Az alapanyagait, munkatársait, költségeit forintban fizető, de bevételeit euróban kapó exportőr vállalat pénzügyi terve könnyen „borulhat”, ha a forint hirtelen erősödik: kiszállított árujáért hiába kapja meg a korábban kialkudott euróösszeget, azt átváltva a reméltnél kevesebb forinthoz jut. A szűk likviditású kis- és középvállalkozók (kkv) többségének pedig muszáj váltania, hogy előteremtse az újbóli termelés költségeit. Az importőröket ezzel szemben a forintgyengülés veszélyezteti, mert így a külföldi eladó euróért mért árujának megvásárlásához nagyobb összegű hazai valutát kell előteremteniük. Szerencsés helyzetben van az a nem túl sok itthoni kisvállalat, amelynek bevételei mellett kiadásai is vannak külföldi pénzben: az ő esetükben a kétféle kockázat – körültekintő gazdálkodás esetén – semlegesítheti egymást.
A Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) biztosítási igazgatója, Dercze Zoltán szerint azonban az exportáló többség általában nem alkalmaz semmilyen eszközt a veszély elhárítására, ehelyett nyitott pozíciókkal vállalja a kockázatot. A határidős és opciós ügyleteket pedig épp arra találták ki, hogy a cég devizaforgalmának forintértékét rögzíteni tudják egy meghatározott jövőbeni időpontra. Így kis befektetéssel elkerülhető a veszteség, tervezhetőbbé válik a bevétel, pénzáramlás.
E konstrukciók minden jelentős kereskedelmi banknál, a Budapesti Értéktőzsdén és a Budapesti Árutőzsdén, illetve a Mehibnél is elérhetők. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemzési Intézete 200 exportáló kkv körében végzett felmérése szerint azonban 2002-ben e cégek mindössze 6 százaléka, 2003-ban alig 10 százaléka alkalmazta őket. Pedig – vágják rá erre a szakértők – egy árfolyammozgásnak sokkal nagyobb az esélye a futamidő alatt, mint mondjuk egy tűzkárnak. Vagyonbiztosítása mégis van a legtöbb cégnek.
Banki kínálat kisebbeknek
Banki határidős devizaügyletnél az exportőr cég arról állapodik meg, hogy meghatározott devizaösszeget egy konkrét jövőbeni napon elad a hitelintézetének. Importőröknél a jövőbeni fix időpontban történő vásárlásról szól az üzlet. A kért határidőre a bankok olyan árfolyamot tudnak kínálni, amit a kötésnapi (spot) árfolyam, illetve a két valutanemnek a futamidővel megegyező kamatainak különbözetéből – euró/forint ügyletnél tehát a budapesti (Bubor) és uniós (Euribor) bankközi kamatláb különbsége alapján – kalkulálnak.
A pénzintézetek jellemzően ügyletenként 100 ezer euró (mintegy 25 millió forint) minimumösszegre szerződnek. Bereczki Zsuzsa, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) treasury igazgatója szerint a kisebb devizaforgalmú vállalatok is át tudják lépni e limitet, ha például rendszeres heti euróvételi vagy -eladási kötelezettségeiket havi időpontokra csoportosítják át (átrendezik deviza cash flow-jukat). Esetleg elképzelhető az ügylet két 50 ezer eurós tételre bontása is.
A határidős devizaügyletnél az ügyfélnek nem kell semmilyen banki jutalékot, költséget fizetnie. Óvadékként forintban le kell kötnie viszont bankjánál a szerződéses összeg egy részét: 3 hónapon belüli ügyletnél jellemzően 5, azon túliaknál 10 százalékát (az óvadékot esetleg a bank megítélt hitelkerete is helyettesítheti). Megvan az esélye ugyanis annak, hogy az üzlet zárásakor – a forint vagy euró tényleges eladásakor, illetve vásárlásakor – nem teljesülnek az ügyfél várakozásai, sőt épp ellenirányú folyamat zajlott le az árfolyamnál, azaz a forinterősödés ellen védekező exportőr esetében az ügylet lejáratakor „begyengült” a forint, vagy a behozatallal foglalkozó importőr várakozása ellenére nem gyenge a valuta, a forintárfolyam az egekben jár. Sőt: az ügyfél pozícióját folyamatosan értékelő bank menet közben pótlólagos biztosítékot is kérhet be (2003 elején a forint nagy árfolyammozgása idején erre volt is példa több banknál), mondjuk, ha az 5 százalékos óvadékú ügyfél vesztesége megközelíti a 4 százalékot.
Jó esetben viszont az ügyfél nyer az ügyleten, azaz elkerüli a kedvezőtlen árfolyammozgás okozta veszteséget. Ráadásul az óvadék is fialhat, hiszen azt az adott hitelintézetnél a futamidőre lekötött betétben, bankkötvényben vagy állampapírban lehet kamatoztatni. A határidős ügyletek alapvetően éven belüliek, ritka kivételként 2-3 éves periódusúak. Egyes hazai bankoknál a megszokott euró, USA dollár, svájci frank és japán jen lefedezések mellett igyekeznek különleges ügyféligényeket is kielégíteni: az MKB-nál például koreai vonra is vállaltak már határidős ügyletet.
Tőzsdén és azon kívül
A banki opciós devizaügylet már kevésbé a kkv-k terepe, hiszen itt 500 ezer euró a szerződéses banki minimumösszeg ügyletenként. Az opció szintén egy későbbi időponton történő vételre vagy eladásra szól. Ám előnye a határidős megoldással szemben, hogy az ügyfélnek nem kell kötelezően realizálnia az ügyletet, csak jogot szerez arra. Így ha lejáratkor másképp alakul az árfolyam, nincs semmiféle kötelezettsége: egyszerűen „elfelejtheti” az ügyletet. Ha viszont az árfolyam a vártnak megfelelően alakul, természetesen élhet opciós jogával. S hogy még bonyolultabb legyen: az egyszerű opció mellett léteznek úgynevezett opciós stratégiák is, amikor az ügyfél több opció egyidejű kötésével fedezi le árfolyamkockázatát.
