Mint korábban megírtuk, a Pénzcentrum szerint rendszeresen áll a bál az átlagkeresetekről szóló KSH-jelentés miatt, mivel nagyon sokan soha nem keresnek annyit, mint az átlag. A Központi Statisztikai Hivatal most elmagyarázza, miért lehet félreérteni -magyarázni adatait.
A felmérésnél a legalább öt főt foglalkoztató cégek, költségvetési intézmények, megfigyelésbe bevont nonprofit szervezetek alkalmazottait veszik figyelembe. Áprilisban mintegy 2 729 ezer főt.
Ebben az időszakban a vonatkozási körbe tartozó szervezeteknél teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 303 000 forint, miközben a jutalom, prémium nélkül számított úgynevezett rendszeres bruttó átlagkereset ugyanebben az időszakban 275 600 forint volt. Előbbi 14,9%-kal, utóbbi pedig 13,9%-kal volt magasabb az előző év azonos időszakában mért értéknél.
Az átlagkereseti adatokat havonta kap a KSH? Az adatszolgáltatásra kötelezetteknek jelenteniük kell “állománycsoportonként” a keresettömeget és az adott állománycsoport átlagos létszámát.
Egy adott állománycsoport (például a teljes munkaidőben alkalmazásban állók) átlagkereseti adata a keresettömeg és az átlagos állományi létszám hányadosaként áll elő.
Ugyanakkor egyéb adatgyűjtésből tudható, hogy rendkívül nagy az egyes munkavállalók keresetének szórása.
A teljes sokaságra nézve biztosan igaz az, hogy többen vannak azok, akiknek a keresete a sokasági átlagnál alacsonyabb.
Az egyedi keresetek eloszlásáról a KSH azonban nem tud számot adni, mivel csak “keresettömeg” és “létszámadatot” kap a foglalkoztatóktól. Az egyéni bérek, fizetések adatait a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat gyűjti, de az adminisztratív terhek ésszerű szinten tartása miatt évente csak egyszer. A KSH szintén évente egyszer vizsgálja a magyar háztartások jövedelmi helyzetét, amiből szintén lehet következtetni a jövedelmek, a munkajövedelmek eloszlására.
