Üzleti tippek

Védelem árfolyamkockázat ellen

admin
admin

2005. 02. 03. 00:00

Devizaszakértők figyelmeztetnek: év közepére meglehet, 270 forintot is kell fizetni a ma alig 250 forintot érő euróért. Az árfolyamkockázat kivédhető.

Az alapanyagait, munkatársait, költségeit forintban fizető, de bevételeit euróban kapó exportőr vállalat pénzügyi terve könnyen „borulhat”, ha a forint hirtelen erősödik: kiszállított árujáért hiába kapja meg a korábban kialkudott euróösszeget, azt átváltva a reméltnél kevesebb forinthoz jut. A szűk likviditású kis- és középvállalkozók (kkv) többségének pedig muszáj váltania, hogy előteremtse az újbóli termelés költségeit. Az importőröket ezzel szemben a forintgyengülés veszélyezteti, mert így a külföldi eladó euróért mért árujának megvásárlásához nagyobb összegű hazai valutát kell előteremteniük. Szerencsés helyzetben van az a nem túl sok itthoni kisvállalat, amelynek bevételei mellett kiadásai is vannak külföldi pénzben: az ő esetükben a kétféle kockázat – körültekintő gazdálkodás esetén – semlegesítheti egymást.

A Magyar Exporthitel Biztosító (Mehib) biztosítási igazgatója, Dercze Zoltán szerint azonban az exportáló többség általában nem alkalmaz semmilyen eszközt a veszély elhárítására, ehelyett nyitott pozíciókkal vállalja a kockázatot. A határidős és opciós ügyleteket pedig épp arra találták ki, hogy a cég devizaforgalmának forintértékét rögzíteni tudják egy meghatározott jövőbeni időpontra. Így kis befektetéssel elkerülhető a veszteség, tervezhetőbbé válik a bevétel, pénzáramlás.

E konstrukciók minden jelentős kereskedelmi banknál, a Budapesti Értéktőzsdén és a Budapesti Árutőzsdén, illetve a Mehibnél is elérhetők. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság és Vállalkozáselemzési Intézete 200 exportáló kkv körében végzett felmérése szerint azonban 2002-ben e cégek mindössze 6 százaléka, 2003-ban alig 10 százaléka alkalmazta őket. Pedig – vágják rá erre a szakértők – egy árfolyammozgásnak sokkal nagyobb az esélye a futamidő alatt, mint mondjuk egy tűzkárnak. Vagyonbiztosítása mégis van a legtöbb cégnek.

Banki kínálat kisebbeknek

Banki határidős devizaügyletnél az exportőr cég arról állapodik meg, hogy meghatározott devizaösszeget egy konkrét jövőbeni napon elad a hitelintézetének. Importőröknél a jövőbeni fix időpontban történő vásárlásról szól az üzlet. A kért határidőre a bankok olyan árfolyamot tudnak kínálni, amit a kötésnapi (spot) árfolyam, illetve a két valutanemnek a futamidővel megegyező kamatainak különbözetéből – euró/forint ügyletnél tehát a budapesti (Bubor) és uniós (Euribor) bankközi kamatláb különbsége alapján – kalkulálnak.

A pénzintézetek jellemzően ügyletenként 100 ezer euró (mintegy 25 millió forint) minimumösszegre szerződnek. Bereczki Zsuzsa, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) treasury igazgatója szerint a kisebb devizaforgalmú vállalatok is át tudják lépni e limitet, ha például rendszeres heti euróvételi vagy -eladási kötelezettségeiket havi időpontokra csoportosítják át (átrendezik deviza cash flow-jukat). Esetleg elképzelhető az ügylet két 50 ezer eurós tételre bontása is.

