Ahhoz, hogy a vámhatóság a vámkezelések során teljesíteni tudja az Európai Közösség által előírt feladatait, feltétlenül szükséges, hogy megismerje a vámeljárás alá vont áruk származását. A származási szabályokat alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk: nem preferenciális és preferenciális szabályok.
Nem preferenciális szabályok
A nem preferenciális származási szabályok alatt azokat az előírásokat kell érteni, amelyek nem teszik lehetővé a vámkezelések során az ügyfelek számára a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló vámtételekhez képest kedvezőbb vámtétel igénybevételét, de az EU külkereskedelmét más jellegű korlátozásokkal jelentősen befolyásolják. Ilyen kereskedelempolitikai eszközök az unión belül – többek között – a mennyiségi korlátozások, a dömpingellenes vámok, vagy a külkereskedelmi statisztikák készítése is.
A Kereskedelmi Világszervezet csaknem tíz év óta igyekszik a nem preferenciális származási szabályokat harmonizálni, de ez eddig még nem történt meg. Ennek megfelelően minden ország saját maga szabályozza, milyen feltételek mellett tekinti az adott árut meghatározott országból származónak. (Az erre vonatkozó rendelkezéseket a Vámkódex /2913/92 EGK rendelet/ 22-26. cikkei, továbbá annak végrehajtására kiadott rendelet /2454/93 EGK rendelet/ 35-65. cikkei tartalmazzák.)
Ezek értelmében származónak kell tekinteni a teljes egészében előállított termékeket, az adott országban kitermelt ásványi anyagokat, az ott született és nevelt állatokat, az ott betakarított növényeket is. Ugyancsak származónak számít a teljes megmunkáláson vagy feldolgozáson átment termék. A vámkódex 24. cikke általános szabályként több feltétel együttes meglétéhez köti a származás elnyerésének ezt a módját. Eszerint ha a terméket több országban állították elő, az áru származását következők határozzák meg. Egyrészt: ahol a termék lényeges megmunkáláson vagy feldolgozáson ment át, másrészt: ahol a tevékenység gazdaságilag indokolt volt, s harmadrészt: ahol a feldolgozás megfelelően felszerelt üzemben történt.
Bizonyos termékek esetén a megmunkálás formáját pontosan meghatározzák a közösségi szabályok. Textilipari termékek esetében a nem származó anyagokon elvégzendő feldolgozásokat a végrehajtási rendelet 10. melléklete, míg egyéb termékek vonatkozásában a 11. melléklet tartalmazza. A 10. és 11. mellékletekben fel nem sorolt termékek esetén a származást az általános szabály előírásai szerint kell meghatározni.
A származás igazolása történhet az exportőr által a kereskedelmi számlán, vagy bármely más, az árura vonatkozó kereskedelmi okmányon, illetve az adott ország által felhatalmazott hatóság által kibocsátott származást igazoló okmányon.
Preferenciális szabályok
Preferenciális azok az előírások, amelyek megvalósulása esetén egy termék a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló vámtételnél kedvezőbb vámtétel mellett vámkezelhető az adott országban. Mivel a származás igazolásához ezekben az esetekben fizetési kedvezményt biztosít az adott ország, szabályai sokkal szigorúbbak, mint a nem preferenciális származási szabályok. A kedvezmények vagy az Európai Unió által egyoldalúan biztosítottak, vagy preferenciális megállapodásokon alapulók.
Autonóm módon, azaz egyoldalúan biztosít kedvezményt az Európai Unió egyrészt az Általános Preferencia Rendszer keretében a fejlődő országokból, másrészt a balkáni országokból származó termékek importja esetén. A fejlődő országok közé több mint 70 ország tartozik, míg balkáni országnak Albánia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró minősül. Ezek áruit tehát az Európai Unió egyoldalúan nyújtott vámkedvezményben részesíti. A kedvezmény feltétele csupán annyi, hogy az adott ország például az alapvető emberi jogokat garantálja az ott élőknek. A preferenciális származásra vonatkozó jogszabályokat a Vámkódex 27. cikke, illetve a végrehajtási rendelet 67–97 cikkei az Általános Preferencia Rendszerről, továbbá a 98–123 cikkei (az egyéb országoknak, térségeknek egyoldalúan nyújtott kedvezményekről) tartalmazzák.
