A HR területén szemléletváltásra lenne szükség – vélekedett Pécsi Ferenc, HR 2.0 szakértő, a Soreo.biz tanácsadó cég vezetője a Menedzsment Fórum konferenciáján. Az álláshirdetések az elmúlt évtizedekben sokat fejlődtek, egyre inkább a digitális megoldások felé hajlanak.
A cégek többféle stratégiát alkalmaznak a megfelelő munkatárs megtalálásához. Az első esetben a HR, mint egy pók „ül a hálójában”, és várja, hogy az álláskeresők „belerepüljenek” – azaz állásportálokon, újságokban hirdetnek. Ezzel csak az a baj, hogy csak azokat érik el, akik aktívan állást keresnek, azokat nem tudják megszólítani, akiknek épp van munkája. A másik módszerrel dolgozók „horgásznak”, bedobnak egy csalit, és várják, hogy a legnagyobb hal ráharapjon – ekkor fejvadász segítségét veszik igénybe. A probléma itt az lehet, ha nincs túl sok potenciális jelölt, nem sikerül ott bedobni a csalit, ahol a legtöbb megfelelőnek tűnő munkatárs „úszkál”. A legjobb megoldásnak Pécsi Ferenc az „ejtőernyős berepülést”, a beépülést tartja, ezzel azonban az a probléma, hogy amikor már sürgősen meg kellene találni az új embert, akkor késő elkezdeni.
Szabályozhatók a közösségi oldalak?
A HR-esnek szerinte az is a feladata, hogy kiépítsen egy sűrű kapcsolati hálót, amire a közösségi portálok nagyon jó felületet nyújtanak – mondta Pécsi Ferenc. A Twitter álláskeresésre nem igazán alkalmas, de az iWiW és a Facebook használatát tartja fontosnak a HR-szakértő, illetve a szerinte méltánytalanul elhanyagolt LinkedIn oldalt is. Ez utóbbi álláskeresésre tökéletes lehet, hiszen a szakmai eredményeink láthatók rajta. Bár a magyar toborzásban és kiválasztásban még nincs túl nagy hagyománya annak, hogy referenciát kérjenek az új jelentkezőkről, a szakmai közösségi oldal pedig erre is igazán alkalmas lenne – tette hozzá.
A konferencián a Robert Bosch Elektronika Kft. országos HR-koordinátora, Somogyi András elmondta, hogy a vállalatnál 80 oldalas szabályzatot alkottak arról, hogy a dolgozóknak mit szabad megosztania a közösségi oldalakon. „Konzervatív cég vagyunk” – mondta, de hozzátette, hogy fontosnak tartják a vállalati kommunikáció, a brandépítés szempontjából, hogy megjelenjenek a web2-n is. Az egész világon elsőként Magyarországon született erről döntés, és meg is alkották a Facebook-profiljukat. Arról is beszélt a személyügyi vezető, hogy toborzásra nem használják a közösségi oldalakat, hanem inkább az egyetemeken, az üzemeik nyílt napjaival, illetve állásbörzéken szólítják meg a leendő munkatársakat.
Újfajta szolgáltatások
Az átalakulást jelzi, hogy állásportálok – mint például a Profession.hu is – egyre inkább megtalálják a közösségi médiát és követik a technika fejlődését.
Az álláskeresés színtere egyre inkább az internetre helyeződött át. A Puzzle International 400 céget megkereső felméréséből kiderült: a legtöbben (a válaszadók 29 százaléka) a világhálóra feltett álláshirdetéssel próbál új munkatársakat keresni, az ismerősöket és a saját adatbázist pedig 20-20 százalékuk alkalmazza szívesen. Csak a cégek tizede bízik abban, hogy a nyomtatott sajtóban közölt hirdetéssel meg tudja szólítani a potenciális jelölteket.
A cégek 18 százaléka veszi igénybe fejvadász szolgáltatását – tette hozzá Somogyi Katalin, a Puzzle International ügyvezetője. Az online fejvadász piactért létrehozó vállalkozás kutatásából az is kiderült, hogy ezeknek a megbízóknak közel a kétharmada elégedett a HR-szolgáltatókkal, akik nem, azok is leginkább gyorsabb keresésekre, „jobb” jelöltekre és olcsóbb árakra vágynának.
Szintén egy szolgáltatást mutatott be a konferencián Kurdi Ferenc, a Pannon-Work értékesítési és marketingvezetője. Mint arról az fn.hu egy korábbi cikkében már beszámolt: a személyzeti szolgáltató cég beteglátogatást is vállal, a cégek megbízhatják őket azzal, hogy ellenőrizzék a táppénzen lévő kollégákat, valóban betegek-e. Megtudakolják tőlük, hogy mikor tudnak újra dolgozni, és ha táppénzcsalást szimatolnak, jelentik. Ez korábban az OEP kizárólagos feladata volt. A vezető elmondta, hogy a megbízóiknál csökkent a dolgozók táppénzes napjainak a száma, ezzel csökkentek a munkaadók költségei, ugyanis nem kellett helyettesítőket felvenniük. De hogy tényleg csak a táppénzcsalók rettentek vissza a munkaadó ezen intézkedésétől, vagy a valóban betegek sem mertek végül betegszabadságra menni, nem derült ki.