A határidős devizaügyletnél az ügyfélnek nem kell semmilyen banki jutalékot, költséget fizetnie. Óvadékként forintban le kell kötnie viszont bankjánál a szerződéses összeg egy részét: 3 hónapon belüli ügyletnél jellemzően 5, azon túliaknál 10 százalékát (az óvadékot esetleg a bank megítélt hitelkerete is helyettesítheti). Megvan az esélye ugyanis annak, hogy az üzlet zárásakor – a forint vagy euró tényleges eladásakor, illetve vásárlásakor – nem teljesülnek az ügyfél várakozásai, sőt épp ellenirányú folyamat zajlott le az árfolyamnál, azaz a forinterősödés ellen védekező exportőr esetében az ügylet lejáratakor „begyengült” a forint, vagy a behozatallal foglalkozó importőr várakozása ellenére nem gyenge a valuta, a forintárfolyam az egekben jár. Sőt: az ügyfél pozícióját folyamatosan értékelő bank menet közben pótlólagos biztosítékot is kérhet be (2003 elején a forint nagy árfolyammozgása idején erre volt is példa több banknál), mondjuk, ha az 5 százalékos óvadékú ügyfél vesztesége megközelíti a 4 százalékot.

Jó esetben viszont az ügyfél nyer az ügyleten, azaz elkerüli a kedvezőtlen árfolyammozgás okozta veszteséget. Ráadásul az óvadék is fialhat, hiszen azt az adott hitelintézetnél a futamidőre lekötött betétben, bankkötvényben vagy állampapírban lehet kamatoztatni. A határidős ügyletek alapvetően éven belüliek, ritka kivételként 2-3 éves periódusúak. Egyes hazai bankoknál a megszokott euró, USA dollár, svájci frank és japán jen lefedezések mellett igyekeznek különleges ügyféligényeket is kielégíteni: az MKB-nál például koreai vonra is vállaltak már határidős ügyletet.

Tőzsdén és azon kívül

A banki opciós devizaügylet már kevésbé a kkv-k terepe, hiszen itt 500 ezer euró a szerződéses banki minimumösszeg ügyletenként. Az opció szintén egy későbbi időponton történő vételre vagy eladásra szól. Ám előnye a határidős megoldással szemben, hogy az ügyfélnek nem kell kötelezően realizálnia az ügyletet, csak jogot szerez arra. Így ha lejáratkor másképp alakul az árfolyam, nincs semmiféle kötelezettsége: egyszerűen „elfelejtheti” az ügyletet. Ha viszont az árfolyam a vártnak megfelelően alakul, természetesen élhet opciós jogával. S hogy még bonyolultabb legyen: az egyszerű opció mellett léteznek úgynevezett opciós stratégiák is, amikor az ügyfél több opció egyidejű kötésével fedezi le árfolyamkockázatát.

A nagyobb rugalmasság fejében viszont az alapvetően éven belüli opciós ügyletek megvásárlásakor az ügyfélcég nem óvadékot tesz le, hanem egyszeri, s őt minden további esetleges veszteség alól mentesítő díjat (préimumot) köteles fizetni a banknak. Az opciós díj mértékét szintén a kötéskori és a lejáratkor várható árfolyam különbsége, a futamidő hossza, illetve az adott árfolyam változékonysága befolyásolja.

Határidős devizaügyletekre a hazai börzéken, a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) mellett a Budapesti Árutőzsdén (BÁT) is van mód, akár már ezer euró, dollár vagy svájci frank adásvétele is lehetséges. A vállalati ügyfelek ügynökei e műveleteknél ismét csak (az értékpapírcégeiket a korábbi években már jórészt beolvasztott) bankok, illetve az egyéb brókercégek. Ám úgy tűnik, a hazai kkv-k a BÁT és a BÉT komformizáltabb lehetőségeinél jobban kedvelik a testre szabottabb, tőzsdén kívüli (OTC) ügyleteket.

