Elért eredmények
• Kezdeményezte és véghezvitte a CIB univerzális bankká alakítását
• A fejlesztések hatására 1999-ben a CIB volt a 3. legnagyobb mérlegfőösszegű bank
A magyar bankszektor egyik legautoriterebb vezetőjéről, Zdeborsky Györgyről nehéz elképzelni, hogy “kimaradt” élete egyik legfontosabb döntéséből. Márpedig így esett. “Meg sem fordult a fejemben 1989-ben, hogy nekem a CIB vezérigazgatói székében lenne a helyem” – idézi vissza az akkori időket. Fekete János jegybankelnök nyugdíjazását követően azonban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új vezetője, Barta Ferenc magához hivatta és közölte, őt küldi a CIB élére. “Bevallom, nem tiltakoztam” – teszi hozzá Zdeborsky.
A CIB eredményei sejtetik, hogy a bankvezér számára nem volt megerőltető a “kényelmes” jegybanki munka helyett egy aktív piacon helytállni. Mégsem meglepő, hogy annak idején nem az állásváltoztatási lehetőségek kötötték le gondolatait. Friss diplomásként a közgazdasági egyetem diplomata szakáról útja egyenesen vezetett a jegybankba, ahol 12 év alatt osztályvezetőségig vitte, majd újabb két esztendő múlva – 1985-ben – főosztályvezetői posztot ajánlottak neki. Élete legfontosabb eseményei között tartja számon, hogy aktívan is részt vehetett az 1982-84-es likviditási válság megoldásában. “Épp egy mélyponton, az egyik legreménytelenebbnek tűnő pillanatban sikerült 70 millió dollár hitelt szereznem Kolumbiától” – meséli nem kis büszkeséggel.
A pályakezdő Zdeborsky Fekete János és Mészáros Kálmán keze alatt tanulta meg, mit jelent a szakmai elhivatottság, az alaposság és a következetesség. A jegybank devizagazdálkodási főosztályán a tőkés országok kapcsolattartójaként számos olyan tapasztalatra is szert tett, melyekkel felvértezve nyugodt lelkiismerettel foglalta el a CIB bársonyszékét.
Az új vezető átvette a vállalatfinanszírozás egyik vezető pénzintézetének számító CIB Rt.-t, amely a szakma megítélése szerint jó részt a devizaalapú hitelezést megalapozó off shore státusának köszönhette sikereit. A dinamikus bankvezér azonban nem sokáig érte be ezzel a kényelmes helyzettel, 1992-ben kezdeményezte a tulajdonosoknál, hogy a csoport másik tagjából – az 1988-ban alapított, de nem különösebben aktív CIB Hungária Bank Rt.-ből – valódi lakossági bankot csináljanak. A CIB Rt. részvényeiből 34 százalékot kézben tartó MNB mellet voltak olasz, német, japán, és francia tulajdonosok is, akik végül nem szánták el magukat a nyitásra, és visszaverték Zdeborsky javaslatát, mondván: az új üzletág elindítása túlzottan tőkeigényes.
A lakosságot és a vállalatokat egyaránt teljes körűen kiszolgáló univerzális bank megteremtésében 1997-ben érkeztek mérföldkőhöz, amikor a pénzintézet az egyik korábbi tulajdonos, az olasz Banca Commerciale Italiana kizárólagos tulajdonába került. Az új tulajdonos Zdeborsky növekedéspárti elképzelése mögé állt, hamarosan összevonta a két CIB-érdekeltséget és ettől a pillanattól a bank mind a vállalati finanszírozásban, mind pedig a lakosság kiszolgálásában a verseny éllovasai között küzdött. A bank – a vállalatok kegyeinek elnyeréséért – részt vesz a fokozódó kamat- és szolgáltatásversenyben, a lakossági ügyfelek megszerzése érdekében pedig lázas fiókhálózat-építésbe és informatikai fejlesztésekbe kezdett. Az eredmény nem maradt el: a CIB az 1999-es esztendőt a harmadik legnagyobb mérlegfőösszegű bankként zárta, gyarapítva egyidejűleg a milliárdos nyereséggel befejezett évek sorát.
