Óriási Magyarország-térkép fogadja a látogatót a budaörsi Tesco-központban, amelyen nyomon lehet követni a brit kereskedelmi vállalat terjeszkedését a Kárpát-medencében. Kilenc szabad hely van még az áruházakat megörökítő képeknek, ám ez ne tévesszen meg senkit, ennél nagyra törőbb terveket dédelgetnek. “Ha majd szükség lesz rá, felrakunk a falra egy másik térképet is” – mondja derűsen Paul Kennedy, a Tesco magyarországi vezérigazgatója. Erre legkésőbb 2004-ben sor kerül, hiszen az idén még 3, jövőre pedig további 6-7 hipermarket megnyitását tervezi a társaság.
Az ős-tescós Kennedy 1997-ben jött hazánkba, s azt tapasztalta, hogy a magyar piac óriási mértékben különbözik a brittől. Akkor még a kis alapterületű és roppant szűk élelmiszerüzletek voltak az uralkodóak. Az is feltűnt neki, hogy szemben az Angliában jellemző városközpontokkal, itt nem szaporodtak el a szaküzletek sem. A két – a vásárlói igények szempontjából kellemetlen – adottságot hatalmas lehetőségnek érezte, amelyet kihasználva ki lehet hagyni a kereskedelem evolúciójából néhány generációt. Óriási – néhol 10 ezer négyzetmétert is meghaladó – üzleteket kezdtek építeni, amelyekben egy helyen szerezhető be minden.
Ezzel a felismeréssel nem állt egyedül a Tesco, francia versenytársai is hasonló stratégiát választottak. “Persze nem mindenhol lehet ilyen nagyméretű üzletet nyitni, a vidéki városokban kisebb területtel is beérjük” – részletezi a néhány éve még az anyacég számára is teljesen újnak számító koncepciót Kennedy. És ez megkülönbözeti versenytársaitól a brit céget, mert az a sebesség és elszántság, amellyel a terjeszkedést folytatják, ma még egyedülálló. Ráadásul a nyitvatartási időben is újítottak: nagyobb üzleteik folyamatosan nyitva tartanak. Ez egyfelől a fogyasztók által igényelt pluszszolgáltatás, másfelől nem is kerül sokba, mert az áruházakban amúgy is 24 órában dolgoztak, a polcokat feltöltő munkatársak mellé csupán néhány kasszást kellett berendelni. A pofonegyszerűnek látszó ötlet bevált, az ilyen munkarendben dolgozó üzletek még vidéken is rengeteg vásárlót vonzanak.
Kennedy szerint a siker legfontosabb záloga, hogy a cég minden egyes munkatársa a fogyasztók igényeit próbálja kielégíteni. Irodája is egy áruház fölött van, bármikor benézhet a vásárlótérbe és nincs olyan nap, hogy ne ugrana be vásárolni valamit, vagy csak körülnézni: minden rendben van-e. “El sem tudnám képzelni, hogy a céget egy belvárosi irodából vezessem” – válaszolja magától értetődően a vezérigazgató.
Pedig szereti Budapestet, s a családja is nagyon jól érzi magát Magyarországon – de az ő helye a vásárlók közelében van. Egy kereskedő Kennedy szerint nem vesztheti el a kapcsolatot az ügyfeleivel, még akkor sem, ha egy 11 ezer alkalmazottat foglalkoztató kereskedelmi láncot vezet. Az eredmények őt igazolják, s az elismerések sem maradnak el: itteni tevékenységéért az angol királynőtől az idén nyáron megkapta a Brit Birodalom Kitüntetését. “Ez a dicséret minden magyar alkalmazottnak jár, a nevükben vettem át” – mondja szerényen Kennedy, aki azt is tudja, hogy a jó vezető nemcsak az ügyfeleire, hanem munkatársaira is folyamatosan gondol.
