Az európai uniós csatlakozási szerződés 2003. május 4. hatályba lépésével sok területen módosul a magyar üzleti szféra szabályozási és versenykörnyezete. A megváltozott szabályozáshoz való alkalmazkodást minél előbb meg kell kezdeni, illetve ha az már folyamatban van, akkor a csatlakozási szerződés hatályba lépésig be kell fejezni. A vállalatoknak ezért célszerű feladattervet kidolgozni és végrehajtani az EU-csatlakozásra való felkészüléshez. Ehhez kíván — korántsem a teljesség igényével — támpontokat adni ez az írás. 
Kiindulópontja az, hogy miként a marketing-, illetve tágabb értelemben az üzleti stratégiákat, úgy az EU-csatlakozásra való felkészülést is minden vállalatnak magának kell „kiizzadnia”. A dolog természetéből adódóan nincsenek minden vállalatra alkalmazható kész receptek, külső tanácsadók legfeljebb segítséget adhatnak a munkához. Külön célszerű elemezni a szabályozási környezetben és a versenyhelyzetben várható változásokat. A szabályozási környezet változásával kapcsolatban az első és leglényegesebb teendő az adott vállalkozásra vonatkozó jogszabályok áttekintése. A jog nem ismerete nem mentesít a következmények alól. A jogharmonizáció keretében a közösségi jogszabályok egy részét Magyarország változatlan formában átvette, a hazai szabályozás pontosan megfelel a közösséginek, azaz annak, ami minden EU-tagállamban érvényes. A második esetben a közösségi rendelkezést speciális szabályként építik be a hazai joganyagba. Ekkor a meglévő hazai előírások általános szabályként érvényben maradnak, a közösségi irányelvet csak a közösségi tagállamokkal kapcsolatban alkalmazzák.
A versenyhelyzet várható alakulásának az elemzése a szabályozási hatások számbavételén alapul. Azt célszerű egyrészt végiggondolni, hogy a csatlakozási szerződés hatályba lépése nyomán szükségessé váló változtatások (a minőségbiztosítási rendszerek, a CE-tanúsítvány bevezetése stb.) milyen költséggel járnak, ezáltal hogyan érintik a vállalat versenyképességét azon a piacon, ahol működik. Másrészt azzal is érdemes foglalkozni, hogy a csatlakozási szerződés hatályba lépése milyen módon fogja befolyásolni a vállalat versenytársainak a viselkedését. Más szavakkal: várható-e a piaci verseny erősödése vagy nem. Az áttekintett tényezők alapján nem megalapozatlan az a feltételezés, hogy a csatlakozási szerződés hatályba lépése a jelenlegi állapothoz képest nem idéz elő olyan mértékű változásokat a szabályozási környezetben, amelyek nyomán érezhetően erősödne a verseny.
1. A változó szabályok áttekintése, értékelése.
A vállalatoknak értékelniük kell, hogy a rájuk vonatkozó jogszabályok melyik csoportba tartoznak, a változások érintik-e belföldi tevékenységüket, vagy csak a külgazdasági kapcsolataikra érvényesek. A kizárólag a magyar piacon értékesítő vállalkozásokra (főleg egyéni vállalkozásokra) sokkal kevesebb közösségi jogszabály vonatkozik, mint az Európai Unióba exportálókra. Számos, jelenleg hatályos magyar jogszabály meghatározott részei csak az EU-csatlakozás után lépnek hatályba. A magyar munkajog például teljes mértékben harmonizált, de sok pontja csak a csatlakozási szerződés életbe lépése után hatályosul. Bizonyos közösségi jogszabályokból ugyanakkor további lépések következnek a vállalkozások számára, alkalmazásukra fel kell készülniük. A nagyobb vállalatoknál célszerű egy vagy két munkatársat megbízni a szabályozási környezet folyamatos figyelésével és az információk feldolgozásával.
2. Új szabványoknak való megfelelés.
