A bolognai folyamat
Az Európai Unió másfél évtizede dolgozik azon, hogy összehangolja tagországaiban a felsőoktatást. Az erőfeszítés elsődleges célja, hogy nagyobb legyen a mobilitás az Európai Unió tagországai között, versenyhelyzetet teremtve ezzel a felsőoktatási intézmények világában. A folyamathoz elengedhetetlen a teljesítmény lehetőség szerinti egységes mérése, ennek egyik eszköze a közös szempontok bevezetése az akkreditációban, és a kétszintű képzés. A remények: magasabban kvalifikált szakemberek.
A főiskoláknak már most kell költeni
Az új rendszerbe való bekapcsolódáshoz össze kell hangolni az egyetemeken és a főiskolákon folyó képzést. Ez a főiskoláktól nagy anyagi erőfeszítést igényel. . „Eddig százmillió forintot költöttünk csak a személyi feltételek megteremtésére” – nyilatkozta Gáti József a Budapesti Műszaki Főiskola főtitkára. A felsőoktatás minőségéért felelős független szakmai testület, a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) állásfoglalása szerint ugyanis a főiskolákon folyó hagyományos oktatás színvonala nem üti meg a BSc-be való belépéshez elengedhetetlen szintet, ezért a jövőben az elméleti alapozásban az eddigieknél nagyobb arányban kell részt venniük a kutatásban is járatos oktatóknak. A tudományos fokozattal rendelkező oktatók jövedelmét azonban nem a főiskola határozza meg, fizetésük az úgynevezett garantált professzori bér (gpb) alapján alakul.
A Dunaújvárosi Főiskola eddig a költségvetésük hat-hét százalékát, negyven-ötven millió forintot költött az oktatókra. A magasan kvalifikált oktatók nemcsak többe kerülnek, de a kollektív szerződésekben rögzített óraszámuk is alacsony egyéb oktatókéhoz képest. Egy főiskolai tanár nyolc órát tart egy héten, míg egy tanársegéd tizenhat-tizennyolcat. „A főiskolák darabszámra vásárolják a minősített oktatókat, egy-egy professzor akár négy-öt iskola katedráján is feltűnhet” – mondta Bognár László, a Dunaújvárosi Főiskola főigazgatója.
De nem csak a főiskolák, hanem az egyetemek is beruházásokra kényszerülnek. A komoly gyakorlati ismereteke is hangsúlyt fektető BSc-képzés elengedhetetlen feltétele a jól kiépített laborok, műhelyek rendszere. A hagyományosan az elméleti képzést előtérbe helyező egyetemeknek áldozniuk kell az infrastruktúra kialakítására. Ennek megléte azonban nem volt feltétele a BSc elindításának, míg a főiskoláknak azonnal kellett költeniük az oktatókra.
Ugyanazt, több pénzből
Vakfoltok
A tervek szerint a BSc-sek harminc százaléka tanulhat tovább MSc-n. Ebből logikusan az következne, hogy az alapdiploma is jó valamire, ez azonban nem mindig van így. A tanárképzésben résztvevők esetében például biztosan nem, a BSc-diploma ugyanis nem jogosít tanításra, hogy mire jó, azt Mang Béla az oktatási tárca helyettes államtitkára sem tudta megmondani egy fórumon.
Az intézmények emellett eltérő finanszírozásban részesülnek. Az egyetemen indított BSc -képzésen részt vevő diák után járó fejkvóta a főiskolainak körülbelül másfélszerese, az MSc- és BSc-képzések között pedig még nagyobb a különbség, mintegy kétszeres.
Valószínűsíthető, noha az ezzel kapcsolatos tapasztalatnak egyelőre híján vagyunk, hogy a magasabb fejpénzből színvonalasabb oktatás finanszírozható: a diák a magasabb színtű stúdiumok mellett fog dönteni, ha lehetősége lesz rá. A szakemberek arra számítanak továbbá – és ez erősíti a fenti folyamatot –, hogy a végcélként az MSc-diplomáért dolgozók az egyetemet fogják választani a BSc-képzésre is. Így ugyanis nem kell iskolát váltani, és feltehetően minden diák azt fogja gondolni, hogy ugyanazon egyetem BSc-képzéséről könnyebben bejuthat az MSc-képzésére. Nem mellesleg az egyetemeknek nagyobb a presztizsük – egyelőre legalábbis. A szakértők attól tartanak, hogy az egyetemek elszívják a diákokat, és a pénzt a főiskolák elől.
Külső veszélyek, lobbinyomás
„A nemállami iskolák terjeszkedése is hátrányosan érinti a főiskolákat” – mondta el a FigyelőNetnek Sztachó-Pekary István professzor, a Kecskeméti Főiskola rektora. Kifejtette, hogy a Felsőoktatási törvény (Ftv) lehetővé teszi bárki számára az iskolaalapítást – ha a formai és szakmai követelményeknek eleget tesz. A jelek szerint a törvényt nem alkották hiába: a Felsőoktatási Felvételi Tájékoztatóban tizenöt nemállami iskola található. Mivel a magyarok nem mobilisak, sokan a közelben lévő főiskolát választják, még ha annak rosszabb is a minősége.
Cizellálja a képletet a MAB és az Oktatási Minisztérium (OM) viszonya. Az akkreditációs bizottság minőségi szempontokra, személyi feltételekre hivatkozva ugyan nem egyszer elutasítja egy-egy szak indítását, de a felettes szerv, az Oktatási Minisztérium jóváhagyja a szakindítást – tudta meg az FigyelőNet Tardy Páltól, a MAB alelnökétől. Olykor az adott intézmény túlélése a tét, néhány esetben viszont homályosak az okok: Tardy szerint „jelentős lobbyerők működnek”. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a független szakmai grémium – melynek tagjait a miniszter nevezi ki – véleményét figyelmen kívül hagyó döntés aláássa a bizottság tekintélyét.
A külföldi iskolák hazai megjelenése sem javít a magyar állami főiskolák helyzetén. Az Ftv öt Magyarországon dolgozó külföldi intézményt említ, bár számuk ennél jóval több, hiszen szakjaikra nem az Országos Felvételi Tájékoztatási Központon keresztül kell jelentkezni. A hangzatos nevű intézmények is elszívják a pénzt és a diákokat. Saját tantervvel dolgoznak, és a magyar oktatókat tulajdonképpen bérmunkában foglalkoztatják, hiszen más felsőoktatási intézményekkel ellentétben, az iskolában nem folyik tudományos munka, kutatás. A külföldről hozott tananyag színvonaláról hűvösen nyilatkoznak a szakemberek.
Esélyek
„Gyakorlatorientálttá kell tenni az oktatást, ebben jobbak vagyunk” – hangoztatta Sztachó-Pekary István arra a kérdésre válaszolva, milyen lehetőségeik vannak a főiskoláknak. Hozzáfűzte: erősíteni kell a régión belüli pozíciót, és meg kell szüntetni a finanszírozási anomáliákat. Nem utolsó sorban el kell indítani a főiskoláknak is az MSc-képzést, erre egyébként a felsőoktatási törvény lehetőséget ad, továbbá PhD-iskolákat kell létesíteni. A dolog iróniája, hogy a nagy pénzel járó MSc-szakok indításáról az Egyetemi Rektori Konferencia dönt.