A nagyobb rugalmasság fejében viszont az alapvetően éven belüli opciós ügyletek megvásárlásakor az ügyfélcég nem óvadékot tesz le, hanem egyszeri, s őt minden további esetleges veszteség alól mentesítő díjat (préimumot) köteles fizetni a banknak. Az opciós díj mértékét szintén a kötéskori és a lejáratkor várható árfolyam különbsége, a futamidő hossza, illetve az adott árfolyam változékonysága befolyásolja.
Határidős devizaügyletekre a hazai börzéken, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) mellett a Budapesti Árutőzsdén (BÁT) is van mód, akár már ezer euró, dollár vagy svájci frank adásvétele is lehetséges. A vállalati ügyfelek ügynökei e műveleteknél ismét csak (az értékpapírcégeiket a korábbi években már jórészt beolvasztott) bankok, illetve az egyéb brókercégek. Ám úgy tűnik, a hazai kkv-k a BÁT és a BÉT komformizáltabb lehetőségeinél jobban kedvelik a testre szabottabb, tőzsdén kívüli (OTC) ügyleteket.
Az olyan kkv-k számára, amelyek devizaforgalma nem éri el a bankok által kívánt mértéket, de tőzsdézni sem akarnak, az állam a Mehib révén nyújt árfolyamkockázat-biztosítást. Mindjárt kétféle típust is. Ezek előnye, hogy akár már 5 ezer euró vagy dollár biztosítására igénybe vehetők (más valutára nem), s a futamidő 30–-365 nap lehet. Mivel azonban az állami kifejezetten az exportot kívánja ösztönözni, a konstrukciók csak forinterősödés ellen nyújtanak orvosságot, importőrök kockázatára nem kínálnak fedezetet. „A jelenlegi erős forint idején így nincs nagy kereslet ajánlatainkra” – ismerte el Dercze Zoltán.
A Mehib Á1 elnevezésű módozata határidős devizaeladási konstrukció: ha a forint a jövőbeni határnapon erősebb a szerződésben foglaltnál, a biztosító kifizeti az exportőrnek az ügylet volumenéből adódó különbözetet, mégpedig a megfelelően dokumentált kárigény beadása után 3 napon belül. Csakhogy itt a biztosított ügyfélnek is lehet kötelezettsége: ha a forint még a rögzítettnél is gyengébb, akkor neki kell visszafizetnie a különbséget a Mehibnek.
A másik, Á2 konstrukció az előzőtől éppen abban az egyben tér el, hogy gyenge forintárfolyamnál nincs visszatérítési kötelezettsége az ügyfélnek, így övé maradhat a haszon (utóbbi típus így egy devizaeladási opciós ügyletnek felel meg). Ennek ára viszont az, hogy míg az Á1 biztosítási díja a szerződéses összegre vetítve 0,7 százalék, az Á2-é 2-4 százalék.
Meddig jó a devizahitel?
A lakossági ügyfelek esetében a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem vagy megtakarítás gyorsan forintra váltható, kiküszöbölve az árfolyamkockázatot. Nehezebb az egyre nagyobb létszámú, devizahitelt törlesztő – a döntően svájci frank alapú gépjárműhiteles, az euróalapú ingatlankölcsönt, sőt újabban személyi kölcsönt felvett – állampolgár dolga. Mivel ők forintban fizetik devizaalapú kölcsönüket, havi törlesztő részletük nő, ha emelkedik az adott pénznem alapkamata, s ezzel összefüggően gyengül azzal szemben a forint. Például ha havi 200 eurónyi a törlesztő részlet, 236 forintos euróárfolyamnál 47 200, 246 forintnál viszont már 49 200 forint a havi teher.
Mivel a forint árfolyama jelenleg az euróhoz van kötve, még nagyobb a dollárban, frankban hitelt felvevők rizikója – figyelmeztet a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) egyik tanulmánya. Ők ugyanis a forint/euró árfolyamkockázatán túl az euró/frank vagy euró/dollár kockázatot is „futják”. Banki szakemberek szerint hüvelykujjszabály, hogy devizahitelt alacsony, csökkenő kamatú és gyengülő árfolyamú pénznemben célszerű felvenni. Csakhogy a svájci frank történelmi mélységben lévő kamata tavaly kezdett emelkedni, s az euróé is messze a forinté alatt van.
Megoldásokat azért találhatnak azok a lakossági ügyfelek, akik nem
akarnak lemondani a forintalapúnál jellemzően alacsonyabb törlesztő részletű devizahitelről. Ha van rendszeres devizabevételük, akkor forint helyett az adott pénznemben is törleszthetik bankhitelüket, így árfolyamkockázatuk nulla. Ha a devizás törlesztést a bank nem engedi meg, azt általában igen, hogy a jellemzően csak 3, 6 vagy 12 hónapig fix kamatú (kamatperiódusú) devizakölcsönök újabb kamata megállapításának fordulónapján az ügyfél forintalapúvá alakíttassa át a konstrukciót.
Hogyan nézzük meg a világ bármelyik városát?
Mindenképp szükség van térképre vagy pontos tervre? Hogy nézzünk meg egy várost három nap alatt? Mi van, ha van velünk egy (vagy több) unatkozásra hajlamos gyermek? És hogyan lehet várost nézni úgy, hogy nem is utazunk sehová? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk a Hogyan nézzünk várost? című könyv szerzőjétől.
