozó dolgok érdeklik őket. Több irodát is fenntartanak, és igazán különlegessé ügyfélszerzésük teszi őket: a világon kevés olyan ügynökség létezik, amelyiknél a new business tevékenység annyira sikeres lenne, mint náluk. A független Select Communications egyelőre semmi jelét nem mutatja, hogy a világtrendet követné. Például nem szándékozik semmiféle holding védőszárnyai alá behúzódni. Munkáik igényes és kifinomult hirdetések.
Újrakezdők
Vajon mi késztet három szakembert arra, hogy több évtizedes gyakorlattal a hátuk mögött a biztos megélhetést nyújtó pozícióikat feladják? A pénz? Semmiképp. Inkább a munka, amelybe ismét fiatalos hévvel vetik bele magukat.
A New York-i McgarryBowen alapítói nem is olyan rég még igazgató székekben ültek olyan cégeknél, mint például a Young&Rubicam. Ma is vezetők, de saját cégüknél. 2002 augusztusában indultak egyetlen biztos megbízó nélkül. Ahogy teltek a hónapok, a kisebb munkák után olyan neves megbízók kerültek be a portfóliójukba, mint például a Reebok vagy a Verizon. A cég munkatársai – akik 99 százalékban szinte csak kreatívok – olyan lelkesedéssel találkoztak, ami rájuk is ragadós volt. Az ügyfeleket a kitartó gondolkodás és ez az elszántság győzi meg: nyugodtan rábízhatják márkáikat az alig páréves ügynökségre, amelynek vezetői sosem nyugodnak a babérjaikon.
Erre a legjobb példa az a történet, ahogy a Crayola-t megszerezték. Az ügyfél nem keresett ügynökséget, de ismerte Bowent, a kreatívigazgatót még Y&R-es korából. Akkor jó benyomást tett rá Bowen, aki később is tanácsokkal segítette őt. A megkeresés már magától értetődőnek tűnt. Az új reklámügynökség vezetőivel történt találkozás után egy évvel már a McgarryBowen új ügyfelet üdvözölhetett.