Az unió a világ sok országával kötött preferenciális megállapodást. Ezekben a felek kölcsönösen biztosítják egymás áruinak kedvezőbb vámtételek melletti importálását. A kedvezmények nyújtásának feltételeit nem a Vámkódex, hanem a konkrét szabadkereskedelmi megállapodások tartalmazzák. Ilyen megállapodás jött létre az Európai Gazdasági Térség országaival – amelyek közé Bulgária, Románia, Izland, Norvégia, Svájc is beletartozik –, Mexikóval, Chilével, Izraellel, Algériával, Marokkóval, Tunéziával, Egyiptommal, Libanonnal, Szíriával és még számos országgal.
A preferenciális származási szabályok – a Vámkódex előírásai és a preferenciális megállapodások – éppen úgy tartalmazzák, hogy mely termékek tekinthetők az adott országból származóknak, mint a nem preferenciális származási szabályok. Éppen úgy származónak minősülnek a teljes egészében előállított, illetve a kielégítően feldolgozott vagy megmunkált termékek is.
Vámuniós szerződések
A preferenciális kedvezményben részesülő országok közül ki kell emelni Törökországot, San Marinót és Andorrát, velük az Európai Unió vámuniós szerződést kötött. Ez azt jelenti, hogy az adott országok egymás termékeit szabad forgalomba hozott termékeknek tekintik, azaz azokat a partner országban vámkezelni nem kell, csak „bemutatni” a vámhatóságnak. Figyelni kell azonban arra, hogy a kedvezmény csak a megállapodások hatálya alá tartozó termékekre vonatkozik, a többi áru ugyanolyan vámeljárás alá tartozik, mint bármely más, harmadik országból származó áru.
Ha a származás igazolása kedvezőbb vámtétel alkalmazását teszi lehetővé, akkor az arra vonatkozó szabályok sokkal szigorúbbak, mint ha a származás ilyen kedvezmény igénybevételére nem jogosítana. Éppen ezért az Általános Preferencia Rendszer keretében beérkezett áruk származása „Form A” bizonyítvánnyal igazolható, míg a balkáni országokból származó áruk származásának igazolására az „EUR-1″ szállítási bizonyítvány szolgál. A preferenciális megállapodások a származásigazolás dokumentumaként ugyancsak az EUR-1 okmányt jelölik meg. Ezeken kívül a származás igazolása történhet még számlanyilatkozattal, ha az áru kisebb értékű – mértéke általában 6000 euró, de szabadkereskedelmi megállapodásonként változhat –, vagy ha az exportőr saját országának vámhatóságától megszerezte az elfogadott exportőri engedélyt.
Nem kielégítő megmunkálások többek között:
– a csomagolás megváltoztatása,
– textiláruk vasalása,
– egyszerű portalanítás,
– állatok levágása.
A származás megállapításának legnehezebb kérdése, hogy a termékbe beépülő alapanyagok mikor tekinthetők származónak. Erre a választ a kumulációs szabályok adják meg, amelyek meghatározzák, hogy a termék előállításához felhasznált, más országból vagy országcsoportból származó anyagok mikor tekinthetők a származás megállapítása szempontjából származónak. Van néhány nagy gazdasági jelentőségű ország a világon, amellyel az Európai Unió semmiféle kereskedelmi megállapodást nem kötött. Ezek között van például az Amerikai Egyesült Államok, Japán, Kanada, Korea.
A kumuláció lehet:
1. Kétoldalú: ez esetben csak az importáló és az exportáló ország termékei minősülhetnek származónak
2. Diagonális: ha a preferenciális megállapodást aláíró országokon kívüli országból származó árut is olyannak kell tekinteni, mintha az az aláíró országok valamelyikéből származna
3. Regionális: az Általános Preferenciális Rendszer országinak bizonyos csoportjain belül előállított termékekhez felhasznált alapanyagok származás igazolását könnyíti meg
4. Teljes: ha a megállapodás által kijelölt terület egy egységes térségnek minősül, vagyis ez esetben a térség bármely országában elvégzett megmunkálást származónak kell tekinteni
Végezetül: ne felejtsék el, hogy a származás igazolására 2004. május 1-je előtt kiadott elfogadott exportőri engedélyek érvényessége 2005. április 30-án lejár. Ha valaki az engedélyt az új szabályoknak megfelelően meg akarja szerezni, akkor javaslom, hogy kezdje meg minél hamarabb a szükséges előkészületeket, tekintve hogy az engedély kiadásához számtalan dokumentum összegyűjtésére van szükség és az engedélyezés akár 60 napig is eltarthat.
