Pedig beleadott mindent, beszélt divizionális szervezetről, az üzleti folyamatok újjászervezéséről, a dolgozók felhatalmazásáról és az akkoriban oly divatos outsourcingról, azaz különböző tevékenységek kiszervezéséről egy-egy nagy szervezetből.
A magyar hallgatóság ez utóbbiból még csak-csak értett, tapasztalt valamit, hiszen ekkoriban nálunk is így jött létre számtalan apró vállalkozás, az állami tulajdonú anyacég tönkrement, életképes egységei pedig szétszóródtak. Előbb-utóbb e tanácsadók is észrevették, hogy tudományuk a kisvállalkozások világában nem érvényes. Vegyük sorra miben tér el a szervezetek igazgatása, menedzsmentje, különböző szervezeti méretek esetén.
Hatás és közvetítés
A kisvállalkozó, ha el akar érni valamit, közvetlenül utasítja beosztottait. A nagyvállalati menedzser szabályzatokat készít, szervezeti folyamatokat szabályoz, és ezek segítségével éri el, hogy ki-ki úgy működjön, ahogy a szervezet érdekei megkívánják. A kisvállalkozó, amikor személyesen utasít, csak akkor éri el, hogy parancsa hatékonyan teljesüljön, ha ért ahhoz, amiről beszél; átlátja a folyamatot, megfelelő szakismerettel, érthetően tudja kifejezni, amit akar. A nagyvállalat menedzsere szervezési-vezetési ismeretekkel kell, hogy rendelkezzen, hiszen csak akkor tudja jól és hatékonyan megszervezni a belső folyamatokat, ha ismeretei a szervezet belső törvényszerűségeiről kellően megalapozottak. A mikrovállalkozó tehát közvetlenül utasít, a nagyobb cég vezetője közvetít, közvetítéssel utasít, a nagyvállalat vezetője folyamatokon keresztül szervez.
A vállalkozó három énje
A menedzser miközben szabályozza a folyamatokat, azok számára is megszabják tevékenysége korlátait. A cég szervezeti működési szabályzata előírja a különböző testületek, vezetők és más felelősök feladatait, jogosítványait. A kisvállalkozó maga alakítja nap mint nap e szabályokat, s így ezek olyanná formálódnak, mint ő maga. Minden vállalkozóban azonban titkon három én lakozik és a vállalkozás sikere múlhat azon, mikor, melyik én kerül fölénybe a többiek felett és jókor győz-e egyik, vagy másik énje. Az egyik én a vállalkozó, aki álmodik, aki a semmiből világot teremt, új és új kalandra sarkall, és mindig új megoldásokat keres. A másik énje a szakember, aki azt keresi, hol kell és lehet megcsinálni valamit, aki a minőségre törekszik, elvárja, hogy a dolgok a helyükön legyenek, aki büszke a maga munkájára, ő az aki éjt-nappallá téve dolgozik. A harmadik énje a menedzser, aki rendet tesz a káoszban, gondoskodik arról, hogy minden a helyén legyen, a céget igazgatja, ügyel a költségek takarékos felhasználására, kordában tartja az álmodozót, biztosítja a szakember munkavégzésének feltételeit. Ha a vállalkozó e három énje egyensúlyban van és olyankor kerül fölénybe e három egyike, vagy másika, amikor arra szükség van, a vállalkozás sikeres lehet. Ha viszont az egyensúly felborul és folyamatossá válik egyik, vagy másik én fölénye, a vállalkozás veszélybe kerül. Hol teljesíthetetlen vállalásokba hajszolja magát, hol rengeteg munkával sem jut egyről a kettőre, hol utólag állapíthatja meg, hogy megint kihagyott kecsegtető lehetőségeket. Kisvállalkozók gyakori hibája, hogy nem vállalkoznak, hanem munkahelyet teremtenek önmaguk számára. Szakember énjük kerül folyvást előnybe, s így elmondható róluk, hogy nem követik a kisvállalkozói menedzsment Michael E. Gerber amerikai szerző által megfogalmazott legfontosabb szabályát: „A vállalkozásodon dolgozz, és ne a vállalkozásodban dolgozz!”