Az olyan kkv-k számára, amelyek devizaforgalma nem éri el a bankok által kívánt mértéket, de tőzsdézni sem akarnak, az állam a Mehib révén nyújt árfolyamkockázat-biztosítást. Mindjárt kétféle típust is. Ezek előnye, hogy akár már 5 ezer euró vagy dollár biztosítására igénybe vehetők (más valutára nem), s a futamidő 30–-365 nap lehet. Mivel azonban az állami kifejezetten az exportot kívánja ösztönözni, a konstrukciók csak forinterősödés ellen nyújtanak orvosságot, importőrök kockázatára nem kínálnak fedezetet. „A jelenlegi erős forint idején így nincs nagy kereslet ajánlatainkra” – ismerte el Dercze Zoltán.

A Mehib Á1 elnevezésű módozata határidős devizaeladási konstrukció: ha a forint a jövőbeni határnapon erősebb a szerződésben foglaltnál, a biztosító kifizeti az exportőrnek az ügylet volumenéből adódó különbözetet, mégpedig a megfelelően dokumentált kárigény beadása után 3 napon belül. Csakhogy itt a biztosított ügyfélnek is lehet kötelezettsége: ha a forint még a rögzítettnél is gyengébb, akkor neki kell visszafizetnie a különbséget a Mehibnek.

A másik, Á2 konstrukció az előzőtől éppen abban az egyben tér el, hogy gyenge forintárfolyamnál nincs visszatérítési kötelezettsége az ügyfélnek, így övé maradhat a haszon (utóbbi típus így egy devizaeladási opciós ügyletnek felel meg). Ennek ára viszont az, hogy míg az Á1 biztosítási díja a szerződéses összegre vetítve 0,7 százalék, az Á2-é 2-4 százalék.

Meddig jó a devizahitel?

A lakossági ügyfelek esetében a külföldi pénznemben megszerzett jövedelem vagy megtakarítás gyorsan forintra váltható, kiküszöbölve az árfolyamkockázatot. Nehezebb az egyre nagyobb létszámú, devizahitelt törlesztő – a döntően svájci frank alapú gépjárműhiteles, az euróalapú ingatlankölcsönt, sőt újabban személyi kölcsönt felvett – állampolgár dolga. Mivel ők forintban fizetik devizaalapú kölcsönüket, havi törlesztő részletük nő, ha emelkedik az adott pénznem alapkamata, s ezzel összefüggően gyengül azzal szemben a forint. Például ha havi 200 eurónyi a törlesztő részlet, 236 forintos euróárfolyamnál 47 200, 246 forintnál viszont már 49 200 forint a havi teher.

Mivel a forint árfolyama jelenleg az euróhoz van kötve, még nagyobb a dollárban, frankban hitelt felvevők rizikója – figyelmeztet a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) egyik tanulmánya. Ők ugyanis a forint/euró árfolyamkockázatán túl az euró/frank vagy euró/dollár kockázatot is „futják”. Banki szakemberek szerint hüvelykujjszabály, hogy devizahitelt alacsony, csökkenő kamatú és gyengülő árfolyamú pénznemben célszerű felvenni. Csakhogy a svájci frank történelmi mélységben lévő kamata tavaly kezdett emelkedni, s az euróé is messze a forinté alatt van.

Megoldásokat azért találhatnak azok a lakossági ügyfelek, akik nem
akarnak lemondani a forintalapúnál jellemzően alacsonyabb törlesztő részletű devizahitelről. Ha van rendszeres devizabevételük, akkor forint helyett az adott pénznemben is törleszthetik bankhitelüket, így árfolyamkockázatuk nulla. Ha a devizás törlesztést a bank nem engedi meg, azt általában igen, hogy a jellemzően csak 3, 6 vagy 12 hónapig fix kamatú (kamatperiódusú) devizakölcsönök újabb kamata megállapításának fordulónapján az ügyfél forintalapúvá alakíttassa át a konstrukciót.




vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Budapest, 2012. január 6.
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (j2) érkezik a kormányfő parlamenti dolgozószobájába. Mögötte áll Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter (j), Fellegi Tamás, az IMF-tárgyalásokkal megbízott tárca nélküli miniszter (b2) és a Miniszterelnökséget vezető Varga Mihály (b).
MTI Fotó: Kovács Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.