Nincs is annál nagyobb bosszúság, mint amikor az ember leláncolja a bringát, mondjuk az állomáson, hogy aztán tömegközlekedéssel menjen a dolgára, s mire visszaér, már csak hűlt helyét találja. Esetleg maga a jármű ott van, de már kerék nélkül. Mit lehet tenni? Ne járjunk biciklivel? Tegyünk inkább óvintézkedéseket! Mert bicajozni jó!
A Magyar Kerékpárosklub például a következőket tanácsolja:
1. Sose hagyjuk egy percre sem lezáratlanul a kétkerekűt, akkor se, ha épp’ csak a boltba ugrunk be. Ugyanis szerintük a legtöbb lopás pont ilyenkor történik.
2. Csak jól látható, forgalmas helyen parkoltassuk a drótszamarat, bízva abban, hogy a nyilvánosság némileg visszatartja a tolvajokat.
3. Ne csak arra legyen gondunk, hogy lelakatoljuk a járművet, hanem azt is nézzük meg, hogy mihez. Ha mozdítható (pl. az oszlop), vagy kivágható (pl. a fa), akkor keressünk más, stabilabb pontot.
4. A lakattal mind a kerekeket, mind a vázat rögzítsük.
5. Ami mozdítható (pl. lámpa, kilométeróra, pumpa), azt ne hagyjuk a bicajon. A táskánkat se.
Ja, és biztosítás!
A legrosszabb eshetőségre is számítva tehetünk azonban még egy óvintézkedést: köthetünk biztosítást is, amire az Azénpénzem.hu hozott példákat. A térítési, illetve biztosítási összeget attól függően érdemes belőni, hogy mennyit ér a bicaj, illetve inkább hogy mennyibe kerül a pótlása.
Az árral kapcsolatban arra számíthatunk, hogy 10-20 év alatt kifizetjük azt az összeget, amennyit maximum térítenek. De így legalább, ha a többi óvintézkedés nem jön be, lesz pénz a pótlásra. Feltéve, hogy betartottunk mindent, amit a biztosító előír, így például megfelelően biztonságos zárat használtunk, és éjszakára vagy 10 óránál tovább nem hagytuk a szabadban a bicajt.
A biciklilopásra egyébként a lakásbiztosítás is fizethet, de csak akkor, ha megfelelően zárt helyiségből tulajdonították el a járművet.
