A pénztárszféra legkevésbé ismert szereplői, az önsegélyező kasszák mindenes segítők. Finanszírozzák egyrészt egészségügyi szolgáltatások: gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, de akár anyatej-helyettesítő tápszerek és homeopátiás szerek költségeit, de van „szociális lábuk” is: nyújtanak gyermekszületési és nevelési támogatást, beiskolázási segélyt, tagjaik igényelhetnek pénzt a rokkantsági táppénz kiegészítésére, munkanélküli-ellátásra, sőt közeli hozzátartozó temetésének költségeire is. Ha egy pénztártag kórházba kerül, napi támogatás járhat neki, a nyugdíjba vonulók pedig időskori járadékra jogosultak – legalábbis amíg futja a megtakarításuk.
Önsegélyező pénztárak szolgáltatásai:
Munkanélküliek segélyezése
Keresőképtelenek segélyezése
Szociális ellátások
Gyermeknevelési támogatás
Gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árának támogatása
Ápolási segély
Temetési segély
Hátramaradottak segélyezése (pénztártag vagy közeli hozzátartozó halálakor)
Belépés előtt azonban érdemes odafigyelni arra, hogy a 22 hazai önsegélyező pénztár közül néhányan saját döntésük alapján nem nyújtanak egyes szolgáltatásokat (közülük 4 ráadásul zárt típusú, tehát nem mindenki csatlakozhat). A legkirívóbb példa a 13 ezres tagságú Jószív pénztár, amely kizárólag temetési segélyekre szakosodott. Mellette négy másik olyan kassza is akad (Egészségügyben Dolgozók, Közszolgálati, Prémium, Vasas), amelyik nem vállalkozik gyógyszerek, patikaszerek költségeinek kifizetésére.
Mennyit fizet a munkaadó?
A pénztárak eltérő mértékű hányadot helyeznek el a befizetett tagdíjból a pénztártag saját számláján, így különböző nagyságú rész jut működési kiadásaikra és a vésztartalékra (likividtási alapokba). Akad, ahol a befizetett pénz mintegy 84–90 százaléka jut a tagnak, ez kissé alacsonyabb hányad az önkéntes nyugdíjpénztárakra jellemzőnél. Akad kivétel: az Életút és a Mobilitás Plusz pénztáraknál – sávosan, az éves befizetés összegétől függően – 92,5–96,5 százalék, illetve 92–95 százalék között van az arány. Az elvesztett részt némiképp „visszahozhatja”, hogy a pénztárak a náluk parkoló pénzeket befektethetik (200 millió forint vagyon alatt csak állampapírba, bankbetétbe), ami némi hozamot jelent a tagoknak.
Más pénztártípusokhoz hasonlóan a munkaadók – részben vagy egészben – az önsegélyező kasszáknál is magukra vállalhatják a tagdíjfizetést. Az önsegélyező pénztáraknál elvárt minimális havi tagdíj általában 2–3 ezer forint, de akad példa 120, illetve 4500 forintosra is. Ez persze csak a küszöb: a Mol-csoportnál működő, 2300 fős tagságú Mobilitás Plusznál például a piaci átlagot is meghaladó, havi 20–30 ezer forintnyi az egy főre jutó tagdíjbefizetés – árulta el Pellei József ügyvezető.
Korlátozott kedvezmény
Ha egy vállalat a munkavállalói juttatási program e formáját választja, tudnia kell, hogy a jelenlegi szabályok szerint a próbaidős vagy a nyugdíjhoz közelítő munkatársak kivételével minden alkalmazottjának egységesen kell e szolgáltatást nyújtania, azonos havi összeggel vagy a munkabér ugyanolyan százalékára vetített támogatással. E kötelezettség a cégnek nem jár közterhekkel. A munkáltatók ugyanis akár az adott évi minimálbérnek megfelelő összeget, idén havi 57 ezer, évi 684 ezer forintot is átutalhatnak egy-egy munkavállalójuk számára adó- és járulékmentesen.
Ha egy vállalat többféle önkéntes pénztárba – tehát nyugdíj és egészségkasszába – is fizet az adott munkatárs után, akkor a tehermentes mérték a minimálbér 130 százaléka, 2005-ben 68 900 forintnyi. Ha ugyanezt a pénzt a cég bérként fizetné ki, az jelentős közterhekkel járna számára. Emellett a tag személyi jövedelemadó (szja) kedvezményként bevalláskor leírhatja magának a saját zsebéből fizetett, nem cégétől kapott adott évi befizetéseinek 30 százalékát, de maximum 130 ezer forintot.
A kedvezmények csábítók, így az önsegélyező ágban most várható olyan felfutás a taglétszámban, amelyet az egészségpénztárak a 2000–2002 közti időszakban tapasztalhattak – reménykednek több, szépen gyarapodó kasszánál is. A reményeket hűti, hogy a jövő évi adótervekről kiszivárgott előzetes hírek szerint a munkáltató által adómentesen adható juttatások éves együttes összege 500 ezer forintra, de legföljebb a cég adott munkatársa bruttó bérének 15 százalékára csökkenne, s ebbe persze a pénztári tagdíjforintok beleszámítanak. Szó van arról is, hogy a tagi befizetés adómentességét 30-százalékról 20-ra csökkentsék, illetve az szja-kedvezményt nem leírni vagy az APEH-től visszaigényelni lehetne, hanem azt az adóhatóság jóváírná a tag pénztári számláján. „E hírek miatt több, velünk tárgyaló cég is kivár munkavállalói beléptetésével” – mondta Pellei.
Érkezik a pénz
Hogyan férhet hozzá pénztári megtakarításaihoz az, aki már csatlakozott? A szabályok szerint a tagok ezt némi késleltetéssel, a jóváírás után 90 nappal költhetik el. A felhasználáshoz igazolások is bemutatandók: az egyik legnépszerűbb finanszírozási lehetőség, a gyermeknevelési támogatáshoz igényléséhez például a gyermek(ek) családi pótlékáról szóló igazolás szükséges.
Lakásfenntartási támogatásnál négytagú család esetén pedig nem mást kell bizonyítani, mint azt, hogy lakásuk nem nagyobb négyszobásnál, s az egy családtagra jutó nettó jövedelem nem éri el a 100 ezer forintot. Az egyéni számlák felhasználása mellett mód van az összes tag megtakarításait egységesen terhelő kifizetésekre is. A pénztári kifizetések címzettje nemcsak a tag, hanem az általa megnevezett – korlátlan számú – közeli hozzátartozója, akár élettársa is lehet.
Az önsegélyező kasszák törekednek a kényelmi szolgáltatások bevezetésére is. Az Életút internetes honlapján, banki mintára, a tagok bármikor lekérdezhetik havi befizetéseik jóváírását és teljes egyenlegüket, előbbiről e-mailen is értesítik őket – sorolta Barzsó Pál, a közel háromezres taglétszámú Életút kassza ügyvezetője. Az egészségkasszáknál divatos, a költést megkönnyítő kártyákat viszont e pénztárágban nem vezetik be, hiszen itt nem fogyasztási cikkekre lehet felhasználni a pénzt, a gyógyszerek kivételével.