A csatlakozási szerződés hatályba lépésével a Közösség műszaki szabványait kell alkalmazni Magyarországon. A Magyar Szabványügyi Testület 2003. november 1-jétől visszavonja azokat a nemzeti szabványokat (Magyar Szabvány – MSZ), amelyek akár formai, akár tartalmi okok miatt nem felelnek meg a közösségi szabványosítási követelményeknek. A visszavonás a ma létező hazai szabványok egyharmadát, csaknem 7 ezer műszaki előírást érint. (Az EU-ban mintegy 15 ezer szabvány van.) Az alkalmazkodást nehezíti, hogy a közösségi szabványoknak több mint fele még nincs lefordítva magyarra. Az új szabványok alkalmazásához kellő szakmai gyakorlatra is szükség van. Az építészet, a gépipar, a vegyipar és még sok terület szakemberei nem tudnak megfelelően készülni e szabványok alkalmazására. Megjegyzendő, hogy a magyar szabványok sok esetben szigorúbb követelményeket tartalmaznak, mint a közösségiek. Ennek alapján feltételezhető, hogy ha egy vállalat a szigorúbb magyar szabványoknak eleget tett, akkor az ennél kevésbé szigorú közösségi szabvány átvétele nem ütközik különösebb nehézségbe. A közösségi és a magyar jogszabályok egyébként egyaránt lehetővé teszik, hogy a megrendelők és a tervezők külön szerződésben határozzák meg, milyen szabvány előírásait tekintik mérvadónak.
A közösségi szabványok, a különféle minőségbiztosítási rendszerek átvétele és a termékfelelősség tanúsítása önmagában nem javítja a magyar vállalatok nemzetközi és hazai versenyképességét, hanem csak versenyhátrányait szünteti meg. Mindennek az elmulasztása viszont rontja a vállalati versenyképességet. E rendszerek átvétele tehát a versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele.
3. Minőségbiztosítási rendszer bevezetése.
A csatlakozási szerződés hatályba lépését követően megnő a jelentősége a minőségbiztosítási rendszereknek is. Az EU-ban bejegyzett vállalatok ugyanis olyan magyar cégekkel hajlandók együttműködni, amelyek rendelkeznek minőségbiztosítási rendszerekkel. Az ISO 9000 rendszerek bevezetésének költségigénye vállalatnagyságtól függően (10 főnél kevesebbet, illetve 250 főnél többet foglalkoztató cégek) 0,8–1,6 millió forint. E rendszerek előnyei között a kedvezőbb partneri megítélés, a vevők nagyobb bizalma és a tenderekre benyújtott pályázatok kedvezőbb elbírálása említhető, ha ez utóbbi esetben minden egyéb feltétel közel azonos.
4. Megfelelőségi tanúsítvány beszerzése.
Azoknak a vállalatoknak, amelyeknek még nincs meg, meg kell szerezniük az Európai Unió tagországaiban forgalomba hozott termékeken szereplő CE-jelölést (a francia Communauté Européenne — Európai Közösség), ami egy konformitási (megfelelőségi) eljárás eredménye. Azt jelenti, hogy a CE jelzést viselő termék paramétereit összehasonlították az Európai Unió szabályozási rendszerében az adott termékek piaci forgalomba hozatalára vonatkozó harmonizált jogszabályok előírásaival. Ezeknek az előírásoknak a termék megfelel. A CE-jelzés feltüntetése azokra a termékekre kötelező, amelyekre hatályos közösségi irányelvek vonatkoznak. Ha egy ipari termékre több irányelv is vonatkozik, akkor a termék valamennyi irányelv előírásainak meg kell, hogy feleljen. Azokon a termékeken tilos feltüntetni a CE-jelzést, amelyekre nincs közösségi irányelv. Megjegyzendő, hogy egy sor területen az Európai Unió elismeri a magyar megfelelőségi tanúsítványt.
5. Kiszámítani a vámtételek módosításának következményeit.
A vállalatoknak azt is célszerű megvizsgálniuk, hogy a közös külső vámok átvétele hogyan érinti gazdálkodásukat. (A közös külső vámok csak a nem EU-tagállamokból származó importra vonatkoznak, az Európai Unión belül, így az EU-ból származó magyar import esetében nincsenek vámok.) A közösségi vámtételek 5660 esetben alacsonyabbak, 1621 esetben magasabbak a magyarnál, míg 366 esetben azonosak. A magyarnál alacsonyabb közösségi vámtételek a gépek és berendezések és a járművek és járműalkatrészek árucsoportra koncentrálódnak. Az e szektorokban működő vállalatok az EU-csatlakozás után erősebb versennyel lesznek kénytelenek szembenézni. Ugyanakkor versenyképességük javulhat importoldalon, mert olcsóbban juthatnak importtermékekhez a szabadkereskedelmi övezeten kívüli országokból.
