A legtöbb vetőmag icipici. Szinte hihetetlen, hogy például paradicsom 3 milliméteres átmérőjű magjából egy 1,5-2 méter hosszú növény nő ki, méghozzá jó ideig szinte csak a magban tárolt energiából cseperedik. A borsó, ami egy elég nagy mag, annyi energiát tárol, hogy virágzásig is el tud jutni belőle, ha egy vizesen tartott vattára vetjük.
De a magok zöménél sok múlik azon, hogy sikerül-e jól vetni. A mag sikere sok tényezőn múlik: jó-e a közege tápanyagtartalma, hőmérséklete, kellően nedves-e kellő ideig ahhoz, hogy kicsírázzon, nem jön-e egy fagy, miután kihajtott, tud-e könnyen kapaszkodni a gyökere a talajba, s megtalálja-e az utat a talajból ki a csíra – és persze tud-e töretlenül fejlődni utána.
Egy mag nem mag
Általánosan az a szabály, hogy ahol majd egy növényt szeretnénk, oda több magot tegyünk. Hogy hányat, az attól függ, milyen növényről van szó. A répa, a petrezselyem például kimondottan nehezen csírázik, akár 4-5 magot is érdemes egy leendő növény helyére letenni. A borsó és a paradicsom ezzel szemben elég jó arányban kikel, az ember már a 2 magot is túlbiztosításnak érzi néha. De mégis érdemes megcsinálni, mert különben értékes időt veszítünk, amíg várjuk, hogy kibújik vagy nem bújik a társainál lassabban hajtó növény.
Nehezen csírázók (3-5 magot 1 leendő növény helyére)
- Sárgarépa
- Fehérrépa
- Pasztinák
- Cékla
- Kakukkfű
- Rozmaring
- Petrezselyem
Könnyen csírázók (1-2 magot egy leendő növény helyére)
- Paradicsom
- Paprika
- Borsó
- Saláta
- Retek
- Bazsalikom
- Karalábé
- Káposzta
- Hagyma
Időzítés kérdése
A vetés időpontján nagyon sok minden múlik, legalábbis ha kint zajlik a szabadban. Ha jön egy csapadékosabb, hidegebb idő, akkor ugyanis sok mag eleve elrohadhat a földben, és ami kijön, az is egy palántakidőlést okozó gomba áldozatául eshet.
Ezért nem érdemes sietni a vetéssel – úgyis behozzák az előnyt a később, jobb időben vetett növények. Ez olyannyira igaz, hogy például a kint májusban elvetett paradicsommag is sokszor beéri és lehagyja a február óta a lakásban melengetett palánta-társait.
Hőmérsékelt helyzet
A nagyon profik talajhőmérővel nézik, mikor melegszik fel a talaj eléggé a vetéshez. Már pár fokos föld is elég meleg a legtöbb koratavaszi zöldség (káposztafélék, saláták, retkek, céklák, borsók) vetéséhez, míg a melegkedvelő növények (paradicsom, paprika, tökfélék, babok) legalább 15 fokos talaj kell. Ehhez nem árt tudni, hogy a levegő hőmérsékleténél a talaj mindig hűvösebb 5-10 fokkal.
Melegített föld
A földet persze lehet melegíteni. A palántázócserepeket például lehet fűtőtest közelébe (de nem rá!) helyezni, és kint sem vagyunk eszköztelenek: egy levágott talpú ásványvízes palack például kiváló mini-üvegház – ha nagyon meleg van napközben, csak le kell csavarni a kupakját. Ezen kívül lehet fekete fóliával (például kifordított palántázóföldes zacskókkal) vagy geotextíliával előmelegíteni a földet, és a fekete műanyag mulcsfólia is jó alaposan megmelegíti a talajt – bár vetés előtt értelemszerűen le kell venni.
