A szülőtartás nem alanyi jog, hanem a bíróságon eldöntendő kérdés, ahogy erről korábban is írtunk.
A Jogászvilág.hu a Kúria eseti döntésére hivatkozva ismertetett meg egy ügyet, amelyben első és másodfokon is azt mondta ki a bíróság, hogy nem jár a szülőtartás. Az ítéleteket nem fogadta el a felperes, ezért ment el a legfelső bírói fórumig.
370 ezer forintos nyugdíj mellett kérte a szülőtartást
Dióhéjban az ügyjellemzői: a felperes idős szülő házastársával él a lánya tulajdonában lévő ingatlanon. Az alperes Ausztriában dolgozik – ő a felperes fia.
Azt is indoklásul hozta fel, hogy korábban támogatta fia külföldi tanulmányait, ezért szerinte annak morális kötelessége most őt támogatni.
Az első fokú bíróság azzal utasította el a felperes kérelmét, hogy a Ptk. szerint az jogosult rokonaival szemben tartásra, akinek nincs tartásra kötelezhető házastársa (a felperesnek van), ill. önhibáján kívül nem tudja eltartani magát (itt ez nem áll fenn). A másodfokú bíróság helyben hagyta az elsőfokú ítéletet, hozzátéve, hogy azért sem lehet az egyik gyerektől tartást kérni, mert a szülő a másik gyermekét támogatja.
Nem alanyi jog, hiába van benne az Alaptörvényben
A felperes az Alaptörvényre hivatkozva fordult a Kúriához, amely ugye kimondja, hogy a nagykorú gyermek köteles gondoskodni rászoruló szülőjéről.
A Kúria egyetértett a bírósági ítéletekkel és a fent említett indoklásokkal is. Döntésében ezen túl hangsúlyozta, a rászorultság alapvető feltétel a szülőtartás megítélésénél. Márpedig a felperes havi bevétele kellő fedezetet nyújt az indokolt szükségletek kielégítésére. A Kúria azt is hozzátette, bár kétségtelen, hogy a kiadások mellett megmaradó pénz kevés lehet a megélhetésre, de ennek oka az, hogy a felperes kiadásait nem első sorban az indokolt megélhetési költségekre fordítja.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. II. 20.405/2016.) a Kúriai Döntések 2017/1 számában 18. szám alatt jelent meg.
