Paliék húsvétkor költöztek be az ikerház egyik felébe, és úgy tűnt, nem lesz egyhamar falszomszédjuk. Legalábbis ezt mondta az építő. Különösebben nem aggódtak ezen, de azért kicsit kíváncsiak voltak, vajon kik érkeznek majd.
A mellettük levő telken közben épült egy másik ikerház. De körben sehol egy szomszéd – úgy érezték magukat, mint egy lakatlan szigeten. Másnap korán reggel (a gyerekek még aludtak), egymáshoz bújtak, kihasználva a nyugalmat. De egyszer csak azt érezték, valaki figyeli őket. Kinéztek a még függönytelen ablakon, és a szomszéd ház tetején ülő áccsal akadt össze a tekintetük, aki lefagyva meredt rájuk. Magukra kapták a takarót. Pali még aznap felszerelte a függönyt.
Szomszédmustra
Aztán pár nap múlva telefonált a ház építője, hogy megvan az új szomszéd, de mielőtt igent mondana a vásárlásra, találkozni szeretne velük. Paliék kicsit meglepődtek, de beleegyeztek a dologba. Azon tanakodtak, vajon miféle szerzet az, aki ennyire csekkolni akarja őket. Remélték, nem valami üldözési mániában szenvedő ember.
A megbeszélt időben csöngettek náluk, kimentek, bemutatkoztak, letegeződtek, ennek ellenére kissé nyögvenyelősen indult a beszélgetés. A gyerekek kitárgyalása jól jött, meg a hogy ki mivel foglalkozik. Paliék érezték, hogy nagyító alatt vannak, bizarrnak élték meg az egészet. És amikor elment a pár, igaziból nem tudták, örülnének-e neki, ha ők lennének a szomszédjuk. Hamar kiderült, ők lesznek.
Mintha rájuk zuhantak volna a falak
Pár napra rá, szombat reggel hatkor iszonyú zajra ébredtek, ami az iker felől jött. Mintha szétvernék a köztük lévő falat, olyannak tűnt első hallásra. Kipattantak az ágyból, és azon törték a fejüket, vajon mit művelnek a szomszédban. Aztán eszükbe jutott, hogy hiszen még be sem költöztek. De akkor ki lehet ott? Ahogy magukhoz tértek, rájöttek, hogy valószínűleg vakolják a túloldalt. Jól tippeltek.
Nem ez lett aztán az egyetlen zajos reggelük, szóval ekkor már alig várták, hogy jöjjön az új szomszéd – illetve inkább hogy menjenek el a melósok.
Menekültek az előző helyükről
Miután beköltözött az ikrük, mondták nekik, hogy a függönyt sürgősen szereljék fel, ha jót akarnak. Megkedvelte egymást a két család, gyakran beszélgettek.
Kiderült, hogy Giziék előző, felső szomszédja nagyon komiszul viselkedett velük: nem egyszer fordult elő, hogy a felmosóvizet kiöntötte az erkélyre, hogy az lecsorgott hozzájuk, vagy lesöpörte a szemetet, nagy zajt csapott, amikor aludtak volna a gyerekek, és így tovább. És hiába próbáltak a lelkére beszélni, sehogy sem sikerült megszelídíteni.
Ezért volt nekik legalább annyira fontos az új szomszéd, mint az, hogy hogyan néz ki a lakás, vagy hogy mennyi lesz a hitel törlesztőrészlete.