6. Az új határok, megszűnő vámeljárások.
A csatlakozási szerződés hatályba lépését követően megszűnik a vámeljárás és a határellenőrzés a szlovén, az osztrák és a magyar határszakaszon, ami jelentős könnyebbség lesz a külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozások számára. 2006–2007-től az ukrán, a román, a szerb és a horvát határszakasz lesz az Európai Unió külső határa, amelyen a schengeni egyezménynek a követelményeit kell alkalmazni. (Az egyezményhez technikai problémák, az informatikai rendszer túlterheltsége miatt nem lehet előbb csatlakozni.)
7. A forgalmiadó-azonosító szám beszerzése.
Az Európai Unió tagállamai közötti külkereskedelmet, azaz a belső piaci forgalmat megkülönböztetik a klasszikus külkereskedelmi forgalomtól. Ez abban is kifejezésre jut, hogy a közösségi jogszabályok az import helyett a beérkezés (arrival), az export helyett a kiszállítás (dispatches) kifejezést használják. A 91/680/EK irányelv több adminisztrációs kötelezettséget ró a gazdasági szereplőkre. Így azoknak a vállalatoknak, amelyek egy másik EU-tagországban értékesítenek árut vagy szolgáltatást, forgalmiadó-azonosító számmal kell rendelkezniük. Csak ennek birtokában értékesíthetnek a vállalatok forgalmiadó-mentesen az Európai Unióban. A gazdasági szereplőknek mind a saját, mind pedig a partner azonosító számát fel kell tüntetniük a kereskedelmi számlákon.
Magyarországon 2003. augusztus 15-ig kapja meg minden külkereskedelemmel foglalkozó vállalkozás az új európai adószámot. Az a vállalkozás, amely 2003. augusztus 15. után kíván először kapcsolatot létesíteni egy EU-tagállamban működő gazdasági szervezettel, nyomtatványon köteles igényelni az adószámot az adóhivataltól. A külföldi vállalatok már megkezdték az átállást az új rendszerre. A hazai vállalkozások 80 százaléka viszont még nem ismeri az új rendelkezéseket.
8. Negyedéves jelentések az áruforgalomról.
A Közösségen belüli áruforgalom regisztrálása érdekében minden vállalat negyedévente köteles elkészítenie jelentését egy erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. Ezen a saját forgalmiadó-azonosító szám feltüntetése mellett szerepeltetni kell a más tagországokkal lebonyolított áru- és bérmunkaforgalmat a vevők azonosító számai szerinti bontásban. Ezek az összefoglaló jelentések képezik a Közösségen belüli kereskedelmi forgalom statisztikai nyilvántartásának az alapját. A partnerek felsorolása lehetővé teszi annak az ellenőrzését, hogy az egyik vállalatnál nyilvántartott közösségi értékesítés vevők szerint részletezett összege megegyezik-e a más vállalatoknál nyilvántartott közösségi beszerzések eladók szerint részletezett összegével. Végül a nyilatkozatok az adóinformáció-csere keretében az adókikerüléssel szembeni fellépésnek is eszköze.
A Központi Statisztikai Hivatal próbaszámításai szerint a forgalmazók 40 százalékának (havonta mintegy 14 ezer gazdálkodó szervezetnek) kell adatot szolgáltatnia majd, ezzel a KSH az összes forgalmi érték több, mint 99 százalékát meg tudja figyelni. Az adatszolgáltatók azok a gazdasági szervezetek lesznek, amelyek utolsó 12 havi áfa-bevallásain az európai uniós termékforgalom összege meghaladja a 12 millió forintot a beérkezések, és a 24 millió forintot a kiszállítások esetében. Teljes körű adatszolgáltatásra azonban az adatszolgáltatók 5 százalékát, azaz 700 nagyvállalatot köteleznek, a többieknek egyszerűsített adatszolgáltatási kötelezettségnek kell majd eleget tenniük.