Vetés előtt
A nehezebben kelő magokat érdemes kicsit előkezelni vetés előtt, ezt hívják csávázásnak. Az ipari mezőgazdaságban nikotin-szerű gombaölőkkel és esetleg műtrágyával vonják be a magok felszínét, de házikerti léptékben erre kiváló a kamillatea (gombák ellen) és a csalántea (tápanyag) keveréke.
A teát ki kell hűteni és rákanalazni egy konyhai papírtörlőre, amelyből vorítékot hajtogatunk a magoknak. A hűtőbe mehet egy éjszakára, reggel meg kell törölgetni és lehet is vetni. Vigyázat! Ha túl sokáig marad a papírban (én néha bentfelejtem), akkor kicsírázik és sokkal sérülékenyebb lesz vetéskor a mag.
A csávázáshoz szoktam még nagyon felhigított huminsavat is használni. De őszintén szólva csak a répa- és céklaféléket szoktam csávázni, a többinél nem éri meg a macera. Viszont a petrezselyemnél, pasztináknál aranyat ér.
Ágyazás a magoknak
Ha elég meleg a talaj és előkészítettük a magokat is, akkor csak a magágyat kell elkészíteni. A mag csomagolásán található vetési távolságokat betartva érdemes előre kijelölni egy hegyes bottal vagy palántázóval a mag helyét, és feltölteni az apró lyukat vagy vályút vízzel. Így a magok szinte biztosan elég nedvességet kapnak a csírázáshoz, ami nyáron különösen értékes. A különösen nehezen csírázó magoknál érdemes a lyukat kibélelni kis tőzeggel is, az jól tartja a vizet.
A magok vetésének a mélységét általában az alapján határozzák meg, hogy elég mély legyen ahhoz, hogy ne legyen száraz a föld és ne egyék ki a madarak és hangyák, de elég sekélyen legyen ahhoz, hogy ne eméssze fel a kis növény minden energiáját az, hogy kijusson a föld felszínére fontoszintetizálni. Kicsit lehet azért csalni: lehet például mélyebb lyukat fúrni, és abba ejteni bele a magot – ha nem töltjük csurig fel földdel, akkor kicsit még védi is a növényt a lyuk fala, amíg cseperedik.
A hagyományos vetési forma a legtöbb növénynél az egy vagy két növény vastag sor. Ám valójában sok növénynél nem a sor a legpraktikusabb, hanem a négyzethálós rács.
A sárgarépa például sokkal gyorsabban nő rácsban, és a cékla is jobban ki tudja használni a helyet. A répának komfortos 5×5 centis hálót a legegyszerűbben egy üres tojástartóval lehet kialakítani: ahol lenyomja a tojástartó a földet, oda tegyünk pár magot és locsoljuk be alaposan és húzzuk rá a fátyolfóliát.
Kelesztőöntözés
A radikális iskolák szerint lehet hagyni, hogy az eső keltse ki a magokat, de ez gyakran nagyon kiszámíthatatlan. Az esőtánc járása helyett egyszerűen érdemes öntözni. A magkeltetésnél azonban nyilván ügyelni kell arra, hogy ne olyan erővel slagozzuk a földet, hogy össze-vissza mosódjanak a magok.
A legtöbb pisztolyszerű öntözőfejen van esőztető jellegű fokozat, azzal érdemes a kikelésre váró magokat öntözni. Kannából szigorúan csak a szórófejjel szabad a friss vetést locsolni. A kelés fázisában az a fontos, hogy lehetőleg mindig nedves legyen a magok környéke – ez tavasszal napi 1, nyáron napi 2 locsolást is jelenthet. (A nagyobb növényeket nem így érdemes öntözni, de erről majd lesz egy külön rész.)
Pár nap és újra vetünk
Meleg idő esetén akár már pár nap alatt is nekiindul a vetésünk: a zsázsa 2-3 nap alatt is elkezdi leengedni gyökércsíráit és a borsó sem sokat tétovázik. De ha például egyenetlenül kezdenének kelni, az sem katasztrófa: egyszerűen vessünk újra a hiányzó részekre magot.