Tervek és lehetőségek
A vállalkozó mindig lehetőségorientált, a jövőt kutatja, álmait valósítja meg. A menedzser forrásorientált, azaz mindig precízen összeveti a terveket a lehetőségekkel, és csak olyan tervet fogad el, amelynek teljesüléséhez a feltételeket adottnak látja. A vállalkozó akcióorientált, szereti a gyors döntési helyzeteket és szeret kiélezett helyzetben is maga dönteni. A menedzser előkészített megállapodásokra orientálódik, a tervezett lépéseket és döntéseket kedveli és tankönyvek tucatjai kínálnak számára technikákat arra, hogyan tegye a döntést jól előkészítetté, avagy demokratikussá.
A források és azok kontrollja
A forrásokhoz való viszonyában is nagyon eltér a kisvállalkozó és a nagyvállalati menedzser. A kisvállalkozó tudja, hogy nehéz forráshoz jutnia, így elfogadja, ha sok részletben, kis egységekben érkeznek a források, és miként egy vállalkozó barátom fogalmazott: „ha a szükséges összeg fele már együtt van, bele kell vágni a tervezett beruházásba, mert ha azt várjuk, hogy minden együtt legyen, soha nem fogjuk elkezdeni”. A menedzser lehetőség szerint látni akarja előre a terv teljesülésének minden feltételét, a teljes forrásszerkezetet.
A vállalkozó tudja, hogy számára a hosszú távú kontroll a források fölött szinte lehetetlen, a menedzser viszont éppen ellenkezőleg, sikerének zálogát a hosszú távú kontrollban látja. A vállalkozó éppen ezért kezeli a kockázatot, a menedzser igyekszik minimalizálni azt. A vállalkozó csak ritkán törekszik arra, hogy forrásai, termeléshez szükséges eszközei a tulajdonában legyenek, számára elég a használat, sőt ez sokszor jobban kielégíti rugalmas ad hoc elképzeléseit, mint a tulajdon béklyója. A menedzser tulajdonolni és birtokolni törekszik és szervezeti struktúrát alakít ki a feladat ellátására, amivel persze csökkenti a cég rugalmasságát.
Alkalmazottak és hierarchia
A menedzser miként az egyéb forrásokat, úgy a munkaerőforrásokat is szereti közvetlenül kontrollálni, így ha teheti, általában főállásban foglalkoztatja beosztottjait. A vállalkozó megelégszik a megbízásokkal, határozott idejű, vagy feladatra szóló eseti felkérésekkel.
A vállalkozó visszariad a formalizált hierarchiától, úgy érzi merevvé teszi, megköti kreativitását. Ezért gyakran tűnik úgy, mintha a vállalkozó nem is menedzselne, holott csak máshogy menedzsel, mint a nagyvállalati vezető, aki formalizált hierarchiát tart fenn, melyben jól definiált hatalom és felelősségi viszonyok vannak. A vállalkozó nagyon gyakran megérzéseire, intuíciójára hagyatkozik és ha kérdezik, úgy nyilatkozik, hogy az eddigi gyakorlat igazolta ezt a technikát. A menedzser, a nagyvállalati vezető a szervezeti kultúrában bízik, és ha kérdezik, tevékenysége igazolásául menedzsment-elméleteket vezet elő, ezekre hivatkozik.
A vállalkozó amikor az emberekkel szerződést köt, ilyenkor nagyon gyakran az ügy iránti elkötelezettséget és a becsületet, megbízhatóságot vizsgálja a partnernél, ez a megbízás alapja. A menedzser döntően a hierarchiában elfoglalt helyre ügyel és a szabályozott folyamatok korrekt betartását kéri számon. A vállalkozó ebben az értelemben mindig team munkára támaszkodik, egy-egy feladatot annyian oldjanak meg, ahány emberre szükség van, a menedzser mindig a hierarchiára támaszkodik, a pontosan kiosztott feladatot az erre kijelölteknek kell pontosan elvégezniük.
Összefoglalva megállapítható, hogy a vállalkozó álmodik, ezek megvalósításában improvizatív, számára a jövő a megvalósuló álom. A menedzser tervez, szabályoz és utasít, tevékenysége szabályos és szabályozott és jövője a jelen kiszámított extrapolációja.
Nagy Márton testvére körétől vette új székházát az iparkamara, az üzlet körül egy fidelitasosból lett milliárdos is feltűnt
Az MKIK nemrég költözött be új, XII. kerületi irodaházába. Bemutatjuk, miként hozható összefüggésbe az ügylettel a nemzetgazdasági miniszter, valamint azt is, hogyan bukkant föl az üzlet körül egy fidelitasosból lett milliárdos cége.
